"Add, hogy a mások iránti együttérzés
kiegyenlítse bennünk, amit mások ellenünk
tesznek." (Dr. Rudolf Steiner)
Azt kérdezed, hová lett a mosolyom...
Mikor a városon keresztül jöttem,
sok volt az ellenség, kevés a rokon
S a végtelen vászna feszült fölöttem.
Most, hogy a szemem fénye is halványul,
Mások szemében nézem a világot.
Összetört tükrükben arcom földre hullt,
S én együttérzek azzal, aki bántott.

|