2025. július 12. szombat,
Izabella, Dalma napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
#3333 Filmművészet régen és ma, Filmélmények
[hozzászólás] érkezett: 2009.02.19. 01:58:37 (csak regisztrált tag olvashatja)
Kedves Ádám,
bár a francia került előtérbe, talán kiérezhető, hogy inkább az amerikai kultúra és anyagi világnézet ellen próbáltam kétségbeesetten hadakozni az európai mellett. És Zsolttal itt egyetértek az olaszt illetően. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy Almodovar valahogy nem tudott megszólítani, hiába láttam több filmjét - elkönyveltem, hogy bennem van a hiba. Számomra teljesen testidegen az ő világa. A német újhullám kapcsán pedig leragadtam Fassbindernél, és Wim Wendersnél. Dehát ők már rég voltak... Azóta csak rossz német filmet láttam, pontosítok, amelyik nem nyerte meg a tetszésemet eléggé. Dél-amerikai alkotáshoz - a rettenetes sorozatokon kívül - még nem volt szerencsém. Ugyanakkor az álomgyári emigrációból nem maradtak ki teljesen a franciák sem, de azt is kell látni, hogy náluk amerika kicsit jobban ciki mint mondjuk a spanyoloknál, olaszoknál, németeknél, angolokról nem is beszélve. De a pénz ugat... vagyis beszél :)) Ahogy a nagytőkések mondják, mindenkinek megvan a maga ára. Azért nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Európában a legnívósabb (legnagyobb rongyrázással járó) filmfesztivál éppen a franciáknál van, ahova bárki amerikait ha meghívnak, tudtommal örömmel jön...
Amúgy a skandináv filmek kapcsán egyetértünk - bár csak keveset láttam az újak közül (igaz, azt hiszem ide sorolják pl a dánokat is, mert nekik is van megdöbbentő rendezőjük...)
Azt már Zsolt írta, hogy kevesebben tudják az amerikaiaknál profibban csinálni, és ezzel egyetértek. De csak arra emlékeztetném, hogy ilyen profi egészségügyet, iskolarendszert stb akartak bevezetni itthon is - kétségtelenül profi lett volna. A filmnél maradva, azt gondolom még mindig, hogy alapvetően ők a külcsínhez értenek... de azt tudjátok, hogy ez a profizmus pl a versek halála is egyben (hú, de messzire jutottam...:)

Nos, ennek ellenére alapvetően hiszek Neked Ádám, mert érezhető szavaidból, foglalkoztat a téma, én pedig elég öntörvényű vagyok, és a magam gondolatait írtam csak le.
#3324 Filmművészet régen és ma, Filmélmények
[hozzászólás] érkezett: 2009.02.18. 18:12:06 (csak regisztrált tag olvashatja)
Természetesen nem veszünk össze a filmeken, hiszen mint mindenhez, ehhez is affinitás szükségeltetik. Lehet, hogy az én esetemben magukkal a franciákkal van bajaom. Nos, nem Trianon-szindróma, hanem egész egyszerűen idétlennek tartom a franciákat. Amikor önmagukat adják, akkor szórakoztatók, egyébként számomra már aggastyán kultúra az egész hordalék, amit az utolsó egy évszázad a világra vajúdott. A legjobb íróik sem franciák – nemcsak származás szempontjából – irányultságuk nem franciás, Stendhal, Zola, Rousseau, de Nerval, Chénier, Hérédia, Jammes stb.
A francia újhullám (két évig csak ezt hallgattam az ELTE öncélúság tanszékén) számomra a saját farkába harapó kígyó volt, François Truffaut példázza mindezt leginkább.
Ha választanom kell, akkor inkább a két utolsó nagy olasz: Zeffirelli és Tornatore. A modern életben ők csempészik vissza azt a varázslatot, amely nem feltétlenül látszat vagy szürreális varázslat, nem világból való kimenekülés, hanem a világ megteremtésében mutatkozik meg. A franciák vagy nagyon realisták, vagy nagyon naturalisták, vagy egyszerűen díszletvilágba menekülnek. Az olaszok régóta tudják azt – egyébként ezt a mi Szőts Istvánunknak köszönhetik -, hogy a világ nem szép, de a legnagyobb isteni adomány az a költői képesség, hogy a dolgok az emberi érzékenység optikáján át megszépül, átlényegül. De maradjon mindez az én sajátos világlátásom…
A Passióban egy pillanatig nem éreztem marketinget, mintha Gibsontól ez egyébként teljesen idegen lenne…
A Passió az akart lenni, aminek szánták: szenvedés. Én egyszer jártam keresztutat nagy kereszttel korbács és szögek nélkül, forró, húsvét előtti áprilisi napon. Ez önmagában olyan rettenetes volt, hogy aki csak kívülről szemléli, el sem tudja képzelni egy húszkilós farönk iszonyatos tömegét fél óra eltelte után… A Passió a látszathalál és látszatszenvedés helyébe egy valóságközeli szenvedést állított, s talán ezzel sokan nem tudtak mit kezdeni. Magam sem vagyok oda az amerikai filmekért, de meg kell mondanom, hogy nagyon kevesen csinálják „profibban”. Most nem a Spielberg-féle pereputtyra gondolok, hanem a valóban művészi nagyságokra…
De ez megér még néhány levélváltást…
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007