2025. november 20. csütörtök,
Jolán napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.

...

1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban.

...

Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott.

...

 Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt.

...

 A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb.

Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása.

...

Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.

1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n.
...

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Így védjük édes anyanyelvünket!
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


Hányszor hallom: „nem jöttek össze a dolgok, de majd összehozzuk őket”, „tető alá kerülnek a dolgok”, „benne van a pakliban”! Nem folytatom. Csak az a kérdés kínoz, ami egykor Bereményi Gézát és Cseh Tamást: „Száz év múlva ki tud majd itt magyarul?" Pedig édes anyanyelvünk védelme legalább olyan fontos, mint testünké.

 

Már kisgyermekekként megtanultuk, hogy testünket fürdéssel-mosdással naponta megtisztítjuk. Csakhogy az embernek nemcsak teste, hanem szellemi lelke is van. Amit éppen úgy ápolnunk kell, mint a testünket – ha nem jobban. Mondhatnók, erről kár írni, ezt minden ember tudja. De vajon ha ez így van, akkor miért nem ennek megfelelően cselekszenek mindennapjaikban?

Tisztelet a kivételeknek, tehetnők hozzá. Mert még ha kevesen is, de azért akadnak korunk bábeli zűrzavarában, akik mindkettő ápolását fontosnak tartják, de valahogy különösen is a lélekét. Aminek része nyelvünk ápolása. Anyanyelvünké. Ami elé odatesszük, hogy édes. És mint mindent, ami szép, jó és nemes, védeni kell a megromlástól. 

Nos, ami édes anyanyelvünket illeti, ki tudja, naponta hányszor szorul védelemre. Ámde miként tegyük ezt? Erre ad példát mindnyájunknak Lakatos Pál minapi fészbúk-bejegyzése:

»„– Sajnos keveset kommunikálnak egymással az emberek”, mondja nekem szomorkásan a postáskisasszony. „– Nem haragszik, ha mondok valamit, mert van erre egy szép magyar szó is, a kommunikálni helyett használja a beszélgetni szót.” A gazdaboltban meg terhes nőről beszél a fiatal eladó férfi. „– Ugye nem veszi zokon, ha mondok valamit, próbálja meg a terhes szó helyett a várandós kifejezést használni”, kérem tőle illedelmesen „– Hiszen a kis jövevényt izgatottan várjuk, és elsősorban nem a teherre gondolunk várakozás közben.” „– Tényleg, mennyire igaz!”, ízlelgeti a szót, amit lehet, hogy most hallott először. 
Én meg boldogan lépkedek tovább, hiszen ma is tettem valamit édes anyanyelvünkért.«

Ahhoz, vagy valaki így tegyen, éppúgy nem kell nyelvésznek lennie, mint a testét ápolónak sem szükséges orvosnak lennie. A baj csak az, hogy jó ideje olyan korban élünk, melyben szinte senkinek és semminek nincsen sava-borsa. Szürke egyhangúság uralkodik nyelvi téren is. Hogyan is írta valaha Herczeg Ferenc„A mai kor már nem tűr úriembereket. Nem akar semmit, ami egyéni, semmit, ami különbözik az átlagtól, aminek ritkasági becse van. Kötelező az, ami ordináré. Ordináré emberek persze azelőtt is voltak, de akkor szégyellték és letagadták magukat. Ma azonban divatot, meggyőződést és világnézetet csinálnak önmagukból. Ordinárének lenni szent jog, sőt kötelesség is.”

Lassan ott tartunk, hogy ha tiszta magyar szót szeretnénk hallani, Székelyföldre kell utaznunk. Pedig lehetne ez egészen másként is. Ami csak rajtunk múlik, azon, hogy kigyomláljuk-e rendszeresen édes anyanyelvünk veteményeskertjéből a nyelvrontás gaznövényeit?

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007