 | | | 2025. május 1. csütörtök, a munka ünnepe Fülöp, Jakab napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik. ...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték.
Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével, az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák sütijét, az édesanyák számára. ... | | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | |
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Bella Ahmadulina: Sokszor hittelek... | | Sokszor hittelek...
Sokszor hittelek már ellenségnek, és tehernek is, mit cipel a vállam, de csak színleltél. Mondd, minek? Olcsó tréfa volt, nem vált be nálam.
Akkor, ott a Manyezsnaja téren pénzdarabokat dobáltál a hóba. Érmével jósoltál azon a télen, hogy szeretlek-e. Ez volt a próba.
És sállal tekerted be jéghideg lábam, ott, bizony, a Sándor-kertben, kézenfogva te ámítottad vágyam, mégis azt hitted, én hagylak cserben.
A hazugság ott kavargott felettem mint ezer holló, eszeveszetten.
Lám, utoljára búcsúzol most tőlem. Szemedben nincs harag, se’ bánat. Ó, túléled vígan, bizton remélem, s látod, ez már engem sem bánthat.
Mennyire felesleges minden! S mennyire esetlenek vagyunk! Velem több dolgod már nincsen. S nekem is el kell mennem innen.

Белла Ахмадулина - Я думала...
Я думала, что ты мой враг, что ты беда моя тяжёлая, а вышло так: ты просто враль, и вся игра твоя - дешёвая.
На площади Манежная бросал монету в снег. Загадывал монетой, люблю я или нет.
И шарфом ноги мне обматывал там, в Александровском саду, и руки грел, а всё обманывал, всё думал, что и я солгу.
Кружилось надо мной враньё, похожее на вороньё.
Но вот в последний раз прощаешься. В глазах ни сине, ни черно. О, проживёшь, не опечалишься, а мне и вовсе ничего.
Но как же всё напрасно, но как же всё нелепо! Тебе идти направо. Мне идти налево.

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |