 | | | 2026. október 6. kedd, Brúnó, Renáta napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott, két kart fűzve egymásba sejtek ollykor egy hajnallott fényt az elkábulásba. Ugyan mi az? El-elfoszlik előlle a semmi ó leple; s ha nézem, széjtoszlik ...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs. Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Tudjuk-e, micsoda kincs a magyar kultúra? | | 
Nem tagadom,
sőt egyenesen félve kérdezem, tartva a választól: tudjuk-e, micsoda kincs a
magyar kultúra? Van napja ennek is persze, január 22-e. 1823-ban e napon
született meg Kölcsey költeménye, nemzeti Himnuszunk.
Ilyenkor elgondolkodik az ember, legalábbis a magamfajta
töprengő lélek, akinek untig elege volt a marxizmusból, a „múltat végképp
elfeledni” illúziójából, hogy milyen is a magyar valójában? E kérdésre persze
már rengetegen feleltek. Itt van előttem Noszlopi László kitűnő könyve, a Világnézetek lélektana (1937). Mesteri feleleteket
adott reá.
Szerinte a magyar józan,
racionalista, empirikus, ismeretelméleti hajlamú, azaz nem a filozófia
művelésére hivatott, ámde mégsem szenved eszmehiányban. Ugyanakkor depresszív
természetű, szemlélődő jellegű, gyakorta túlzóan idealista a külföldi szemében,
mégsem mondhatjuk, hogy a kudarcainkat ellensúlyozni látszó úrhatnámság valódi
énünk: „Közönyünk, nemtörődömségünk és megalkuvásunk csak elfajulása a magyar
türelmességnek.”
A magyar természet, teszi hozzá Noszlopi, integratív jellegre
vall: „Kedélyvilágunk és
gondolkodásunk Észak és Dél, továbbá Kelet és Nyugat között áll. A nyugati,
latin gondolkodásforma főleg jogászi gondolkodásunkra hatott. Fantáziánk
sohasem szertelen; színes és bőséges, szemléletes és eleven, de nem sejtelmes
és nem misztikus. Végeredményben több benne a megfigyelés, mint a képzelődés.
Mint Madách Ádámját a testiség – ha képzelete magasabb körökbe vonja –, úgy
kényszeríti a magyar fantáziát is a józan ész „a tiprott anyaghoz”. Kedélye
derűs, de higgadt, érzékeny, de nem érzelgős.”
Mindebből következően a magyar
viszonya a valláshoz is sajátságos. Nem alkot dogmákat, filozófiai
rendszereket, hanem tanításait gyakorlati síkokon éli meg, így kapaszkodik a
természetfölöttibe, a transzcendensbe. Ezért, hogy „a kereszténység a magyarság
számára mindig kiváló lelki fajnemesítő erő volt, és árpád-házi királyainktól
Pázmány Péteren át mindmáig fajunk legértékesebb, legszerencsésebb lelki
proporciójú példányait nevelte ki”.
Mindezen karaktervonások Kölcsey
Himnuszában is ott vannak. E lelki-szellemi tulajdonságokat műveli a magyar,
vagyis teszi kultúrává, mindennapos tájékozódásai szerves részeivé. Legalábbis
az igazi magyar, tehetnők hozzá.
Igen, az igazi. Merthogy most, a Magyar Kultúra Napja előtti
napon jelent meg a Magyar Nemzetben egy
publicisztika (Ugró Miklós: Veszélyes
hivatás), ami mindenről szól, csak nem a magyar kultúra megbecsüléséről.
Rövid leszek. Elkövetője szerint az olyan, a második világháború után kivégzett
magyar újságírók, mint Görgey
Vince, Hubay Kálmán, Kassai-Schallmayer Ferenc, Kolosváry-Borcsa Mihály és Rajniss Ferenc, szánalmas senkik voltak, akár
csak a kivégzés helyett életfogytiglant kapott Dövényi Nagy Lajos: „Kétségtelen, hogy a fent nevezett szerzők az
újságírás legaljasabb, legvisszataszítóbb válfaját művelték.”
Megdermed az ember. Mintha a néhai Szabad Népet olvasnánk. Tudja-e ez a jóember, kikről
beszél egyáltalán? De jó, ne legyünk elfogultak. Tegyük fel, nem azonosul
valaki a felsoroltak világnézetével. Ámde, legalábbis, ha objektív szeretne
lenni, el kell akkor is ismernie, hogy a nevezettek bizony tudtak írni,
szerkeszteni, éspedig profi módon, ráadásul még becsületükön sem esett folt.
Egyetlen magyar szépíró barátom
mondta nekem nemrég, hogy a jobbközép sajtója úgyszólván mást sem tesz, mint
folyton baloldaliaknak csinál reklámot. Nem sorolom most a szóban forgó
lapokat, de ha már az egykor jobb sorsra hivatott Magyar Nemzetnél tartunk,
csak egy példa arra a fentieken túl, hogy ez mennyire így van. Ismét Ugró
elmefuttatásából idézek:
„1920. február 17-én Somogyi
Bélát, a Népszava felelős szerkesztőjét, valamint az őt kísérő Bacsó Bélát, aki
alig néhány napja dolgozott a lapnál, fehér tiszti különítményesek az utcáról
elhurcolták, kegyetlenül megkínozták, majd meggyilkolták. Somogyi bátor
cikkekben leplezte le a fehérterror bűneit, ezért haragudtak meg rá a
különítményesek, de a kezdő Bacsónak csak az volt a bűne, hogy Somogyival
sétált.”
Gyönyörű! Egy önmagát nemzetinek,
kereszténynek, konzervatívnak, polgárinak meg miegymásnak nevező napilap
vérbeli nemzeti újságírókat szapul, mocskol (ilyetén kommunisták általi
kivégzésüket is nyilván helyesli), de holmi kommunista zugfirkászok
„teljesítménye” előtt ellenben mélyen meghajol?
Van egy sír a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, amit soha nem
mulasztok el megtekinteni. Feliratát idézem: „Küzdött azért, hogy Magyarország magyar ország maradjon.” Nem
fogják talán elhinni, kinek a sírján szerepel. Nos, elárulom: Pethő Sándorén. A Magyar Nemzet napilap alapítójáén…
Illetve eszembe jut még, igen,
most, a nagybetűs Magyar Kultúra Napja alkalmából, egy mondat. „Hazudni sohasem
szabad!” Ezt pedig Deák Ferenc mondta valaha újságíróknak, akik arról
faggatták, egy mondatban mit tanácsolna nekik leginkább. Mindenesetre addig is,
amíg ezt megfogadják (persze ha egyáltalán képesek erre), marad mindnyájunk
feladata a címbeli kérdés megválaszolása. |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |