2022. július 7. csütörtök,
Apollónia napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Les barricades n’ont que deux côté
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Les barricades n’ont que deux côté, vagy a barikádnak csak két oldala van. Így mondja a művelt francia, s talán így beszélhetünk mi, megkeseredett magyarok. Mert úgy tűnik, ugyanaz a mondat két nemzetnél ellentétes jelentéstartalommal bír, amelyet a nyelvészeti pragmatika hivatott megfejteni. Vagy az az új tudomány, mely önmagát lélektannak meri nevezni, miközben egyik, egy minden szimpátiát bátran nélkülöző képviselője nyíltan kijelenti: „Nincs olyan, hogy magyar lélek.”

Ez a stílustalan és helytelenül megfogalmazott mondat vízilabdacsapatunk szövetségi kapitányának nyilatkozatára érkezett.

Kéretlenül…

És megválaszolatlanul maradt!

Engedtessék meg nekem, hogy Móricz Zsigmonddal védekezzem az ilyesfajta sommás és ostoba állítások ellen. Móricz 1931-ben a magyar lélekről merészelt elmélkedni a Nyugat hasábjain, s a magyar lélekkel bizonyítja a magyar irodalom nagy feladatait.

Vagy idézem a magyarságról minden elfogultság nélkül író Ignotus szavait:

„A magyar lélek azért lélek, hogy éljen és megújuljon és ne tűrjön bilincseket. Jaj volna a magyar léleknek, ha nem tudna helyet találni minden igényben, mit a ma támaszt a tegnappal szemben; jaj volna a magyar nemzetnek, ha csakugyan idegenség gyanánt érezné testében, amit maga szitt magába és maga termelt magának. Vagy van nemzeti lélek, vagy nincs - de ha van, akkor olyan, mint a levegő, amely mindenütt ott van, mindenben benne van és semmiféle külön érdek nem foglalhatja le külön birtokául, hogy mint a királyok a földet, jutalom gyanánt osztogassa kellemetes szolgálatokért.”

                              

 

Korábban és talán még ma is Magyarországon lélekszámról beszéltek a népszámlálási vagy közigazgatási statisztikák. De a legékesebb cáfolat a lélektagadás ostobaságára maga a nyelv. Nyelvünk legősibb, és szakrális értelemben az egyik legemelkedettebb szabad morfémája a lélek szó. De a lélegzés, mint profanizált nyelvi forma, az élet folyamatosságát hívatott kifejezni, ahogyan a lét, lenni, lesz szavaink ontológiai értelemben adják az élet fundamentumaként a létezés kifejezését.

Minden ókori közel-keleti nyelv a szakralitást egészében kifejező alapszava az eli vagy éli (Isten), melynek ősi alakja az En Lil, vagy ősi lélek; az isteni lélek sumer nyelvi alakjából fejlődött ki mindegyik alakváltozat.

A keresztény/keresztyén vallások szentháromságtana pedig Szentlélek Úristenről, s magáról a Szent Lélekről beszél.

A lélek tagadása tehát üres és tapintatlan támadás arról az oldalról, ahonnan a lélektelenség csak részvétlenséget, reménytelenséget, közönségességet vagy ostobaságot vajúdott.

                                        

 

A magyar léleknek, mint grammatikai szerkezetnek idézése vagy leírása hatalmas dühöt vált ki azokból, akik számára a lélek és a magyarság gyalázása csak nemzetellenes és antiklerikális ujjgyakorlat a mindennapokban. És Weininger szavait idézve hozzátehetjük a fentebb leírtakhoz: „…szennyes félelemből fakadó.” Motivációit ennek a szellem –és kultúrellenes magatartásnak újból Weininger hírhedt kérdésével gondolhatjuk tovább: „ Akinek nincs lelke, az hogyan érezze a lélek halhatatlanságának szükségét?”

 

Talán valóban vannak olyanok, akiknek nincs lelkük, s akkor szembenállásuk a világgal irigységből fakad. Magával a jelenséggel nincs értelme foglalkoznunk, ha nem szítana állandó szellemi és erkölcsi tüzeket, s nem enné bele magát olyan makacsul a magyarság és az európaiság szellemi szövetébe, mint valami kellemetlen szennyeződés a ruhaszövetbe.

 

 

A magyar lélek jelzős szerkezet használata újból szellemi barikádokra űzi a nemzetet. Vannak, akiknek fájdalmas állapot, hogy megkérdőjelezik kultúráját; hitét, hűségét nemzetéhez, hazájához. S vannak a tompultak, akik csak részben tehetnek arról, hogy milliónyi áldozatot szed köztük ez az idegen és kártékony behatoló. De a teljes felelősség alól ezek a milliók sem vonhatják ki magukat. Közös bűnük a szellemi tunyaság. Médiarabszolgaságuk még groteszk is lenne, ha nem lenne annyira fájdalmas; hiszen ők alkotják a barikádokra űzöttekkel szembeni sortüzet kilövőket, de ők lesznek a puska –és ágyútöltelékek is, ha elérkezik a feláldoztatásuk pillanata.

Mert egyszer elérkezik...

Közös sorsunk pedig fájdalmas: mind elfogyunk. Bús magyar jelenünkre lángbetűkkel írja a kor: kiirtásunkra rugaszkodik most egy szellemi akarat, mely szellemi még eszközeiben, de létében az örök földhözragadt materializmus. A köznapiság iszonyával rémisztget minket, lealacsonyodásunkat akarja.

József Attilával üzenjünk nekik, hogy tudunk róluk, s talán majd farkasszemet nézünk egyszer velük!

 

„Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.”

 

Csehszakáll István
[egyéb] érkezett: 2008.08.29. 16:00:00 (mindenki olvashatja)
A cikket olvasva számtalan gondolat ébredt bennem.Talán nem is ebben a formában kellene megosztanom, de a köszönet a szerző felé, hogy az Aranylanton is megjelenik a felelősségteljes tiltakozás, mégis csak ide irányít.

A pszichológusnőt idézve bár rögtön megrezdült bennem is a spontán tiltakozás, hogy ugyan, gondolja végig, a "lélekben együtt vagyunk" mit jelent - hiszen lélekben sem ellenséggel, sem idegennel nem tudunk együtt lenni, következésképpen kell közös léleknek is lennie, akár hitbéli, így akár nemzeti léleknek is. Mégsem a cáfolat ezen egyszerű logikai módját választom, hanem hagyom inkább, hogy a szerencsétlen kijelentés apropóján beszámolhassak idei nyaram egy nagy élményéről, és így is rávilágítsak a megidézett kijelentés oktalanságára.

Éreztem eddig is, hogy nyelvünk, a magyar nyelv különös, ősi, párját ritkító nyelv. Hazánkban általános ismereteket jelentő tanulmányaim is itt-ott bizonygatták ezt, de leginkább úgy fogalmazták e csodát, hogy szinte mentegetőzést éreztem belőle, mely szerint elszigetelt, magányos, majdhogynem eredet nélküli, innen-onnan összekapart nyelv a magyar, amelyet még a nyelvtan is (a "fejlett" nyugati mintára összeállított nyelvtan) is nehezen zaboláz meg, de legalábbis csak komoly bonyolultsággal tud leírni. Idén azonban olyan erővel világosodott meg előttem nyelvi múltunk némely lenyomata, és ez az élmény olyan kedvvel sarkall a további elmélyedésre, hogy elhomályosodik minden féltő aggodalmam mellette. Mert arra eszméltem rá, hogy a magyar nyelv szó szerint a ragaszkodás, az összetartozás nyelve. Összetartozás a teremtővel, összetartozás a világgal (ami fény és mindenség is egyben), összetartozás a maggal, a nemzettel, a többi emberrel. Így is építkezik, így is fejlődik, így is él e nyelv. Ezért is lehet talán, hogy nyelvünkben a jelen mellett a nyelvi ősmúltja is, de mintha az emberiség ősmúltja is benne élne. Olyan ősi válaszok lelhetők meg benne, és azok olyan megbonthatatlan logikával rétegződnek egymásra, amelyhez csakis a teljesség fogható jelzőnek. (Itt nem bontanám ki, nyomnak lásd az irodalomjegyzéket!)

De hogy ne távolodjak túl messze az eredeti témától: hogyne lenne egy ilyen nyelvet beszélő nemzetnek saját lelke? Úgy tűnik nekem, önmaga a doktornő szerencsétlen mondata paradoxon, hiszen olyan nyelven fogalmazta meg mindezt, amely önmaga a nemzet élő lelke! Pont az, amely ellen tiltakozna, mintha azt mondaná: éppen most nem szólok.


Az említett irodalomjegyzék:

Akadémiai beszélgetések, Kiss Dénes: A magyar nyelvről
Kiss Dénes: Bábel előtt
Kiss Dénes: Bábel után 1/8

Magyarságtudományi tanulmányok (Botos László szerkesztésében, melyben neves tudósok, kutatók szólnak a magyar őstörténetről, kultúráról, nyelvről, a téma legújabb kutatási eredményeiről, kiadta a Magyarok Világszövetsége)
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007