Egy példával megvilágítjuk, miért ez a kérdések kérdése:

„Néri szent Fülöphöz (†1595) jött egyszer egy Spazzara Ferenc nevű tanuló és támogatását kérte. A szent megajándékozta s megkérdezte, mi akar lenni. A tanuló azt válaszolta: „Ügyvéd leszek.” A szent azt kérdezte: „És azután?” – „És azután” – így szólt a tanuló – „ékesszólásommal pénzt fogok szerezni.” „És azután?” – kérdezte újból a szent. „És azután öreg napjaimra kényelmes életem lesz.” – felelte a tanuló. „És azután?” – kérdezte ismét a szent. Ekkor a fiatalember elszomorodott és elfogódott hangon válaszolta: „És azután meg kell halnom.”– „És mi lesz azután?” – kérdezte a szent. Ekkor elhallgatott a fiatalember és gondolataiban elmerülve szomorúan távozott. Ezek a szavak: „És azután?”, állandóan fülébe csengtek, s nem tudta elfelejteni. Később buzgó, erényes férfi vált belőle.”

(Prof. Franz Spirago: Példatár főleg hitszónokok és hitoktatók számára. A hatodik német kiadás után fordította Bezerédj László. Budapest, 1927. Szent István Társulat-Stephaneum Rt., 7-8. old.)

Tower Vilmos (1879-1958) atya eredetileg 1945-ben megjelent könyve hasonlíthatatlanul többet ér olvasója számára bárminő orvosi vizsgálatnál, ami csak a halandó teste állapotát méri fel, de a halhatatlan lelkéét nem. Ajánlásául álljon itt fülszövege

„Tower Vilmosnak illemtani könyveit olvastam eddig. Akkor még voltak ilyen művek (is). Ma ellenben ott tartunk, hogy nincsenek, legalábbis olyanok, melyeknek közük lenne a Tízparancsolathoz és főleg a Tízparancsolat hirdetőjéhez, Istenhez. Isten ugyanis minden ember lelkiismeretében ugyanazt a tíz mondatot sugallja, mint amit Mózesnek kijelentett a szent hegyen.

Ám egy illemtannak vannak változó elemei is. Ma egyetemes magatartás a változó elemek mögött nem meglátni a soha nem változót! Vagyis a törés hermeneutikája eluralkodott Európában az ember-, a történelem- és az egyházszemléletben. Tower Vilmos „Másvilág, pokol, mennyország” című könyvét először olvasva megdöbbenve tapasztaltam a változó elemek (stílus, bizonyos értelmi megközelítések, példák) mögött felragyogó örök igazságokat.

Tower nemzedéke számomra az előző nemzedék. Miért ne hallgatnám meg ezt a nemzedéket? Ez olyan, mintha szüleimre nem hallgattam volna!

Tower könyve a keresztény katolikus hit erőteljes, hiteles megfogalmazása. Hallgassuk meg hát az előző nemzedéket is!”

(Barsi Balázs OFM)

„Tower könyve előszavában megvallja, hogy az eszkatológia irodalma, legalábbis magyar nyelven, „nagyon szűkkörű”, továbbá, hogy „a templomi szószékről is ritkán hallunk részletesebb felvilágosításokat” az eszkatológiáról. E könyvével, amint írja, ezt az űrt óhajtotta betölteni, amelyet elsősorban a „keresztény nagyközönség”-nek szánt, de „talán érdeklődéssel forgathat a hittudományok szakembere is”. Gondosan különbséget tesz a gyakorta kétes apokaliptikus magánkinyilatkoztatások és az egyházi tanítóhivatal hivatalos állásfoglalásai között. Ez művének egyik legnagyobb érdeme. A másik, hogy a pokol, a purgatórium és a mennyország mibenlétének tárgyalása során a teológián kívüli tudományok (főleg a biológia, az antropológia és a pszichológia) eredményeit is eredményesen alkalmazza. Lebilincselő logikussággal bizonyítja, hogy az eszkatológia nem valamiféle pszichologizáló, hamis misztikába csomagolt áltudomány, hanem eredendő része az Istentől kinyilatkoztatott objektív igazságokat tudományosan rendszerező dogmatikának – hiszen jóformán nincs is olyan dogmatikai kézikönyv, amelyben ne kapnának helyet az ide vonatkozó tanítások.

Aligha volt annyira időszerű e mű – mindmáig az egyetlen, magyar szerzőtől való legteljesebb eszkatológia! –, mint ma, amikor már nem az istenes élet lebeg az átlagemberek szeme előtt, hanem a „dolce vita” csalfa délibábja, a „carpe diem” eredeti horatiusi értelmének kiforgatásából következően a hedonista-utilitarista életmód, a szekuláris társadalom megannyi antropomorf szemfényvesztése, emberistenítő illúziója. Méltó párja korunkból Joseph Ratzinger, XVI. Benedek pápa „Végidő” című, magyarul is kapható kötete. E két mű célja nem más, mint hogy rádöbbentse az embereket a jézusi mondat – „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik.” (Mk 16, 16) – roppant súlyosságára, s hogy a kárhozat választása helyett elvezesse őket a „visio Dei beatifica” állapotába, Isten boldogító színe látására. Amint Tower fogalmaz, „a menny megszerzése tehát a legnagyobb érdekünk, legfontosabb feladatunk, az okosságok okossága, a bölcsesség bölcsessége, a kegyelmek kegyelme!” Hiszen a hajóutas is bármit tesz utazása alatt, „egy cél felé törekszik: eljutni a kívánt helyre”, majd ezzel zárja könyvét: „Hasonlóképp járunk el mi is: minden, még a legegyszerűbb, legközönségesebb dolgon, ténykedésen át is a mennybe jutás vágya lelkesítsen, ez dobogtassa meg szívünket, ez lendítse akaratunkat. Ez legyen egész életünk minden napjának, órájának, percének és pillanatának legerősebb, legláthatóbb, leglendítőbb vágya, törekvése! Ez a célok célja, minden cél koronája és diadalmas betetőzése, tökéletesítése!”

(Ifj. Tompó László)

Aligha csodálkoznánk, ha a könyvet olvasója úgy tenné le, hogy azt mondaná: amennyiben menekülnie kellene s poggyászába maximálisan csak tíz könyv férne, ez mindenképpen benne lenne.