2024. november 5. kedd,
Imre napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Egy elképzelt utolsó találkozás
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Felhívlak telefonon! A negyedik kísérletre fel is veszed. Megbeszélünk egy randit.

- Nyolc órakor a Hóvirágban?

S én ízléstelen mély hangon azt mondom:

- Igen, hét órakor a Hóvirágban!

Késni fogsz, és mégis hamarabb érkezel, de az a Vonat, amivel el szerettünk volna utazni a Halhatatlanságba, már nem indul. Leülsz mellém és én megkérdezem:

- Mit iszol?

Habár az alkohol jobban illene az utolsó találkozásunkhoz, te kólát kérsz. Amíg a pincér kihozza, kezeink megkeresik egymást, tekinteteink legyűrik a bizonytalanságot. A bíróság már meghozta az ítéletet. Nem felfüggesztettre, hanem szigorított magányra ítélt mindkettőnket. A kóla már az asztalon. Bámulunk egymásra. Annyi mondanivalónk lenne, de csak bámulunk. Mindkettőnk felméri, hogy vajon mennyit veszített a másik által.

Hogy hány perccel lett szegényebb az emberiség. Rágyújtunk egy cigarettára, és fújjuk a füstöt. Már tíz perce lehet, hogy itt vagyunk. Kezünk izzad, meg kell, hogy törüljük. Utána már meg se találják egymást! Szorongatjuk a kólát és a cigit. Jönnek a haverok.

- Leszabad ülni? - s már le is ülnek. Vicceket mesélnek. Mindegyikben van férfi és nő. Kifogynak. Újabb téma a suli. A százszor elmesélt történetek egyre cifrábbak, meseszerűbbek. Mi meg röhögünk. A többiek élvezik, hogy kirángattak minket a komolyságból. Ezt úgy értéke-lik, hogy ez egy újabb bizonyíték a zsenialitásukra. Elégedetten isszák a sörüket.

Körülbelül egy óra múlva felállnak, elköszönnek. Mi maradunk. Még mindig ugyanazt a kólát szorongatjuk. Csak a cigaretták cserélődnek. Tekinteteink úgy találkoznak, akár a gyors vonatok. Városon kívül. Nem bírom tovább, felállok és megkérdezem:

- Haza kísérhetlek?

Bólintasz. Megyünk egymás mellett. Tudatomban megáll egy gondolat. Te hamarabb érsz haza, mint én. Te már fekszel az ágyban, mikor eszedbe jut, hogy tulajdonképpen csak egyetlen egy mondatot kellett volna egymásnak mondanunk: " Még mindig szeretlek! " . Te már alszol, amikor én hazaérek. Hazaérek, s lefekszem.

Mellettem a bizonyosság. Valaki mindig lekapcsolja a csillagokat.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007