2026. november 19. csütörtök,
Erzsébet, Zsóka napja.
Kalendárium

November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.

...
A Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.

Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek .

...

1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban.

...

Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott.

...

 Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt.

...

Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.

1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n.
...

 Megvetés, álomkergetés, sznobizmus és képmutatás.
Charles Dickens a szív írója. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből. Pip, a regény hőse egy nap szökött fegyenccel találkozik. A fegyenc ráveszi a halálra rémült kisfiút arra, hogy szabadítsa meg bilincseitől. Miután Pip teljesíti a fegyenc kérését, útjaik elválnak.
...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Hirtelen
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


 Olga már több mint egy éve ismerte a férfit, de most mégis úgy érezte, hogy egy teljességgel idegen ember mellett ül az autóban. Oldalra fordította a fejét, ennek ellenére sem látott amaz szemébe, de szentül hitte, egy ismeretlen valaki a másik.
  - Most mi van, mit nézel folyton olyan furcsán? - kérdezte a kormányt kétkézzel görcsösen markoló férfi, miközben megelőzött egy komótosan cammogó kisteherautót.
  - Semmi… félek… gondoltam, vártam, mondasz valamit, mert ez a csend megőrjít. Rosszul vagyok tőle, fölfordult a gyomrom, hányingerem van.
  - Ne drámázz! Szedd össze magad. Van baj így is elég, nem kellesz hozzá még te is.
  - Szerinted meghalt?
  - Honnan tudjam? - emelte meg a hangját az autó vezetője. - Nem vagyok látnok, annyit tudok, mint te - tette még hozzá jól érzékelhető ingerültséggel.
  - Nem akarok megrohadni odabent!
  - Mert gondolod, én igen? - vágott közbe szinte kiabálva a férfi. - Ne legyél már ilyen hülye picsogó nyavalyás!
    - Ott van valami mellékút - mutatott előre a lány -, fordulj le, légy szíves, álljunk meg, ki akarok szállni, levegőzni szeretnék!
 
  Olga két évvel ezelőtt költözött a fővárosba. A fiú, akivel feljöttek vidékről, hamar beleszerelmesedett az albérletüktől néhány méternyire levő söröző kimondottan mutatós pincérnőjébe. A hangos vitákat és az egyre sűrűbben történő ajtócsapkodásokat követően mindjárt egyedül találta magát.
  Bőrdíszművesnek tanult, el is végezte az iskolát, de a szakmájában sohasem dolgozott.  Akkor, hogy továbbra is meg tudja tartani a bérelt lakást, újra kezdte azt, amivel több, kevesebb sikerrel már korábban is próbálkozott: retikülökre és duzzadt zsebekre vadászott a tömött közlekedési eszközökön.
 Egy, a „négyeshatos” villamoson rosszul sikeredett mozdulat után, amelynek köszönhetően hosszú perceken át kellett menekülve rohannia ismeretlen mellékutcákban, szólította meg őt egy váratlanul előtte termő férfi.
  - Szia! Láttalak a villamoson. Nagyon ügyes vagy, csak kevés. 
 Két kézzel lökte meg az idegent és futott volna tovább, de amaz megragadta őt és egyhelyben tartotta.
  - Nyugi, nyugi, nem akarok én semmi rosszat! Veled vagyok, nem ellened - mondta mosolyogva a férfi. - Üzletet ajánlok, azt akarom, hogy csináljuk együtt. Én adom a műsort, terelek, elvonom a figyelmet, te meg tutira mehetsz, utána osztozunk.
 
  Onnantól kezdve hetente kétszer háromszor találkoztak és közösen indultak portyázni. Oleg minduntalan valamiféle jelenetet rendezett, amivel magára vonta a figyelmet a zsúfolt tömegben, Olga pedig mindeközben könnyűszerrel emelhette el a mit sem sejtő emberek tárcáját, telefonját, vagy éppen azt, amit.
  Amint kiszálltak az autóból, Oleg nyomban cigarettára gyújtott.
  - Talán nem látott meg senki minket - kezdte Olga.
  - Biztos, hogy nem, az egészen biztos - jelentette ki határozottan Oleg. - Sem most, sem korábban. Én már az elején mindent kitaláltam. Semmi sem véletlen, gondolkodtam, számoltam mindennel - mondta szinte dicsekedve. - Sohasem láttak minket együtt. Nem jártunk egy társaságba. Találkoztunk, megcsináltuk a bulit, bepattantuk a közelben parkoló kocsiba, osztoztunk, azután te arra, én meg erre.
  - Ezzel azért te sem számoltál - vágta rá a lány.
  - Ezzel persze, hogy nem - váltott idegesebb hangnemre a férfi.
   - Annyira hülye vagyok, - mondta szinte síró hangon Olga. - Miért is hallgattam rád? Én barom!
   - Olyan voltál, mint egy amatőr. mellé nyúltál, babám, de rendesen. 
  - Benne van, nem? - kérdezte visszavágva Olga. - Nem hallottam még olyanról, akinek mindig minden sikerül.
  - Oké benne van, evvel nincs hiba. Botrány lett, ribillió, futni kellett, előfordulhat. És akkor, mintha így lett volna megírva; mint valami kárpótlás, belebotlottunk abba a vénasszonyba.
  - Ne mondd így! Ez olyan, akár egy szentségtörés.
  - Mit bánom én, hogy mi volt, sose jártam templomba, de te is láttad, micsoda aranylánc lóg a nyakában. Rád néztem, tudom, emlékszem, és bólintottál.
  - Persze, fogd rám.
  - Nem fogom, de ne is tagadd, benne voltál.
  - De nem így!
   - Én se így, de így alakult. A Lépcsőházban értem utol. Nem akartam, hogy leguruljon a lépcsőn, főleg nem egy teljes emeletnyit.
  - De amikor elszaladtunk, bele is rúgtál. Ez annyira embertelen.
  - Mert közben megkarmolt, alig tudtam kitépni a nyakából.
  -  Biztos, hogy meghalt. Gyilkosok vagyunk, Úristen! Ebből az életben nem fogunk kimászni.
  - Dehogynem, csak ne ess darabokra, szedd rendbe magad!
  - Nagyon félek… Ha megtalálnak…
  - Ne legyél ilyen gyenge takony, mert ez bosszant a legjobban, az egészben. Ne csináld, hogy miattad is aggódnom kelljen, amikor van elég bajom. Amúgy sem bízom teljesen benned, ne tetézd még!
  - Mutasd azt a nagy zsákmányt, legalább megérte az a lánc?
  Olga a kezébe vette a kisujjnyi vastagságú ékszert, forgatta a tenyerében, nézegette egy darabig, majd nagy lendületet véve olyan magas ívben hajította el az útszéli fák felé, ahogyan csak az tőle kitellett.
  - Te átkozott idióta - kiáltotta döbbenten Oleg és Olga felé ugrott. Dulakodni és lökdösődni kezdtek. - Te, utolsó szerencsétlen - kiáltotta dühösen, miközben a zsebében szó szerint kinyílt a bicska. Féktelen indulattal kétszer szúrt a lány oldalába, aki hörögve hanyatt esett.
  Oleg bepattant az autóba és villámgyorsan elhajtott a helyszínről.
 
  A holttestet még aznap délután megtalálta egy mezőőr, aki a biciklijén igyekezett a majorságba. A rendőrség a koraeste folyamán nagy erőkkel lepte el a helyszínt. Bartalos százados, miután a helyszínelők végeztek a munkájukkal és átadták neki a halott lány kezében szorongatott iratkártyatartót, melyben minden okmány Mironkó Oleg névre volt kiállítva, szokásához híven többméteres körben újra átfésülte a helyszínt, mert azt vallotta, sohasem lehet tudni…
  Amikor rálépett egy, a földön heverő korhadt ágra, s amint az hangos reccsenéssel kettétört, egy madárcsapat rebbent el ijedtében a feje fölötti ágak sokaságáról. Ő úgy hitte, csupán egy letört száraz gally hullott a nyakába, de amint a lába mellé tekintett, megbizonyosodott róla, hogy egy tekintélyes vastagságú aranylánc volt az. 
  Néhány pillanattal később lépett mellé Kocsis hadnagy, aki mindeddig a közeli majorság dolgozóit kérdezte ki.
  - Itt akad valami nyom, Százados?
  - Azt hiszem, elég sok minden van a kezünkben, Hadnagy!

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007