 | | | 2026. augusztus 11. kedd, Zsuzsanna, Tiborc napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Tudjuk-e, micsoda kincs a magyar kultúra? | | 
Nem tagadom,
sőt egyenesen félve kérdezem, tartva a választól: tudjuk-e, micsoda kincs a
magyar kultúra? Van napja ennek is persze, január 22-e. 1823-ban e napon
született meg Kölcsey költeménye, nemzeti Himnuszunk.
Ilyenkor elgondolkodik az ember, legalábbis a magamfajta
töprengő lélek, akinek untig elege volt a marxizmusból, a „múltat végképp
elfeledni” illúziójából, hogy milyen is a magyar valójában? E kérdésre persze
már rengetegen feleltek. Itt van előttem Noszlopi László kitűnő könyve, a Világnézetek lélektana (1937). Mesteri feleleteket
adott reá.
Szerinte a magyar józan,
racionalista, empirikus, ismeretelméleti hajlamú, azaz nem a filozófia
művelésére hivatott, ámde mégsem szenved eszmehiányban. Ugyanakkor depresszív
természetű, szemlélődő jellegű, gyakorta túlzóan idealista a külföldi szemében,
mégsem mondhatjuk, hogy a kudarcainkat ellensúlyozni látszó úrhatnámság valódi
énünk: „Közönyünk, nemtörődömségünk és megalkuvásunk csak elfajulása a magyar
türelmességnek.”
A magyar természet, teszi hozzá Noszlopi, integratív jellegre
vall: „Kedélyvilágunk és
gondolkodásunk Észak és Dél, továbbá Kelet és Nyugat között áll. A nyugati,
latin gondolkodásforma főleg jogászi gondolkodásunkra hatott. Fantáziánk
sohasem szertelen; színes és bőséges, szemléletes és eleven, de nem sejtelmes
és nem misztikus. Végeredményben több benne a megfigyelés, mint a képzelődés.
Mint Madách Ádámját a testiség – ha képzelete magasabb körökbe vonja –, úgy
kényszeríti a magyar fantáziát is a józan ész „a tiprott anyaghoz”. Kedélye
derűs, de higgadt, érzékeny, de nem érzelgős.”
Mindebből következően a magyar
viszonya a valláshoz is sajátságos. Nem alkot dogmákat, filozófiai
rendszereket, hanem tanításait gyakorlati síkokon éli meg, így kapaszkodik a
természetfölöttibe, a transzcendensbe. Ezért, hogy „a kereszténység a magyarság
számára mindig kiváló lelki fajnemesítő erő volt, és árpád-házi királyainktól
Pázmány Péteren át mindmáig fajunk legértékesebb, legszerencsésebb lelki
proporciójú példányait nevelte ki”.
Mindezen karaktervonások Kölcsey
Himnuszában is ott vannak. E lelki-szellemi tulajdonságokat műveli a magyar,
vagyis teszi kultúrává, mindennapos tájékozódásai szerves részeivé. Legalábbis
az igazi magyar, tehetnők hozzá.
Igen, az igazi. Merthogy most, a Magyar Kultúra Napja előtti
napon jelent meg a Magyar Nemzetben egy
publicisztika (Ugró Miklós: Veszélyes
hivatás), ami mindenről szól, csak nem a magyar kultúra megbecsüléséről.
Rövid leszek. Elkövetője szerint az olyan, a második világháború után kivégzett
magyar újságírók, mint Görgey
Vince, Hubay Kálmán, Kassai-Schallmayer Ferenc, Kolosváry-Borcsa Mihály és Rajniss Ferenc, szánalmas senkik voltak, akár
csak a kivégzés helyett életfogytiglant kapott Dövényi Nagy Lajos: „Kétségtelen, hogy a fent nevezett szerzők az
újságírás legaljasabb, legvisszataszítóbb válfaját művelték.”
Megdermed az ember. Mintha a néhai Szabad Népet olvasnánk. Tudja-e ez a jóember, kikről
beszél egyáltalán? De jó, ne legyünk elfogultak. Tegyük fel, nem azonosul
valaki a felsoroltak világnézetével. Ámde, legalábbis, ha objektív szeretne
lenni, el kell akkor is ismernie, hogy a nevezettek bizony tudtak írni,
szerkeszteni, éspedig profi módon, ráadásul még becsületükön sem esett folt.
Egyetlen magyar szépíró barátom
mondta nekem nemrég, hogy a jobbközép sajtója úgyszólván mást sem tesz, mint
folyton baloldaliaknak csinál reklámot. Nem sorolom most a szóban forgó
lapokat, de ha már az egykor jobb sorsra hivatott Magyar Nemzetnél tartunk,
csak egy példa arra a fentieken túl, hogy ez mennyire így van. Ismét Ugró
elmefuttatásából idézek:
„1920. február 17-én Somogyi
Bélát, a Népszava felelős szerkesztőjét, valamint az őt kísérő Bacsó Bélát, aki
alig néhány napja dolgozott a lapnál, fehér tiszti különítményesek az utcáról
elhurcolták, kegyetlenül megkínozták, majd meggyilkolták. Somogyi bátor
cikkekben leplezte le a fehérterror bűneit, ezért haragudtak meg rá a
különítményesek, de a kezdő Bacsónak csak az volt a bűne, hogy Somogyival
sétált.”
Gyönyörű! Egy önmagát nemzetinek,
kereszténynek, konzervatívnak, polgárinak meg miegymásnak nevező napilap
vérbeli nemzeti újságírókat szapul, mocskol (ilyetén kommunisták általi
kivégzésüket is nyilván helyesli), de holmi kommunista zugfirkászok
„teljesítménye” előtt ellenben mélyen meghajol?
Van egy sír a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, amit soha nem
mulasztok el megtekinteni. Feliratát idézem: „Küzdött azért, hogy Magyarország magyar ország maradjon.” Nem
fogják talán elhinni, kinek a sírján szerepel. Nos, elárulom: Pethő Sándorén. A Magyar Nemzet napilap alapítójáén…
Illetve eszembe jut még, igen,
most, a nagybetűs Magyar Kultúra Napja alkalmából, egy mondat. „Hazudni sohasem
szabad!” Ezt pedig Deák Ferenc mondta valaha újságíróknak, akik arról
faggatták, egy mondatban mit tanácsolna nekik leginkább. Mindenesetre addig is,
amíg ezt megfogadják (persze ha egyáltalán képesek erre), marad mindnyájunk
feladata a címbeli kérdés megválaszolása. |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |