2022. november 27. vasárnap,
Virgil napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Így szégyenülnek meg a hitetlenek
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


Teljesen igazuk volt a régi bölcseknek, akik szerint minden igazi baj forrása a hitetlenség. Jó kétszáz éve viszont ezzel nem is olyan kevesen egyenesen kérkednek. Ilyenkor – szintén nem kevesen – szólni sem tudnak. Miként lehet őket meggyőzni arról, hogy ebben mennyire végzetesen tévednek?


Mondhatnók, nem kellene mást tenniük a harcos hitetleneknek, mint józan paraszti eszüket használni. Ezt elősegítendő, íme néhány csattanós történet. 

Ebéd közben egy francia azt mondta, hogy ő csak azt hiszi, amit lát. Erre Sidney Smidt a süteményre mutatva megkérdezte:
– Ugyebár ez aztán kitűnő sütemény?
– Felséges – válaszolta a francia.
– Hát aztán, ha szabad kérdeznem – folytatta Sidney Smidt, a sütemény feltalálója –, hisz Ön a szakács létezésében?

Igen, mennyi mindent nem látunk, mégis tudjuk, hogy létezik! De lássunk egy hasonló frappáns példát!

Azt kérdezte egyszer valaki egy paptól:
– Tisztelendő úr, nem tudom elhinni, hogy nekem lelkem van.
– S miért nem? – kérdezte csodálkozva a pap.
– Mert nem látom! Csak azt tudom elhinni, amit látok.
– Rendben van – mondta a pap –, most gondoljon valamit. Mindegy, hogy mit. Tetszésére bízom. Na … gondolt valamit?
– Igen, gondoltam.
– Nem hiszem. Én nem tudom elhinni, hogy kegyed valóban gondolt valamit. Bizonyára csak úgy mondja.
Az a valaki először csodálkozott, majd dühös lett.
– De ha egyszer mondom és állítom, hogy gondoltam valamit. Ne tartson engem a tisztelendő úr gyermeknek!
– Pedig barátom, én mégsem hiszem el.
– És miért nem?
– Mert nem látom. Én csak azt hiszem, amit látok.
A pap mosolygott, a kérdező megszégyenülten távozott.

Végül íme egy harmadik példa!

Egy előkelő társaságban hasztalanul igyekezett egy hitetlen férfi egy hívő, vallásos nőt meggyőződésében megingatni. A nő bátran védekezett s pompásan verte vissza a megismétlődő támadásokat a hit ellen. A hitetlen férfi, miután látta, hogy minden hasztalan, a gúny fegyveréhez nyúlt, hogy legalább vérig sértse a hívő asszonyt:
– Nagyságos Asszonyom, igazán nem hittem volna, hogy ebben a házban, hol annyi szellemes ember van, az egyedüli legyek, aki nem hisz Istenben.
– Óh, csalódik kérem – felelte mosolyogva az asszony. – Kegyed nem az egyedüli, a háziállataim sem hisznek Istenben, csak ők szegénykék nem tudnak még külön dicsekedni is vele.

Szivontsik Antal hitvédelmi művéből idéztem (Krisztussal vagy Krisztus nélkül, 1931) – mindnyájunk okulására. Mert ne feledjük, hogy a harcos hitetlenekkel ellentétben a kultúra, a tudomány és a művészet nagyjainak elsöprő többsége mindig is mélyen vallásos keresztény volt.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007