2025. február 16. vasárnap,
Julianna, Lilla napja.
Kalendárium

Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel.

...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Szent Bálint napján tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day...

Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Így gyilkoljuk drága anyanyelvünket
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Közbeszédünk gyilkosságon szinte csak az emberi test kioltását érti. Pedig korántsem csak arra vonatkozik. Aki ugyanis rosszra gondol s rosszat akar, beszédével is ki fogja azt fejezni.

 

Igen, van nyelvgyilkosság is. Ezernyi módja ismeretes. Nemcsak az obszcén, trágár szavak tartoznak ide – bár azok különösen is „kedveltek”. Nem értem, miért. Isten jónak teremtette az embert, következésképpen szerveit is, tehát a nemi szerveket is. Minek azokat és az általuk való tevékenységet bepiszkolni állandóan? Ha valami balul sül el, csak úgy repked egy bizonyos, hol b-vel, hol f-fel vagy p-vel kezdődő kifejezés. Jól van ez így?

Valaha a gyermekek nemcsak tanárukat, hanem szüleiket is magázták. Aztán ki szólítja ma szüleit úgy, hogy édesanya és édesapa? Jó esetben előfordul az anya és apa. Rossz esetben viszont a mutter és fater „dívik”. Sőt általános lett a tegeződés, nemektől és koroktól teljesen függetlenül. S amint tudjuk, akit tegezünk, azzal szemben sokkal többet megengedünk magunknak, mint azzal szemben, akit magázunk. De nem, nem és nem. „Szia” – kiáltja a tizenkét éves emberpalánta a tanárának. Jól van ez így?

Nem beszéltünk akkor még az egyéb pongyolaságokról – akarom mondani, nyelvgyilkosságokról. Igaz, ezek sem teljesen mai keletűek. Egy (amúgy leányoknak írt) nevelési műben olvassuk:

„Kedves Húgom, bárhogyan beszéltél is eddig, fogadd meg most, hogy ezentúl nem veszel részt ebben a nyelvgyilkosságban. Jó, ha idegen nyelveket is beszélsz, de anyanyelvedbe ne keverj, szükség nélkül, idegen szavakat. És ne süllyeszd „cuki”, „guszta” stb. szavakkal a gyerekszoba szintjére, erővel és szépséggel teljes kifejezéseinket. A túlozó jelzők (rém, borzasztó, szörnyű stb.) használatával sem teszed szebbé társalgásodat. Különösen, ha valami szépre, vagy jóra alkalmazod azokat. Ami jó, az nem lehet rettenetes és a szép, vagy a kedves sem lehet szörnyű, vagy borzasztó. Imádás pedig csak Istennek jár. Ne zavard össze a fogalmakat!

Ha úgy érzed, hogy a modern zsúrnyelv már annyira befolyásolta nyelvedet, hogy elvesztetted biztos tájékozódásodat a jó és rossz között, vedd elő klasszikusainkat és korunk legmagyarabb íróit (például Mikszáth, Gárdonyi, Tömörkény, Móra), kísérd figyelemmel a rádió előadásait a helyes magyarságról és tanulj meg tőlük újra magyarul!” 

(Gerely Jolán: A művelt leány. Budapest, 1933. Korda R. T. 49-50. old.)

Így gyilkoltuk és gyilkoljuk hát édes anyanyelvünket, ami miatt a huszadik századelőn Gárdonyi Géza arról panaszkodott, hogy lassan fehér holló a magyarul tisztán beszélő magyar ember. 

Vajon jól van ez így?

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007