2025. június 16. hétfő,
Jusztin napja.
Kalendárium

Június az év hatodik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Nevét Junóról (római istennőről) kapta, aki Jupiter felesége volt. A 18. századi nyelvújítók szerint a június: termenes. A népi kalendárium Szent Iván havának nevezi. Június eseményei: június 1.: Írország: a köztársaság napja Szamoa: a függetlenség napja Bulgária: a rózsák ünnepe június 2.: Bulgária: Hriszto Botev és a szabadságharcosok ünnepe Olaszország: a köztársaság kikiáltásának évfordulója június 3.: Ausztrália: az alapítás napja Uganda: a mártírok napja június 4.: a magyar fájdalom napja, a trianoni békeszerződés aláírásának emléknapja (1920). az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak világnapja Ghána: a forradalom napja Tonga nemzeti ünnepe június 5.: Környezetvédelmi világnap Szenvedélyek napja június 6.: Patika nap Siklós napja Svédország: I. Vasa Gusztáv 1523. évi trónra lépésének napja június 7.: Norvégia: a függetlenség napja (a Svédországgal való unió felbontása) június 8.: Szent Medárd ünnepe Óceánok világnapja június 9.: Spanyolország: La Rioja ünnepnapja június 10.: Magyar ügyészség napja Portugália nemzeti ünnepe június 11.: Szent Barnabás ünnepe Líbia nemzeti ünnepe június 12.: A gyermekmunka elleni világnap Fülöp-szigetek: a függetlenség napja Oroszország: az Oroszországi Föderáció állami szuverenitásáról szóló nyilatkozat elfogadásának napja június 13.: Szent Antal ünnepe Belgium: az apák napja Kirgizisztán: nemzeti emléknap június 14.: Véradók világnapja Malawi: a szabadság napja USA: a zászló napja június 15.: Azerbajdzsán: nemzeti ünnepe Dánia nemzeti ünnepe június 16.: A megbékélés napja Magyarországon Nagy Imre kivégzésének emlékére. A független Magyarország napja (az 1956-os forradalom és szabadságharc vértanúi kivégzésének, valamint a szovjet csapatok kivonulásának emlékére). Az afrikai gyermekek világnapja Pápa napja Dél-afrikai Köztársaság: az ifjúság napja június 17.: Elsivatagosodás világnapja A hangzáskultúra napja Magyarországon Izland: a köztársaság kikiáltásának napja június 18.: Egyiptom: a felszabadulás napja június 19.: Kuvait: a függetlenség napja június 20.: A menekültek világnapja Eritrea: a mártírok napja június 21.: A zene Ünnepe Argentína: a zászló napja június 22.: Horvátország: az antifasiszta harc emléknapja június 23.: Olimpiai nap Spamellenes Világnap Nemzetközi SOS Gyermekfalvak napja Luxemburg: a nagyherceg születésnapja június 24.: Keresztelő Szent János napja A csontritkulás világnapja Málta: Máltai lovagrend, Alamizsnás Szent János napja június 25.: Barlangok napja Mozambik: a függetlenség napja Szlovénia: az államiság napja június 26.: A kábítószer fogyasztás elleni küzdelem nemzetközi napja A közalkalmazottak napja A kínzás áldozatai támogatásának világnapja Madagaszkár: a függetlenség kikiáltása június 27.: Cukorbetegek világnapja Szent László napja I. László tiszteletére Határőrség napja A magyarországi lengyelek napja Dzsibuti: a függetlenség napja június 28.: USA: az első világháború emléknapja június 29.: Péter-Pál napja, az aratás kezdete Táncművészet világnapja Szent Péter napja A meleg büszkeség napja: a homoszexuálisok, leszbikusok és támogatóik tartják a hozzá kapcsolódó felvonulást, amelyen többek között megemlékeznek a Stonewall lázadásról. Seychelle-szigetek: a függetlenség napja június 30.: A magyar szabadság napja A keresztény vértanúk emléknapja Szent Pál napja Horvátország: a függetlenség napja Kongói Demokratikus Köztársaság: a függetlenség napja június első hétvégéje: Festők Városa Hangulatfesztivál, Kaposvár június első szombatja: Lakáskultúra napja június első vasárnapja: Pedagógusnap Magyarországon június második vasárnapja: Építők napja Magyarországon június harmadik péntekén tartják Svédországban és Finnországban a Midsommarfest („Nyárközép”) ünnepet június harmadik vasárnapja: Apák napja június 21. körül van a csillagászati nyári napforduló, ugyanis előfordulhat, hogy ez 20-ra vagy 22-re esik. Ekkor van Földünk északi féltekéjén a nyári napforduló, a déli féltekén a téli napforduló. a nyári napfordulóhoz legközelebbi vasárnap: a Nap napja június utolsó hétvégéje: Budapesti Búcsú, annak emlékére, hogy hivatalosan 1991. június 30-áig kellett elhagynia Magyarország területét az utolsó szovjet megszálló katonának júniusban tartják a portlandi rózsafesztivált Érdekességek A horoszkóp csillagjegyei közül júniusra esik: Ikrek (május 21-június 20.) és Rák (június 21-július 20.) Június folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Bika csillagképből az Ikrek csillagképbe lép. Minden évben a június ugyanazon napjával kezdődik, mint a következő év februárja, míg az adott évben nincs még egy ugyanolyan nappal kezdődő hónap. Az Arvisurák szerint Napisten hava.
...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

A klasszikus tragédia megteremtője, a klasszicista dráma nagy alakja. Számos vígjáték és tragikomédia utáni első tragédiája, a Médea (1635) a kor divatjának, a regényes cselekmény fordulatos, szövevényes barokk világának terméke. Új polgári tudatformát alakít ki, a corneille-i akarat-hőst, melynek leghíresebb megformálása a ...

Apja franciául írogatta verseit, míg nagybátyja, akinek jóvoltából Puskin már korán megismerhette Karamzint és Zsukovszkijt, az orosz irodalom jeles képviselőit, ismert költő volt. Anyai ágról Puskin Nagy Péter afrikai származású testőrének volt leszármazottja. Gyermekkorát azonban nem annyira a család légköre befolyásolta, hanem a líceumnak, a Carszkoje Szelónak a szellemisége, bár dajkája és annak népi kultúrája iránt érzett szeretetét költői emlékezete mindvégig megőrzi. Ahogy a bajtársiasságnak, a becsületnek, a szabadságszeretetnek a szellemét is, mely líceumbéli kapcsolataiban, egyik-másik tanárának a hatására, de főként a napóleoni győztes csatákból visszatérő sebesült gárdatisztek látványa nyomán ver gyökeret benne. E hősiességnek az ifjú Puskin a vers halhatatlanságával kívánt megfelelni.Tizenöt éves, amikor az orosz klasszicizmus mestere, Gyerzsavin „költővé avatja”. A dekabrizmussal is a líceumban „ismerkedik meg”, s annak eszmeiségét hordozzák a tanulmányainak befejezése és a külügyi szolgálat megkezdése (1817) után írt versei (...

200

Írország évszázadokon át az angol király fennhatósága alá tartozott, az ősi ír nyelvet — a kelta nyelvcsaládhoz tartozó gaelt — lassú ütemben, de végül teljesen kiszorította az angol. Kihaltnak mégsem mondható: a nyelvtudósok megértik és a legeldugottabb falvak paraszti népe beszéli. Maguk az írek sohase voltak hajlandók magukat angoloknak tekinteni, holott a XIX. és a XX. században nem egy ír szerző az angol irodalom élvonalába emelkedett, mint ...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Egy barátom...
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Egy barátom arról akart meggyőzni, hogy ma már nincs szükség költészetre.

Kénytelen voltam komolyan venni a szavait, hiszen bármennyire is fájt a minden mondata, igen erőteljes érveket sorakoztatott melléjük.

Azt mondta, hogy a ma emberének sokkal fontosabb a valódi élmény, a közvetlen megtapasztalás, a csók és a szerelem, egy alkonyat a tengerparton, az éjszakai erdő suhogása, az őszi hatalmas felhőrajok vonulása, az ízek, szagok, színek és a hangok közvetlen érzékelése.

Ma már a szénégető is eljut szomszéd városokba, országokba, netalán kontinensekre. Ma már nem a bohém képzelet uralkodik a plebejus lelkeken, hanem a világbolgárság attitűdje futtatja körbe velünk a világot.

Miközben ezekről beszélt, szinte láttam az elhamvadó és elfoszló könyvek százezreit, hallottam a kiürült könyvtárak végtelen termeinek kongását, s majdnem legyőzöttnek éreztem magam. A szellem eme templomai szinte ködvárakként omlottak össze, ahogy a legsúlyosabb érvét elmondta:

- Jézus Krisztus sem hagyott maga után egyetlen mondatot, számára is fontosabb a szóbeli közlés, a mellénk ülő bölcselet, a szívbe merített tanítás.

Hirtelen magam előtt láttam az Istent, ahogyan a békés, egyszerű galileai halászok közt sétál hosszú és kopott ruhában, kibontott hajjal, s mögötte szánalmas és siratnivaló embercsorda dünnyög alázatot.

                                                                                                                                    

 

 

                                                                                                                                   

Aztán felrémlett az erdőbe menekült Szent Ferenc, aki a rendi szabályok közt morzsolta el beteg szívét és tüdejét, miközben írt és diktált, lázrohamok rázták testét, vért hányt, és iszonyú kínok közt halt meg. Talán még az ég felé emelte krisztussebektől szépült kezét, amely nem akart tollat fogni.

És leghatalmasabb ellenérvként ott áll, hogy a Szentírás évszázadok óta a legnagyobb példányszámban eladott és a legtöbb nyelvre lefordított könyv. És Szent Ferenc költészete ma már iskolás tananyag, és a népköltészetünk kötetek százaiban éli tovább misztikusan szép életét. S még vigaszt is nyújt nekünk az a tény, hogy 200 000 népdalunkból mintegy 100 000 lejegyzésre került, míg a hatalmas népi kultúrával bíró németek mindössze csak 6 000 népdalt tudtak összegyűjteni.

Minél tovább hallgattam a barátomat, annál jobban agyaglábakon tántorgó tévedésnek láttam minden érvét.

Hiszen a közvetlen megtapasztalás mindenkinek a sajátja, de a világ részvétlenséggel komponált valóságát szépnek látni – ez isteni adomány, mely humanizálja a létezést, az embert többé teszi az ösztönéletre determinált ragadozónál.

Szépnek látni – ez a költőiség. Szépnek láttatni – ez a költészet lényege.

 

„Minden reggeli látomásból
szemem mögött dal erjed, érik
mint nyílt hordóban aromás bor.”

(…)

 

„Inkább gyönyörködve figyeljed,
hogy napban gyémánt lesz a por
s hallgasd a szemetes-zenét
amint utcádon csengve terjed.”

 

/Babits Mihály: A csengettyűsfiú/

 

A legnagyobb hiba, amit a barátom elkövetett, a két fogalom felcserélése volt. Az alkonyat, a havas ágak közül kikandikáló templomtorony, a szélfútta dombok, a csillagtalan éjszakán átvonuló felhők raja – mind-mind költőiek.

A költészet – képesség. Mindannak a teremtő képessége, amely nem elsősorban az érzékszervekre hat. Ez különösen az irodalomra igaz.

A barátom a zene, az építészet és a képzőművészetek nagy alkotásaival érvelt. És részben igaza is volt, de megint egyvalamit elfelejtett. Hiába a zenei és építészeti architektúra, nekem a gótikus katedrálisokról az isteni nagyság, a sumer templomokról az isteni bölcsesség, Munkácsy festményeiről az áldozat és a megigazulás, Paál László tájképeiről az alázat és a szomorúság jut eszembe és ér a szívembe. Beethoven V. szimfóniája 1. tételében felhangzó oboaszóló, a Missa Solemnis hegedűszólójából a végtelen magány és elhagyatottság, az utolsó kvartettek és Bach Die Kunst der Fuge témáiból az emberi szeretet csodája, Bruckner mennyországvíziójából a IX. szimfónia zárótételében az istenvágyás megrázó kánonja szól.

Megfeledkezett arról, hogy a művészetek hatása inkább lélektani folyamat, mint érzékszervi leképzés. Ennek a legékesebb bizonyítéka a szinesztézia fogalma, mely a különböző érzetek felcserélésén alapszik. Már a görög költészet is élt vele, de Baudelaire és Rimbaud ismét létjogosultságot szerzett neki az európai költészetben.

 

„Comme de longs échos qui de loin se confondent

Dans une ténébreuse et profonde unité,

Vaste comme la nuit et comme la clarté,

Les parfums, les couleurs et les sons se répondent. „

  

„Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.”

 

/Baudelaire Kapcsolatok /

 

Rimbaud óta látjuk a hangok színét, Rembrandt és Keats óta a csönd eleven formáit, Baudelaire óta az ízek színét, Ady óta a színek filozófiáját, Tóth Árpád óta a színek zenéjét hallgathatjuk ki.

Ki ne ismerné Tóth Árpád dalra fakadó lila nyakkendőjét a Körúti hajnalból vagy a legszebb hitvesi vallomások egyikéből, az Esti sugárkoszorúból az alkonyat neszeinek misztikus színeváltozásait.

Túlságosan közismert Proust teasüteményének és templomtornyának a gyermekkort visszafestő leírása, s tudjuk, hogy egy-egy zenemű, amelyet elhalt szerettünk dúdolgatott, mit is jelent, ha ismét meghalljuk.

A művészet a lélekből születik és a lélektelenséggel hal meg.

Ki ne venné észre a hajnalok és alkonyok varázsát, az est égi békéjét? De ki az, aki a lég üvegét megkarcoló cserjeágat meglátja, s a völgyek kerek csöndjét kihallgatja? Van-e két olyan ember a világon, aki a fények tünékeny játékában változó formákat a „dolgok esti lélekvándorlásá”-nak tudja? Akinek a szeretett lény a kenyér és a tavaszi zápor áldása?

                                                                                                                                    

 

 

 

                                                  

A költő a kiválasztott, aki a költőiséget költészetté prédikálja, hisz John Ruskin mintegy százötven évvel ezelőtt már kinyilatkoztatta: „Minden művészet – imádság.”

El sem merem képzelni a költészet nélküli világot.

Hiszem, hogy a költészet megtanít a világban kitárulkozó költőiségek meglátására.

A Szépség megpillantása – optikai csalódás -, a fények a lélek prizmáján egyesülnek szépséggé. Az állatok mégcsak nem is érzékelik. Egy ragadozó a halk széltől felremegő végtelen szavannát csak létfenntartása terepének látja, a rovarhadak milliói a virágokat közkonyháknak és vályúnak, a tenger felszíne alatt a szétáradó napfényt menedéknek vagy csapdának.

Az ember, amelynek egész biológiája merőben állati, az Istentől megkapott mindent, mely felerészben istenivé teszi.

Szépség és Erkölcs – mindkettő irányt szab az emberi létnek.

Mindkettő a lélek sajátja, termékeny és nemző erő, mely csak felszíni kapcsolatot tart fenn az anyagi világgal.

Nem a zárt rendszerek törvényei szerint működik, a hipotetikus gondolkodás leíró nyelvével megközelíthetetlen.

Minden veszteséggel gyarapodik, az áldozat teremti a kegyelmet. Az Isten megöletésével telítődött a világa kegyelemmel.

Vallás és művészet titkos szövetsége ez:

 

„Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.”

 

/Tóth Árpád: Isten oltó-kése/

 

Hallgattam a barátom ékesszólóan izgalmas gondolatait, az érveinek fegyelmezett regimentje mégis úgy vonult el előttem, mint papírcsákóval és fakardokkal felfegyverzett bohócok csapata.

Rájöttem, nem is a szavai közt rejtőző fogalomzavarok keserítettek meg, sokkal inkább az az érzéketlenség, amely a világ fertőzöttségéből erjed a világba.

Mint Radnóti pilótája vagy Tóth Árpád tőzsdetippektől setétült agyú kövér polgára, akik turisták a szépség birodalmában, s ha kell, letördelik a szobrok és múmiák orrát, megtapogatják Paál László ecsetvonásokká zorduló őrületét, önelégült ábrázattal szagolnak a régmúlt keserű levegőjébe.

Emberek, kik óvatos mozdulatokkal tapogatják a világot, s nem érzik annak ölelését; azt, ami az evilágon túl van…

Pete László Miklós
[egyéb] érkezett: 2009.01.09. 21:09:46 (mindenki olvashatja)
Nagyon a szívemből szóltál, Zsolt! A Barátod szamárságot állított. A költészet az emberiség egyik legmélyebb belső szükséglete, igazából egyetlen emberi lény sem nélkülözheti.

Ma is megvan az igény, de - nem nagyon van itt tér megvitatni, hogy miért - az anyagelvű, cinikus politika és kimondva-kimondatlanul ateista tudomány uralta világban az emberek jelentős része inkább "sejti" mint tudja, hogy mit igényel.

A tragikus pótszerek sokfélék - de mindig önfelszámolóak.

Hogy a költészet funkcióját sokszor dalszövegek töltik be, arról a kommunikáció-áradat kommunikáció-képtelensége - meg a gyakran "kinevezett" költészet kommunikáció-alkalmatlansága tehet.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007