2025. május 12. hétfő,
Pongrác napja.
Kalendárium

Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik.
...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték.

Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével, az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák sütijét, az édesanyák számára.

...

VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.–  Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.

Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba.

...

 

 

1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.

 

A MAGYAROKHOZ

Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
A bitófamankók
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


 
Még ma is ezeken biceg Magyarország, ahogy a jelenkor legnagyobb költője, Döbrentei Kornél írta az Aradi őszben.
De ma már kisebesedett hónaljjal, görbült háttal, csonka testtel, s leginkább üres szívvel.
Ha valaki Magyarországot keresi a térképen, valóban talál egy ilyen nevű földrajzi egységet, egy ilyesféle grammatikai formuláról beszélnek vagy inkább összesúgnak a nyelvészeti szakkönyvek, de a valódi Magyarország 1849-től nem létezik. Van kiegyezéskori Magyarország, dualista Magyarország, két háború közti, bolsevizált, liberalizált Magyarország. De a valódiság már nem létezik.
1848-ban a valódi Magyarország rálépett a keselyűfejű hiéna, a metternichi Ausztria tolvajlástól megvastagodott nyakára, s mikor a tolvaj ránk uszította a félbarbár szláv hordákat, a valódi magyarság hazapofozta ezeket az oláh kecskepásztorokból, szerb rablókból, felvidéki irigyekből, istállóbuta horvátokból összetrombitált, gyilkolásra és gyújtogatásra uszult falkákat.
Aztán jött a fehérkabátos labancság a megvetés gőgjével, tolvajláshoz szokott felsőbbrendűségi tudatával, magyar pénzből felszerelt hadseregével a magyar pénzből megdicsőített országából.

A valódi Magyarország azonban erősebb volt, mint bármelyik forradalmiaskodó hőzöngés Berlintől Prágáig, Párizstól Athénig. Tizenhárom tábornok nyakát kellett hurokba facsarni, hogy a nemzet ismét pórázhűséget tanuljon immár közel százhetven évre. Természetesen kellett hozzá a honárulás görgeys istentelensége, egy Kossuth butasága, és karrirerlovagok alantassága, ami magyar véren és magyar szabadságon akart dicsőséget vásárolni.
Az aradi október bitói ma egy másik Magyarországra látnak, melyben nem a nyakcsigolyák őrlődnek, hanem a gerincek sorvadnak el. Régen a gerinc bitófát egyenesített, ma a gerinctelenség bacchanáliája festi színtelenné a jelent.
Ma a kereszténység nevében lehet zsidóskodni, ma rostonsült marha és a kelt tészta amerikanizmusával zabálja dagadtra magát egy vályúhoz csalt, csak derékban vastagodni tudó nemzetpótlék. Közben az Aradon akasztók felvásárolják a földjét, megeszik a kenyerét, szétlocsolják a borát. A szláv pedig bohócsapkát húz a fejére, az oláh pedig naponta köpködi ragyásra a lelkét. Ezek vagyunk mi, mai magyarok…

Hol vannak már azok a parasztgyerekek, akiknek bármi volt a kezükbe, vetettek és arattak. Ha puska vagy kard, akkor sűrű és vastag asztagokba hányták a tolvajnépek magyar vérre hízni akaró kondáit. Ma a paraszt polgárt játszik, s úgy szórja azt a keveset, mint a mikszáthi dzsentri tisztességtelensége.
Ma már nincsenek társadalmi rétegek, csak száz nihilizmust felböfögő tömegek, melyben sem a szellem artisztikuma, sem az ösztön nemes tenyészete nem tud bimbósodni.
Halálra ítélt nemzet lettünk. Olyan, mely röhögve táncol nyakában hurokkal, miközben a seftesek és a zsebmetszők népe ül a vállán, hogy jobban szoruljon a hurok.
Az aradi tábornokok és a névtelenek élni tudtak, hogy a haláluk is becses legyen. Ma már a becstelen élet után meghalni sem tudunk.



Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007