2024. december 9. hétfő,
Natália napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
A buszon egy gyerek
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Az emberek előbb-utóbb itt is megszokják majd, hogyha minden nap bejön. Ez jutott eszébe, amikor a pénztárosnő csodálkozó tekintetét érezte magán. Igen, ő már megszokta ezt. Feltűnő jelenség. Száznegyvenhat magas, púpos. Huszonnégy éves, de legalább harmincötnek látszik.

A púp öregít, ezt már tizenhét éves korában megállapította. Az emberek megszokták nézni, lám ez a pénztárosnő is a lehető leglassabban adja vissza a visszajárót, hogy nyugodtan szemügyre vehesse. A pultnál ugyanígy lesz. Mindenütt így van.

Tizenkét óra a kocsma szinte üres, csak a törzsvendégek iszogatnak. Miután megkapja, a féldecijét a sarokba húzódik, mintha ott kevesebben látnák. Idegen helyeken mindig így tesz, pedig a tekintetek ide is követik. Legalább tizenöt percbe telik, amíg visszaáll a megjelenése előtti állapot. Nem tart sokáig, újabb vendégek, újabb tekintetek. Ezek az első betérések a legnehezebbek.

Önszántából sohasem cserélt volna kocsmát, de amibe eddig járt átalakítják, önkiszolgáló éttermet csinálnak belőle. Egy hétig nem ment sehová, de már hiányzott neki ez a zsongás. Az otthoni csönd mintha késsekkel szurkálta volna. Ami másnak felüdülés, az neki kibírhatatlan. A gyerekkora is más volt, mint a többi egészséges gyereké. A rokkantak gyerekkora mindig más, rosszabb, ez nem újság.

Vannak pillanatok, amikor a rokkantak igazságtalanok. Támadnak, úgy ahogy ő tette. Hány éves is volt, tizenkettő, mikor szemébe mondta az anyjának:"Minek szültél meg? ". Megbánta, igazságtalan volt, de a tényekbe nehéz beletörődni. Ő már belenyugodott. Elfogadott mindent. Néha úgy él, hogy csak van. Önszántából sohasem ismerkedik, hagyja, hogy szánják, esetleg szeressék. Anyagi gondjai nincsenek. Szülei meghaltak, s amit ráhagytak az több mint elég.

Volt szerelmes is, de a rokkantak az első csalódás után már nem keresik a szerelmet. Két lehetőség kínálkozik, vagy megszeretik őket, vagy magányosak maradnak. Sokat olvas, az egész magyar irodalom a kis ujjában van. Mégis nyugdíjas, rokkant nyugdíjas, nem is vágyik többre. Magyarországon kevés a rokkant költő, de ez így túl relatív. Minden rokkant: költő, mert csak így bír élni.

Ez igaz, csak a definíció hiányzik. Ki a költő? Aki rokkant, megszokta a magányt, ha verseket ír, ritkán mutogatja.

Az órájára néz, majd lehúzza a féldecijét és haza indul. A buszon egy gyerek átadja neki a helyét. Éppen visszafordulna, hogy megköszönje, amikor meglátja, hogy aki átadta a helyét az olyan tizenkét éves forma és púpos.

1983

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007