 | | | 2026. május 8. péntek, Mihály napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik. ...
| |
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? ...
| | 15. A félelmetes Oz leleplezése "Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek. ... | | (Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...
| |
Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. ... | |
1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.
Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is. ... | |
A "Figaro házassága"-t 1786...
| | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | | 
A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről. ... | |
Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”. ...
| | Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze. ... | | 
1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Így védjük édes anyanyelvünket! | | 
Hányszor hallom: „nem jöttek össze a dolgok, de majd összehozzuk
őket”, „tető alá kerülnek a dolgok”, „benne van a pakliban”! Nem folytatom.
Csak az a kérdés kínoz, ami egykor Bereményi Gézát és Cseh Tamást: „Száz év
múlva ki tud majd itt magyarul?" Pedig édes anyanyelvünk védelme legalább
olyan fontos, mint testünké.
Már
kisgyermekekként megtanultuk, hogy testünket fürdéssel-mosdással naponta
megtisztítjuk. Csakhogy az embernek nemcsak teste, hanem szellemi lelke is van.
Amit éppen úgy ápolnunk kell, mint a testünket – ha nem jobban. Mondhatnók,
erről kár írni, ezt minden ember tudja. De vajon ha ez így van, akkor miért nem
ennek megfelelően cselekszenek mindennapjaikban?
Tisztelet a kivételeknek, tehetnők hozzá. Mert még ha kevesen
is, de azért akadnak korunk bábeli zűrzavarában, akik mindkettő ápolását
fontosnak tartják, de valahogy különösen is a lélekét. Aminek része nyelvünk
ápolása. Anyanyelvünké. Ami elé odatesszük, hogy édes. És mint mindent,
ami szép, jó és nemes, védeni kell a megromlástól.
Nos, ami édes anyanyelvünket illeti, ki tudja, naponta
hányszor szorul védelemre. Ámde miként tegyük ezt? Erre ad példát
mindnyájunknak Lakatos Pál minapi fészbúk-bejegyzése:
»„– Sajnos keveset kommunikálnak egymással az emberek”,
mondja nekem szomorkásan a postáskisasszony. „– Nem haragszik, ha mondok
valamit, mert van erre egy szép magyar szó is, a kommunikálni helyett
használja a beszélgetni szót.” A gazdaboltban meg terhes nőről beszél a fiatal
eladó férfi. „– Ugye nem veszi zokon, ha mondok valamit, próbálja meg a terhes
szó helyett a várandós kifejezést használni”, kérem tőle illedelmesen „–
Hiszen a kis jövevényt izgatottan várjuk, és elsősorban nem a teherre gondolunk
várakozás közben.” „– Tényleg, mennyire igaz!”, ízlelgeti a szót, amit
lehet, hogy most hallott először.
Én meg boldogan lépkedek tovább, hiszen ma is tettem valamit
édes anyanyelvünkért.«
Ahhoz, vagy valaki így tegyen, éppúgy nem kell nyelvésznek
lennie, mint a testét ápolónak sem szükséges orvosnak lennie. A baj csak az,
hogy jó ideje olyan korban élünk, melyben szinte senkinek és semminek nincsen
sava-borsa. Szürke egyhangúság uralkodik nyelvi téren is. Hogyan is írta valaha Herczeg Ferenc? „A mai kor már nem tűr
úriembereket. Nem akar semmit, ami egyéni, semmit, ami különbözik az átlagtól,
aminek ritkasági becse van. Kötelező az, ami ordináré. Ordináré
emberek persze azelőtt is voltak, de akkor szégyellték és letagadták magukat.
Ma azonban divatot, meggyőződést és világnézetet csinálnak önmagukból.
Ordinárének lenni szent jog, sőt kötelesség is.”
Lassan ott tartunk, hogy ha
tiszta magyar szót szeretnénk hallani, Székelyföldre kell utaznunk. Pedig
lehetne ez egészen másként is. Ami csak rajtunk múlik, azon, hogy
kigyomláljuk-e rendszeresen édes anyanyelvünk veteményeskertjéből a nyelvrontás
gaznövényeit? |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |