Őszi szépségben állnak a fák,
Száraz minden ösvény,
A víz tükrén október nyugodt ege
És alkonyati fény;
Ötvenkilenc hattyú kövek közt szépen
Úszik a tó vizében.
Tizenkilenc ősz telt el azóta,
Hogy számolom őket;
Ám mielőtt még befejezhetném,
Mindig megijednek;
S a tó felett köröket írva szállnak,
Zúgnak a zajos szárnyak.
Felnéztem e gyönyörű lényekre,
Szívemen fájdalom.
Minden más, mikor először hallottam
Egy este e parton,
Szárnyaik harangzúgását felettem,
S könnyedén lépkedtem.
Sosem fáradtak és szerelmesek,
És bár a víz hideg,
Belegázolnak, vagy szállnak az égre;
Szívük nem lett öreg;
Szenvedély, hódítás: bármerre vágynak,
Egymásra vigyáznak.
De elúsznak most titkon és szépen,
A tó nyugodt vizén,
Miféle sás közt lesz majd otthonuk,
Milyen kis tó szélén,
S ha egy nap felébredek, hogy’ örüljek,
Tudván, hogy elrepültek?
W.B. Yeats: The Wild Swans at Coole
The trees are in their autumn beauty,
The woodland paths are dry,
Under the October twilight the water
Mirrors a still sky;
Upon the brimming water among the stones
Are nine-and-fifty swans.
The nineteenth autumn has come upon me
Since I first made my count;
I saw, before I had well finished,
All suddenly mount
And scatter wheeling in great broken rings
Upon their clamorous wings.
I have looked upon those brilliant creatures,
And now my heart is sore.
All's changed since I, hearing at twilight,
The first time on this shore,
The bell-beat of their wings above my head,
Trod with a lighter tread.
Unwearied still, lover by lover,
They paddle in the cold
Companionable streams or climb the air;
Their hearts have not grown old;
Passion or conquest, wander where they will,
Attend upon them still.
But now they drift on the still water,
Mysterious, beautiful;
Among what rushes will they build,
By what lake's edge or pool
Delight men's eyes when I awake some day
To find they have flown away? | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
