 | | | 2025. július 15. kedd, Henrik, Roland napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Irodalmi miniatűrök 23. | | A Szomorúság bohóca
Talán Hegel mondta, hogy a nagy ember is kicsiny az inasa szemében, de az kétségtelenül igaz lehet, hogy a nagy író közönséges lehet a szolgájául szegődött bértollnoka előtt. Általában a nagyemberek mellett mindig megtalálhatók a kisemberek, a nagy műről pedig kiderül, hogy mennyi kicsinyesség, elcsent ötlet, hétköznapi szenzáció ihlette. A Rómeó és Júlia, az Othello, a Hamlet vagy Macbeth története újsághír, hallomás, legenda vagy mese alapján került a nagy Shakespeare-hez, aki mindezeket zsenijével korszakok feletti művé növesztette. ÉLs akkor még nem szóltunk a Lear király örökérvényű meséjéről, mely sok európai nemzet folklórjának része. Mégis korunk szereti a kisembert, az izgága ügyeskedőt, a debattert, a dilettánst, mert nemcsak a nagyember borzasztja el, hanem a nagy mű is. Erről szól Thomas Mann regénye, a Lotte Weimárban, s erről szól Mozart élete, akivel kapcsolatban három ember nevét is megjegyezte az utókor. Pedig a Mozart művek leltárosa csak egy egyszerű hivatalnok volt, aki pedig befejezte a csodálatos Requiemjét, csak egy féltehetségű zenepedagógus. És olasz librettóinak szerzője egy hajnalig szeretkező, s reggel már miséző katolikus pap volt, aki zsidó hitről tért át a katolicizmusra. A mozarti alkotás lényege megtapasztalni az alacsony élet sava-borsát, hogy a végtelen zseni magas életté és még magasabb művészetté párolja a hétköznapiság szennyes levegőjét.
Hogy Duma-ra ez igaz-e mindez, nem célunk eldönteni, mindenesetre Dumas nélkül szürkébb lenne az ifjúi szív ábrándvilága. Hogy Auguste Maquet nevét miért nem őrizte meg az utókor, az a könyvkiadó bűne volt. De kis is volt ez az Auguste Maquet? Valójában egy egyszerű tanárember, történelemprofesszor, ahogy a franciák nagyképűen a történelemtanárt nevezik. a XVIII: század második évtizedében született ez a babitsos megjelenésű, túlságosan okos és talán fárasztó módon keserű ember. Nem volt benne semmi különös, még szerethető sem, ahhoz túl becsületes és tisztességes volt, s még inkább kisigényű, de leginkább korlátolt. De egy valamihez értett, ez pedig a szolgai alázattal történő adatolás és korlátolt fantáziával történő vázlatolás. Dumas pére (apó vagy az idősebb Dumas) pedig a szürke vázlatrajzot olyan színezéssel tette naggyá, Auguste Maquet párbeszédeibe annyi szenzibilitást, mélységet és magasságot, finomságot írt, amennyit senki abban a korban. Tele volt ötlettel, pátosszal, szenvedélyes kalanddal, fennkölt életérzéssel, melyet Dumas okosan felemelt a polgári semmitmondásból. Vagy egyszerűen a kukába hajított egész fejezeteket. A napi négyszáz sor volt a kiszabott feladat, s Maquet ezt olyan pontosan teljesítette, akár egy patikus a gyógyszerek adagolását.
Tehát a nagy írók közelében mindig ott voltak a kicsinyek, a jelentéktelenek, s valljuk meg, a nevetségesek. Ennek a legsikerültebb példánya a vidéki történelemtanár volt, aki megjelenésében hivatalnok, szellemében íródeák, lelkében pedig egy nagy álmodozó. És a nagy álmodozó, bár van felesége, szerelmes lesz
Auguste Maquet sem a Monte-Cristóra, sem a Három testőrre és annak folytatásaira nem kerülhetett rá. A kiadó tiltakozott a társszerzőség ellen, s a kis Maquet névtelen senki maradt, aminek született. Aztán elhagyja Dumas-t, önálló életet kezd, s kis álmokat szövöget a nagy íróságról. Így hát Dumas híján írta ócska kis regényeit, kapott kitüntetéseket, s maradt a nagyember mögött egy lexikoni bejegyzés. Igaz, ma Párizs legelegánsabb temetőjében porladnak a csontjai, irodalomtörténészek nyomozzák, mit írt Dumas helyett, s még film is készül róla. Igaz, az irodalomtörténészek legyintenek rá, csontjai pedig csak csontok, az élet eldobható kellékei. Ma már úgy látjuk, a világban vannak a Dumas-k és a Maquet-k, s mindenki eldöntheti magában, hogy ő melyik archetípus. Dumas-k és Maquet-k mindig is lesznek, s a Maquet-k a középszerűek védőszentjeivé válnak, és velük a középszerűek elmélkedhetnek azon, hogy milyen vacak és igazságtalan az élet.

Akik majdnem óriások lettek…
Az irodalomtörténet és az utókor mindig igazságtalan azokkal, akik nem teremtettek új korszakokat, nem építettek szavakból katedrálist, esetleg nem nyitottak ki zsenge és érzelgős szíveket. Pedig ezek a méltatlanul elfeledett írók sokszor különbek, mint a közönség kedvencei vagy a literatúra történetének felmagasztalt kegyencei. Ma már kevesen ismerik a magyar lótuszevő korszak három szorgalmas költőjét, Radó Antalt, Szász Károlyt vagy Ábrányi Emilt. A három közül is Ábrányi az, akit nemcsak elfeledett a jelenkor, hanem a feledés előtt még ki is gúnyolt. Ábrányi lett az Ady-nemzedék előtt a középszerűség faragott szobra. Az Ábrányiak híres família szülöttei, a híres költő 1850-ben született, s mindent megtanult Aranytól, Petőfitől, s a Kiegyezés nagy művével együtt nőtt nagy költővé. Aztán jött a friss, franciás és romlott nemzedék, s Ábrányi hirtelen egy nevetséges, torz és ügyetlen költő lett. Pedig nagy formakészséggel írt, de életműve olyan lett, mint a kora. merev, túlságosan fennkölt, szónokias ás avítt. Mégis Ábrányi volt az, aki az első és mindmáig egyetlen Byron Don Juan fordítását adta, s majdnem méltó lett a hatalmas terjedelmű és óriás költeményhez. És Ábrányi lefordította Byron Manfrédját, ezt a filozofikus tragédiát, a szellemvilág ősi nagyságát megidéző misztériumdrámát, mely egyszerre szép és vigasztalanul keserű. És ott van a virtuóz és példátlan sikerű Cyrano de Bergerac, mely ábrányisan avíttsága ellenére meghódította az európai színpadokat. Szász Károlyról manapság is elismerő hangon beszél a tudományos irodalom. Míg Ábrányi világias volt, hiszen országgyűlési képviselőségig vitte, addig Szász református püspök lett, tanár és esztéta, igazi polihisztor, Arany János tanártársa Nagykőrösön. Komor, nagyszerű szellem volt, aki tucatnyi nyelvet értett, birtokosa volt az egész világirodalom mindenféle műformájának. Lefordítja a lefordíthatatlannak tartott Nibelung-éneket, Tennyson hatalmas Király-idilljeit, Goethe költeményeinek javát, Dante teljes Isteni színjátékát, melyet babits is felhasznált saját fordításánál. És fordít perzsa költőket, franciákat, németeket, angolokat, féltucatnyi Shakespeare-drámát és tucatnyi Verne-regényt. Műve húsz vaskos kötetben fér el, s minemellett megírja az eposz történetét két kötetben alapos tudományossággal, de némi száraz és okoskodó önhittséggel. Hosszú és sikeres élete adatott ennek a nagyszerű műfordítói lángelmének, akiről a legjobb rosszat mondhatjuk el, műfordításaiban messze felülmúlta saját költészetét. Radó Antal volt a legfiatalabb hármuk közül, de művészete nagyban hasonlított Ábrányi és Szász művészetére. Radó Roder néven látta meg a napvilágot, a család régi zsidó család. Hatalmas műveltségű férfiú volt, az összes európai nyelvet értette, mellette Firdauszi kedvéért perzsául is megtanul. Leginkább az olasz irodalom fordítása terén ért el nagy eredményeket, lefordítja Leopardi összes versét, Dante Pokol című művét. Két kötetben dolgozza fel az olasz irodalom történetét, s monográfiát ír Dantéról. De egy kötetnyit fordít a legjelentősebb francia és angol költőkből, valamint Musset költeményeinek nagy részét bemutatja a magyar olvasóközönségnek. Verselmélettel is foglalkozik, a magyar rímről több munkája is megjelenik, bár ezeket Horváth János megsemmisítő támadások alá vetette. Mindenféle kitüntetéssel elhalmozzák, ahogy Ábrányit és Szászt is. Mégis a tragikus halál osztályrészesévé ő vált egyedül. 1944 őszén mérget vesz be, s a méreg hatása alatt kitámolyog az utcára, s ott hal meg. Holttestére másnap lelnek rá.
Mindhárman az irodalom mellékszereplőivé váltak úgy, hogy koruk legműveltebb emberei voltak. Fordításaik egy évszázaddal vitte előbbre a magyar fordításirodalmat, s ezért feláldozták saját művészetüket. Művészetük legnagyobb tragédiája az lett, hogy egyikük sem emelkedhetett zsenivé. Mindhárman megmaradtak szorgalmas és rendkívüli tehetségű és alaposságú tollforgatókká. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |