 | | | 2026. április 6. hétfő, Vilmos napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek. ...
| | ![http://hir.ma/wp-content/uploads/2013/07/jkk.jpg]()
" 1. Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. 2. És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak. 3. Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, ...
| | 
Albán: Krishti Ungjall! Vertete Ungjall! Angol: Christ is Risen! Indeed, He is Risen! Arab: Al Maseeh Qam! Haqqan Qam! Cseh: Kristus vstal zmrtvých! Skutečně vstal! Dán: Kristus er opstanden! Ja, sandelig opstanden! ...
| | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | |
Névadója Sárkányölő Szent György, a lovagi erények megtestesítője. Ókeresztény eredetű szent, aki hitéért Diocletianus római császár idején, 303-ban szenvedett vértanúhalált. Magyarországon már az Árpád-házi királyaink idején is nagy tisztelet övezte. Szent György a magyar népi vallásosságban úgy él, mint a pásztorok, állattartók védőszentje. Napja előkelő helyet foglal el a jeles napok sorában. A néphit szerint Szent György napja a legszerencsésebb nap az egész naptárban. Egész Európában - hagyományosan nálunk is - a mezőgazdasági tavasz kezdeteként tartják számon. ... | |
ÉMILE ZOLA (1840-1902)
Az olvasó embereknek a naturalizmus szó Zolát jelenti, és Zola nevéről mindenekelőtt a naturalizmus fogalma rémlik fel. Ez az olasznak született kisfiú francia klasszikusnak nőtt fel. Apja Dél-Franciaországban jó állást szerzett olasz mérnök volt. ... | | 
Tristan Tzara (Moineşti, Bacău megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Sami Rosenstock (felvett neve románul megszomorított országot jelent), román művész. Költő és esszéista, élete nagy részét Franciaországban töltötte. ... | | 
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | 
-Raffaello di Giovanni Santi, a reneszánsz szellem és a reneszánsz művészet egyik óriása 1483. április 6-án született, és harminchét év múlva ugyancsak április 6-án halt meg. Az általa megélt idő, a harminchét év, nagyon kevés egy teljes emberi életre. Raffaello azonban a kivételes tehetségek, a zsenik közé tartozott. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Így védjük édes anyanyelvünket! | | 
Hányszor hallom: „nem jöttek össze a dolgok, de majd összehozzuk
őket”, „tető alá kerülnek a dolgok”, „benne van a pakliban”! Nem folytatom.
Csak az a kérdés kínoz, ami egykor Bereményi Gézát és Cseh Tamást: „Száz év
múlva ki tud majd itt magyarul?" Pedig édes anyanyelvünk védelme legalább
olyan fontos, mint testünké.
Már
kisgyermekekként megtanultuk, hogy testünket fürdéssel-mosdással naponta
megtisztítjuk. Csakhogy az embernek nemcsak teste, hanem szellemi lelke is van.
Amit éppen úgy ápolnunk kell, mint a testünket – ha nem jobban. Mondhatnók,
erről kár írni, ezt minden ember tudja. De vajon ha ez így van, akkor miért nem
ennek megfelelően cselekszenek mindennapjaikban?
Tisztelet a kivételeknek, tehetnők hozzá. Mert még ha kevesen
is, de azért akadnak korunk bábeli zűrzavarában, akik mindkettő ápolását
fontosnak tartják, de valahogy különösen is a lélekét. Aminek része nyelvünk
ápolása. Anyanyelvünké. Ami elé odatesszük, hogy édes. És mint mindent,
ami szép, jó és nemes, védeni kell a megromlástól.
Nos, ami édes anyanyelvünket illeti, ki tudja, naponta
hányszor szorul védelemre. Ámde miként tegyük ezt? Erre ad példát
mindnyájunknak Lakatos Pál minapi fészbúk-bejegyzése:
»„– Sajnos keveset kommunikálnak egymással az emberek”,
mondja nekem szomorkásan a postáskisasszony. „– Nem haragszik, ha mondok
valamit, mert van erre egy szép magyar szó is, a kommunikálni helyett
használja a beszélgetni szót.” A gazdaboltban meg terhes nőről beszél a fiatal
eladó férfi. „– Ugye nem veszi zokon, ha mondok valamit, próbálja meg a terhes
szó helyett a várandós kifejezést használni”, kérem tőle illedelmesen „–
Hiszen a kis jövevényt izgatottan várjuk, és elsősorban nem a teherre gondolunk
várakozás közben.” „– Tényleg, mennyire igaz!”, ízlelgeti a szót, amit
lehet, hogy most hallott először.
Én meg boldogan lépkedek tovább, hiszen ma is tettem valamit
édes anyanyelvünkért.«
Ahhoz, vagy valaki így tegyen, éppúgy nem kell nyelvésznek
lennie, mint a testét ápolónak sem szükséges orvosnak lennie. A baj csak az,
hogy jó ideje olyan korban élünk, melyben szinte senkinek és semminek nincsen
sava-borsa. Szürke egyhangúság uralkodik nyelvi téren is. Hogyan is írta valaha Herczeg Ferenc? „A mai kor már nem tűr
úriembereket. Nem akar semmit, ami egyéni, semmit, ami különbözik az átlagtól,
aminek ritkasági becse van. Kötelező az, ami ordináré. Ordináré
emberek persze azelőtt is voltak, de akkor szégyellték és letagadták magukat.
Ma azonban divatot, meggyőződést és világnézetet csinálnak önmagukból.
Ordinárének lenni szent jog, sőt kötelesség is.”
Lassan ott tartunk, hogy ha
tiszta magyar szót szeretnénk hallani, Székelyföldre kell utaznunk. Pedig
lehetne ez egészen másként is. Ami csak rajtunk múlik, azon, hogy
kigyomláljuk-e rendszeresen édes anyanyelvünk veteményeskertjéből a nyelvrontás
gaznövényeit? |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |