 | | | 2026. április 11. szombat,
Leó, Szaniszló napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek.
...
| | Kassán született, 1900. április 11-én. Apja Grosschmid Sándor ügyvéd, a kisebbségi magyarság sorsáról írt könyvet az első világháború után. Öccse, Radványi Géza, a későbbi neves filmrendező a ...
| |
Apja Josifu Aron (1871-1937) szappanfőző munkás, anyja ...
| | 
Albán:
Krishti Ungjall! Vertete Ungjall!
Angol:
Christ is Risen! Indeed, He is Risen!
Arab:
Al Maseeh Qam! Haqqan Qam!
Cseh:
Kristus vstal zmrtvých! Skutečně vstal!
Dán:
Kristus er opstanden! Ja, sandelig opstanden!
...
| | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | |
Névadója Sárkányölő Szent György, a lovagi erények megtestesítője. Ókeresztény eredetű szent, aki hitéért Diocletianus római császár idején, 303-ban szenvedett vértanúhalált. Magyarországon már az Árpád-házi királyaink idején is nagy tisztelet övezte. Szent György a magyar népi vallásosságban úgy él, mint a pásztorok, állattartók védőszentje. Napja előkelő helyet foglal el a jeles napok sorában. A néphit szerint Szent György napja a legszerencsésebb nap az egész naptárban. Egész Európában - hagyományosan nálunk is - a mezőgazdasági tavasz kezdeteként tartják számon. ... | | 
ÉMILE ZOLA
(1840-1902)
Az olvasó embereknek a naturalizmus szó Zolát jelenti, és Zola nevéről mindenekelőtt a naturalizmus fogalma rémlik fel. Ez az olasznak született kisfiú francia klasszikusnak nőtt fel. Apja Dél-Franciaországban jó állást szerzett olasz mérnök volt. ... | | 
Tristan Tzara (Moineşti, Bacău megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Sami Rosenstock (felvett neve románul megszomorított országot jelent), román művész. Költő és esszéista, élete nagy részét Franciaországban töltötte. ... | |  Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | 
-Raffaello di Giovanni Santi, a reneszánsz szellem és a reneszánsz művészet egyik óriása 1483. április 6-án született, és harminchét év múlva ugyancsak április 6-án halt meg. Az általa megélt idő, a harminchét év, nagyon kevés egy teljes emberi életre. Raffaello azonban a kivételes tehetségek, a zsenik közé tartozott. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Így gyilkoljuk drága anyanyelvünket |   | 
Közbeszédünk gyilkosságon
szinte csak az emberi test kioltását érti. Pedig korántsem csak arra
vonatkozik. Aki ugyanis rosszra gondol s rosszat akar, beszédével is ki fogja
azt fejezni.
Igen,
van nyelvgyilkosság is. Ezernyi módja ismeretes. Nemcsak az obszcén, trágár
szavak tartoznak ide – bár azok különösen is „kedveltek”. Nem értem, miért.
Isten jónak teremtette az embert, következésképpen szerveit is, tehát a nemi
szerveket is. Minek azokat és az általuk való tevékenységet bepiszkolni
állandóan? Ha valami balul sül el, csak úgy repked egy bizonyos, hol b-vel, hol
f-fel vagy p-vel kezdődő kifejezés. Jól van ez így?
Valaha a gyermekek nemcsak tanárukat, hanem szüleiket is
magázták. Aztán ki szólítja ma szüleit úgy, hogy édesanya és édesapa? Jó
esetben előfordul az anya és apa. Rossz esetben viszont a mutter és fater
„dívik”. Sőt általános lett a tegeződés, nemektől és koroktól teljesen
függetlenül. S amint tudjuk, akit tegezünk, azzal szemben sokkal többet
megengedünk magunknak, mint azzal szemben, akit magázunk. De nem, nem és nem.
„Szia” – kiáltja a tizenkét éves emberpalánta a tanárának. Jól van ez így?
Nem beszéltünk akkor még az egyéb pongyolaságokról – akarom
mondani, nyelvgyilkosságokról. Igaz, ezek sem teljesen mai keletűek. Egy (amúgy
leányoknak írt) nevelési műben olvassuk:
„Kedves Húgom, bárhogyan beszéltél is eddig, fogadd meg most,
hogy ezentúl nem veszel részt ebben a nyelvgyilkosságban. Jó, ha idegen
nyelveket is beszélsz, de anyanyelvedbe ne keverj, szükség nélkül, idegen
szavakat. És ne süllyeszd „cuki”, „guszta” stb. szavakkal a gyerekszoba
szintjére, erővel és szépséggel teljes kifejezéseinket. A túlozó jelzők (rém,
borzasztó, szörnyű stb.) használatával sem teszed szebbé társalgásodat.
Különösen, ha valami szépre, vagy jóra alkalmazod azokat. Ami jó, az nem lehet
rettenetes és a szép, vagy a kedves sem lehet szörnyű, vagy borzasztó. Imádás
pedig csak Istennek jár. Ne zavard össze a fogalmakat!
Ha úgy érzed, hogy a modern zsúrnyelv már annyira
befolyásolta nyelvedet, hogy elvesztetted biztos tájékozódásodat a jó és rossz
között, vedd elő klasszikusainkat és korunk legmagyarabb íróit (például
Mikszáth, Gárdonyi, Tömörkény, Móra), kísérd figyelemmel a rádió előadásait a helyes
magyarságról és tanulj meg tőlük újra magyarul!”
(Gerely Jolán: A művelt leány. Budapest, 1933. Korda R. T.
49-50. old.)
Így gyilkoltuk és gyilkoljuk hát édes anyanyelvünket, ami
miatt a huszadik századelőn Gárdonyi Géza arról panaszkodott, hogy lassan fehér
holló a magyarul tisztán beszélő magyar ember.
Vajon jól van ez így? |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika