2022. augusztus 18. csütörtök,
Ilona napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Katona József bujdosásai
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Kecskemét város leghíresebb szülötte egykor pesti életről, színházi babérokról, beteljesült szerelemről álmodozott. Egyik sem adatott meg neki. Örök magányosa maradt az életnek, a művészetnek és a szerelemnek. Lelke fölött állandó és kevélyen kitartó harcot vívott a szenvedély és a kötelesség, mint a nagy francia klasszicista drámák hőseiben. Sorsa tipikus magyar sors, a bujdosó sorsa, ahogy a magyar ember karakterét felfedező Prohászka Lajos gyönyörű könyvében írta.
Plebejus ivadék volt a Partiumból, apja igazi magyar polgár, dolgos, becsületes és a kor átlagát meghaladó műveltség birtokosa. Fia örökölte a fenti erényeket, de szelleme az egész európai irodalomban egyedülálló drámai tehetséggé szélesedett. Tisztesség és tehetség, ez emelte Katonát a magyar szellemtörténet legmagasabb csúcsáig. Mégis, a hivatalos irodalomtörténet a mai napig nem rehabilitálta lírai tehetségét, nyelvi felülmúlhatatlanságát, csodálatos magyarságszeretetét. Ma csak a Bánk bán él a köztudatban, s a középiskolai oktatás el is követ mindent annak érdekében, hogy e korszakok felett álló remekművet fanyarrá, érthetetlenné, megközelíthetetlenné rontsa.

 Pedig Katonát a legnagyobb ambíciók vezették, olyan hőst szeretett volna teremteni, aki egyszerre képes Hamlet és Otelló tragikai nagyságát magába sűríteni, s akinek alakja az egész magyar eidosz reprezentánsa lehetett volna. Ma már látjuk, hogy az eredmény nem igazolta Katona elvárásait, mert az alkotó híján volt annak a bölcsességnek és élettapasztalatnak, amivel később már rendelkezett. De akkor már polgárrá fokozta a kor azt a zseniális fiatalembert, aki olyan szintézisről álmodozott, amit sem Shakespeare előtt, sem azóta mertek még csak megkísérelni sem. Katona megtette húsz évesen, műve mégsem torzó, hanem a drámairodalom egyik megközelíthetetlen magaslati pontja. S bár nem azzá lett, mint aminek Katona szerette volna, mégis tökéletessé lett szerkezetében, alakjai ábrázolásában, nyelvének csiszolatlan szépségében. Sokan kísérelték megfejteni és kibontani a tragédia értelmét, motivációit. Ahány kor, annyi magyarázat. Minden kor a saját politikai hitvallását keresi a Bánk bánban, de a mű felette áll mindenfajta megközelítésnek. Talán egy dolog volt, ami minden magyarázat kollektív bűnévé aljasodott. Nem látták meg a Bánk bánban azt a históriai üzenetet, hogy a magyarság harmóniája az egyetlen harmónia Európában, s minden ideáramlott idegen expanzív szándék úgy hatolt ebbe a magyar harmóniába, mint pusztító döglegyek az egészséges organizmus testébe.
Nem szabad szétválasztani Bánkot Melindától és gyermeküktől. Együtt azok, amit a teremtés diadalának érezhetünk. A család a nemzet metaforája Katona művében. Talán több is annál…
Katona műve megélte mindazt, amit a szomorú magyar sors annyi alkotóval megtett: félreértették, cenzúrázták, talán akarnoki szándékkal félredobták. Bár a mű nem lett a torzó, Katona életműve mégis azzá romlott. Visszatért Kecskemétre, szíve tele volt sajgó sebekkel, s polgárrá lett, ahogy a kötelességérzete megkövetelte. Szerelmi szenvedélye nem csökkent, csak átalakult, békés idealizmusként szórta sugarát a megsebzett szíve fölé, halk és rezignált sóhajokká nemesíthette a sebzett költő őrjöngéseit. Így élt még tíz évig. Tett még néhány kísérletet arra, hogy ismét élhessen az irodalmi szenvedélyének. Megteremtett egy képzeletbeli színpadot,- szülőföldjét. Tömegeket mozgatott, évszázadok tragédiáit írta vissza a megnehezült elmékbe. Tette ugyanazon tömörséggel, elrévedő önmarcangolással, feljajduló hazaszeretettel. Így írta meg Kecskemét városának históriáját. Hűen és kötelességszerűen színtiszta magyarságához, ábrándokkal és szenvedéllyel a művészethez. Utolsó kísérlete a régi mészárszék színpaddá történő átalakításának terve volt. Társaságokba járt, szívesen hívták, mégis mintha látnánk dacosan magas magányos alakját, szótlan merengéseit. Talán barackot is nyomhatott utolsó előtti útjának reggelén a kecskeméti evangélikus iskola padjait koptató Petrovics Alexander fejére, hogy majd a városházától nem messze úgy essék össze elpattanó szívével, ahogy leomlott Bánk Melinda teteme elé.
Felravatalozott teste felett még piszkos anyagi alkudozások zajlottak,- így teljesedett be a sorsa. Utolsó útja a kecskeméti köztemetőbe vezetett.

                                                                                                              

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007