 | | | 2025. november 20. csütörtök, Jolán napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Így védjük édes anyanyelvünket! | | 
Hányszor hallom: „nem jöttek össze a dolgok, de majd összehozzuk
őket”, „tető alá kerülnek a dolgok”, „benne van a pakliban”! Nem folytatom.
Csak az a kérdés kínoz, ami egykor Bereményi Gézát és Cseh Tamást: „Száz év
múlva ki tud majd itt magyarul?" Pedig édes anyanyelvünk védelme legalább
olyan fontos, mint testünké.
Már
kisgyermekekként megtanultuk, hogy testünket fürdéssel-mosdással naponta
megtisztítjuk. Csakhogy az embernek nemcsak teste, hanem szellemi lelke is van.
Amit éppen úgy ápolnunk kell, mint a testünket – ha nem jobban. Mondhatnók,
erről kár írni, ezt minden ember tudja. De vajon ha ez így van, akkor miért nem
ennek megfelelően cselekszenek mindennapjaikban?
Tisztelet a kivételeknek, tehetnők hozzá. Mert még ha kevesen
is, de azért akadnak korunk bábeli zűrzavarában, akik mindkettő ápolását
fontosnak tartják, de valahogy különösen is a lélekét. Aminek része nyelvünk
ápolása. Anyanyelvünké. Ami elé odatesszük, hogy édes. És mint mindent,
ami szép, jó és nemes, védeni kell a megromlástól.
Nos, ami édes anyanyelvünket illeti, ki tudja, naponta
hányszor szorul védelemre. Ámde miként tegyük ezt? Erre ad példát
mindnyájunknak Lakatos Pál minapi fészbúk-bejegyzése:
»„– Sajnos keveset kommunikálnak egymással az emberek”,
mondja nekem szomorkásan a postáskisasszony. „– Nem haragszik, ha mondok
valamit, mert van erre egy szép magyar szó is, a kommunikálni helyett
használja a beszélgetni szót.” A gazdaboltban meg terhes nőről beszél a fiatal
eladó férfi. „– Ugye nem veszi zokon, ha mondok valamit, próbálja meg a terhes
szó helyett a várandós kifejezést használni”, kérem tőle illedelmesen „–
Hiszen a kis jövevényt izgatottan várjuk, és elsősorban nem a teherre gondolunk
várakozás közben.” „– Tényleg, mennyire igaz!”, ízlelgeti a szót, amit
lehet, hogy most hallott először.
Én meg boldogan lépkedek tovább, hiszen ma is tettem valamit
édes anyanyelvünkért.«
Ahhoz, vagy valaki így tegyen, éppúgy nem kell nyelvésznek
lennie, mint a testét ápolónak sem szükséges orvosnak lennie. A baj csak az,
hogy jó ideje olyan korban élünk, melyben szinte senkinek és semminek nincsen
sava-borsa. Szürke egyhangúság uralkodik nyelvi téren is. Hogyan is írta valaha Herczeg Ferenc? „A mai kor már nem tűr
úriembereket. Nem akar semmit, ami egyéni, semmit, ami különbözik az átlagtól,
aminek ritkasági becse van. Kötelező az, ami ordináré. Ordináré
emberek persze azelőtt is voltak, de akkor szégyellték és letagadták magukat.
Ma azonban divatot, meggyőződést és világnézetet csinálnak önmagukból.
Ordinárének lenni szent jog, sőt kötelesség is.”
Lassan ott tartunk, hogy ha
tiszta magyar szót szeretnénk hallani, Székelyföldre kell utaznunk. Pedig
lehetne ez egészen másként is. Ami csak rajtunk múlik, azon, hogy
kigyomláljuk-e rendszeresen édes anyanyelvünk veteményeskertjéből a nyelvrontás
gaznövényeit? |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |