 | | | 2026. szeptember 6. vasárnap, Zakariás napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Így védjük édes anyanyelvünket! | | 
Hányszor hallom: „nem jöttek össze a dolgok, de majd összehozzuk
őket”, „tető alá kerülnek a dolgok”, „benne van a pakliban”! Nem folytatom.
Csak az a kérdés kínoz, ami egykor Bereményi Gézát és Cseh Tamást: „Száz év
múlva ki tud majd itt magyarul?" Pedig édes anyanyelvünk védelme legalább
olyan fontos, mint testünké.
Már
kisgyermekekként megtanultuk, hogy testünket fürdéssel-mosdással naponta
megtisztítjuk. Csakhogy az embernek nemcsak teste, hanem szellemi lelke is van.
Amit éppen úgy ápolnunk kell, mint a testünket – ha nem jobban. Mondhatnók,
erről kár írni, ezt minden ember tudja. De vajon ha ez így van, akkor miért nem
ennek megfelelően cselekszenek mindennapjaikban?
Tisztelet a kivételeknek, tehetnők hozzá. Mert még ha kevesen
is, de azért akadnak korunk bábeli zűrzavarában, akik mindkettő ápolását
fontosnak tartják, de valahogy különösen is a lélekét. Aminek része nyelvünk
ápolása. Anyanyelvünké. Ami elé odatesszük, hogy édes. És mint mindent,
ami szép, jó és nemes, védeni kell a megromlástól.
Nos, ami édes anyanyelvünket illeti, ki tudja, naponta
hányszor szorul védelemre. Ámde miként tegyük ezt? Erre ad példát
mindnyájunknak Lakatos Pál minapi fészbúk-bejegyzése:
»„– Sajnos keveset kommunikálnak egymással az emberek”,
mondja nekem szomorkásan a postáskisasszony. „– Nem haragszik, ha mondok
valamit, mert van erre egy szép magyar szó is, a kommunikálni helyett
használja a beszélgetni szót.” A gazdaboltban meg terhes nőről beszél a fiatal
eladó férfi. „– Ugye nem veszi zokon, ha mondok valamit, próbálja meg a terhes
szó helyett a várandós kifejezést használni”, kérem tőle illedelmesen „–
Hiszen a kis jövevényt izgatottan várjuk, és elsősorban nem a teherre gondolunk
várakozás közben.” „– Tényleg, mennyire igaz!”, ízlelgeti a szót, amit
lehet, hogy most hallott először.
Én meg boldogan lépkedek tovább, hiszen ma is tettem valamit
édes anyanyelvünkért.«
Ahhoz, vagy valaki így tegyen, éppúgy nem kell nyelvésznek
lennie, mint a testét ápolónak sem szükséges orvosnak lennie. A baj csak az,
hogy jó ideje olyan korban élünk, melyben szinte senkinek és semminek nincsen
sava-borsa. Szürke egyhangúság uralkodik nyelvi téren is. Hogyan is írta valaha Herczeg Ferenc? „A mai kor már nem tűr
úriembereket. Nem akar semmit, ami egyéni, semmit, ami különbözik az átlagtól,
aminek ritkasági becse van. Kötelező az, ami ordináré. Ordináré
emberek persze azelőtt is voltak, de akkor szégyellték és letagadták magukat.
Ma azonban divatot, meggyőződést és világnézetet csinálnak önmagukból.
Ordinárének lenni szent jog, sőt kötelesség is.”
Lassan ott tartunk, hogy ha
tiszta magyar szót szeretnénk hallani, Székelyföldre kell utaznunk. Pedig
lehetne ez egészen másként is. Ami csak rajtunk múlik, azon, hogy
kigyomláljuk-e rendszeresen édes anyanyelvünk veteményeskertjéből a nyelvrontás
gaznövényeit? |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |