 | | | 2025. november 7. péntek, Rezső napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Georg Trakl: A parasztok | | Nekünk a zöld halhatóan lángol; a füsttől kormos alsó szobában cselédlányok, szolgák, mindahány van, kenyérhez isszák a bort pohárból.
Ebédidő csendjébe merülve, csak ritkán szólnak, szerényen, halkan. A mezők villognak lankadatlan s a messzi égbolt nyomasztó szürke.
Kályhában tűz ég, fintorog a láng, és szerte szállnak zümmögő legyek, a cselédlányok bambák, csendesek, mindnek vére zúg s halántéka ráng.
Vágyó tekintetük egymásra hull, mihelyt állatibb illatok fújnak. Csupán egy, ki hálát mond az Úrnak, s kakas kapar az ajtónál alul.
A mezőn már rémület tör rájuk, s az ordítozó kalász suttogásra recsegve szól s leng előre hátra irtóztató ütemben kaszájuk.
Die Bauern
Vorm Fenster tönendes Grün uns Rot. Im schwarzverräucherten, niederen Saal Sitzen die Knechte und Mägde beim Mahl; Und sie schenken den Wein und sie brechen das Brot.
Im tiefen Schweigen der Mittagszeit Fällt bisweilen ein karges Wort. Die Äcker flimmern in einem fort Und der Himmel bleiern und weit.
Fratzenhaft flackert im Herd die Glut Und ein Schwarm von Fliegen summt. Die Mägde lauschen blöd und verstummt Und ihre Schläfen hämmert das Blut.
Und manchmal treffen sich Blicke voll Gier, Wenn tierischer Dunst die Stube durchweht. Eintönig spricht ein Knecht das Gebet Und ein Hahn kräht unter der Tür.
Und wieder ins Feld. Ein Grauen packt Sie oft im tosenden Ährengebraus Und klirrend schwingen ein und aus Die Sensen geisterhaft im Takt. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |