(A verset kétszer is lefordítottam -
ki-ki eldöntheti, melyik tetszik neki jobban...)
Ha...
1.
Ha szerelmed végtelen, mint az enyém,
ha lelked az érzést meg nem tagadta,
tedd kezedet mellkasomra könnyedén:
s szívverésemet meghallod alatta.
Ó ne számold őket! Minden dobbanás
érted kél és csak téged lüktet vissza,
ahogy varázs-sugár, gyógyító forrás
jár víg táncot, s a szomjú föld beissza.
Igyál, a boldog perchez így menekszel -
vágy ölel, mely újra s újra visszahív;
igyál - s ne kérdezd fürkésző szemekkel,
mikor hűl ki s apad el végleg e szív.
2.
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és lelkemnél nem kívánsz semmit jobban,
tedd mellemre két kezedet könnyedén:
és csak hallgasd, ahogy ott szívem dobban.
Oh, ne számold őket! Ahány lüktetés,
megannyi varázs és mind téged zenél;
a hűs forrás zúgása is oly ' kevés,
habjain ha táncot jár a selymes szél.
Igyál, add magad a boldog perceknek -
lebben a gyönyör, simítja lelkedet;
igyál - szép szemeid ne kérdezzenek,
kihűl-e a vágy, ...nem lehet, nem lehet.
Фет, Афанасий Афанасьевич - Если
Если ты любишь, как я, бесконечно,
Если живёшь ты любовью и дышишь,
Руку на грудь положи мне беспечно:
Сердца биенья под нею услышишь.
О, не считай их! в них, силой волшебной,
Каждый порыв переполнен тобою;
Так в роднике за струёю целебной
Прядает влага горячей струёю.
Пей, отдавайся минутам счастливым -
Трепет блаженства всю душу обнимет;
Пей - и не спрашивай взором пытливым,
Скоро ли сердце иссякнет, остынет.
 |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
