2026. május 11. hétfő,
Ferenc napja.
Kalendárium

Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik.
...

 

 

1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.

 

A MAGYAROKHOZ

Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
...

15. A félelmetes Oz leleplezése

"Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek.

...

 

(Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. 

Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...

 

 Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől.

...

1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.

 Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is.

...

 A "Figaro házassága"-t 1786...

VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.–  Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.

Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba.

...

A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről.

...

Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”.
...

Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. 

Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze.

...

1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
Csehszakáll István
[egyéb] érkezett: 2008.08.29. 16:00:00 (mindenki olvashatja)
A cikket olvasva számtalan gondolat ébredt bennem.Talán nem is ebben a formában kellene megosztanom, de a köszönet a szerző felé, hogy az Aranylanton is megjelenik a felelősségteljes tiltakozás, mégis csak ide irányít.

A pszichológusnőt idézve bár rögtön megrezdült bennem is a spontán tiltakozás, hogy ugyan, gondolja végig, a "lélekben együtt vagyunk" mit jelent - hiszen lélekben sem ellenséggel, sem idegennel nem tudunk együtt lenni, következésképpen kell közös léleknek is lennie, akár hitbéli, így akár nemzeti léleknek is. Mégsem a cáfolat ezen egyszerű logikai módját választom, hanem hagyom inkább, hogy a szerencsétlen kijelentés apropóján beszámolhassak idei nyaram egy nagy élményéről, és így is rávilágítsak a megidézett kijelentés oktalanságára.

Éreztem eddig is, hogy nyelvünk, a magyar nyelv különös, ősi, párját ritkító nyelv. Hazánkban általános ismereteket jelentő tanulmányaim is itt-ott bizonygatták ezt, de leginkább úgy fogalmazták e csodát, hogy szinte mentegetőzést éreztem belőle, mely szerint elszigetelt, magányos, majdhogynem eredet nélküli, innen-onnan összekapart nyelv a magyar, amelyet még a nyelvtan is (a "fejlett" nyugati mintára összeállított nyelvtan) is nehezen zaboláz meg, de legalábbis csak komoly bonyolultsággal tud leírni. Idén azonban olyan erővel világosodott meg előttem nyelvi múltunk némely lenyomata, és ez az élmény olyan kedvvel sarkall a további elmélyedésre, hogy elhomályosodik minden féltő aggodalmam mellette. Mert arra eszméltem rá, hogy a magyar nyelv szó szerint a ragaszkodás, az összetartozás nyelve. Összetartozás a teremtővel, összetartozás a világgal (ami fény és mindenség is egyben), összetartozás a maggal, a nemzettel, a többi emberrel. Így is építkezik, így is fejlődik, így is él e nyelv. Ezért is lehet talán, hogy nyelvünkben a jelen mellett a nyelvi ősmúltja is, de mintha az emberiség ősmúltja is benne élne. Olyan ősi válaszok lelhetők meg benne, és azok olyan megbonthatatlan logikával rétegződnek egymásra, amelyhez csakis a teljesség fogható jelzőnek. (Itt nem bontanám ki, nyomnak lásd az irodalomjegyzéket!)

De hogy ne távolodjak túl messze az eredeti témától: hogyne lenne egy ilyen nyelvet beszélő nemzetnek saját lelke? Úgy tűnik nekem, önmaga a doktornő szerencsétlen mondata paradoxon, hiszen olyan nyelven fogalmazta meg mindezt, amely önmaga a nemzet élő lelke! Pont az, amely ellen tiltakozna, mintha azt mondaná: éppen most nem szólok.


Az említett irodalomjegyzék:

Akadémiai beszélgetések, Kiss Dénes: A magyar nyelvről
Kiss Dénes: Bábel előtt
Kiss Dénes: Bábel után 1/8

Magyarságtudományi tanulmányok (Botos László szerkesztésében, melyben neves tudósok, kutatók szólnak a magyar őstörténetről, kultúráról, nyelvről, a téma legújabb kutatási eredményeiről, kiadta a Magyarok Világszövetsége)
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007