2022. augusztus 14. vasárnap,
Marcell napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Vajda János éjszakái
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Már irodalmi közhelyszámba megy ama állítás, hogy Vajda volt Ady keresztelőszentjánosa.
Oly magányosan áll a századvég nagy kietlenségében, mint üstököse, mely konokul száguld a  megnemértettség sötét zuhatagán.
A barát, a poéta-zseni Petőfi meghal, s az Arany-nemzedék komor hallgatása visszarémíti hatalmas szellemét. Kezd korához idomulni, melyben él, de pszichéjének elhamvadó fényét a szerelem visszanemesíti a romantika gigantikus vulkánkitöréseihez. S ahogy a romantika kifakul, szenvedélyei csak beteges lélegzetekké halkulnak az új világérzésben. A realizmus elszédült a hatalmas csúcsoktól, s dühösen magasztalta a szellemi értelemben vett dombos, lankás vidéket. Így lesz a szerelmes Vajda, a betegesen nagy szerető, a szerelmet a kispolgári mélységekbe taszító kor torz figurájává. És az ilyesfajta szerelem, mely oly hatalmas szenvedély, hogy nem talál magának edényt, visszaárad önmagába. Ez volt a byroni örökség, mely Vajdánál furcsa metamorfózison ment keresztül,
Előlegezi azt a vad és hisztérikus szerelmet, Ady és Léda szerelmét, amit majd dermedten néz és nem ért meg a századforduló mindenféle erotikát nyíltan megtagadó szellemtelensége. Ez a pszichopatologikus érzés olyan hatalmas volt, hogy előidézője lehetett volna önmagában is annak a lelki és szellemi forradalomnak, aminek gyújtózsinórját Ady tartotta kezében, s melynek szikráját a francia szimbolisták csiholták beteges érzékenységükben . Másrészt Vajda, mint metafizikus, rokonságot tart egy progresszívnek egyáltalán nem nevezhető angollal, Alfred Lord Tennysonnal. Természetesen itt kölcsönhatásról szó sem lehetett, inkább a szellemi párhuzamok egymásra vetüléséről beszélhetünk.


Tennyson, az angol irodalom koszorús költője, ebben a korban írta meg a Tithonoszhoz írt hatalmas ódáját, melyet ugyanazon lélektani motivációk építettek fel, mint amik Vajdát is foglalkoztatták. A lélek peremvidékén való csavargásai, a nagy kihullás ebből az érzéki fantomvilágból, mit csak a poézis képes egyedül kormányozni, abban a világban, melynek Ihletője és Poétája a tökéletességet festi a határtalanba.
Vajda is megrettentet a halhatatlanság lélektani lehetőségétől, mint Tennyson imádságos hőse. A megfáradt ember panaszait alkották meg mindketten. Tennyson, az uralkodóház kegyeltje, antikizáló pózban, Vajda halk artisztikummal a szomorú magyar állapotok közt. Az angolok még visszakacsintottak a romantika ábrándos fellegvárára, Vajda megalkotta a saját univerzumát az idegen beszédű, megnémult és üszkössé égett magyar tájak otthonán. Rajta keresztül jut el a XX. század az irodalmi nagykorúságig. Ady és József Attila nagyságának csíráját Vajdában kell meglelnünk.
Sokan próbálták magyarázni, hogy miért nem létezik önálló magyar filozófia. A válasz a magyar költészet egyedülálló rejtelmeiben mondja ki önmagát. Vörösmarty Csongor és Tündéje, Madách Tragédiája, s Vajda nagy metafizikus költészete volt a XIX. század magyar világlátása. Komor, keserves, bús hang volt ez, de az annyira visszafojtott szenvedélyeiben ott élt a Nagy Gondolat, az ember meg kell hajolnia az Isten előtt, felismerése annak az örök ténynek, hogy Isten nélkül az ember kevesebb az állatnál.

 

 

 

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007