2026. október 4. vasárnap,
Ferenc napja.
Kalendárium

Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....

Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....

1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
...

Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során. De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...

Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is. Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat. A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon: https://www.animakonyv.hu/index.php? BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1 A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe: https://drive.google.com/file /d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view https://drive.google.com/ file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view

...

A Képzet

Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
...

 Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette.

...
-

Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro  mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta.

...

 Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs.
Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot.

...

A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye.

Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Hirtelen
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


 Olga már több mint egy éve ismerte a férfit, de most mégis úgy érezte, hogy egy teljességgel idegen ember mellett ül az autóban. Oldalra fordította a fejét, ennek ellenére sem látott amaz szemébe, de szentül hitte, egy ismeretlen valaki a másik.
  - Most mi van, mit nézel folyton olyan furcsán? - kérdezte a kormányt kétkézzel görcsösen markoló férfi, miközben megelőzött egy komótosan cammogó kisteherautót.
  - Semmi… félek… gondoltam, vártam, mondasz valamit, mert ez a csend megőrjít. Rosszul vagyok tőle, fölfordult a gyomrom, hányingerem van.
  - Ne drámázz! Szedd össze magad. Van baj így is elég, nem kellesz hozzá még te is.
  - Szerinted meghalt?
  - Honnan tudjam? - emelte meg a hangját az autó vezetője. - Nem vagyok látnok, annyit tudok, mint te - tette még hozzá jól érzékelhető ingerültséggel.
  - Nem akarok megrohadni odabent!
  - Mert gondolod, én igen? - vágott közbe szinte kiabálva a férfi. - Ne legyél már ilyen hülye picsogó nyavalyás!
    - Ott van valami mellékút - mutatott előre a lány -, fordulj le, légy szíves, álljunk meg, ki akarok szállni, levegőzni szeretnék!
 
  Olga két évvel ezelőtt költözött a fővárosba. A fiú, akivel feljöttek vidékről, hamar beleszerelmesedett az albérletüktől néhány méternyire levő söröző kimondottan mutatós pincérnőjébe. A hangos vitákat és az egyre sűrűbben történő ajtócsapkodásokat követően mindjárt egyedül találta magát.
  Bőrdíszművesnek tanult, el is végezte az iskolát, de a szakmájában sohasem dolgozott.  Akkor, hogy továbbra is meg tudja tartani a bérelt lakást, újra kezdte azt, amivel több, kevesebb sikerrel már korábban is próbálkozott: retikülökre és duzzadt zsebekre vadászott a tömött közlekedési eszközökön.
 Egy, a „négyeshatos” villamoson rosszul sikeredett mozdulat után, amelynek köszönhetően hosszú perceken át kellett menekülve rohannia ismeretlen mellékutcákban, szólította meg őt egy váratlanul előtte termő férfi.
  - Szia! Láttalak a villamoson. Nagyon ügyes vagy, csak kevés. 
 Két kézzel lökte meg az idegent és futott volna tovább, de amaz megragadta őt és egyhelyben tartotta.
  - Nyugi, nyugi, nem akarok én semmi rosszat! Veled vagyok, nem ellened - mondta mosolyogva a férfi. - Üzletet ajánlok, azt akarom, hogy csináljuk együtt. Én adom a műsort, terelek, elvonom a figyelmet, te meg tutira mehetsz, utána osztozunk.
 
  Onnantól kezdve hetente kétszer háromszor találkoztak és közösen indultak portyázni. Oleg minduntalan valamiféle jelenetet rendezett, amivel magára vonta a figyelmet a zsúfolt tömegben, Olga pedig mindeközben könnyűszerrel emelhette el a mit sem sejtő emberek tárcáját, telefonját, vagy éppen azt, amit.
  Amint kiszálltak az autóból, Oleg nyomban cigarettára gyújtott.
  - Talán nem látott meg senki minket - kezdte Olga.
  - Biztos, hogy nem, az egészen biztos - jelentette ki határozottan Oleg. - Sem most, sem korábban. Én már az elején mindent kitaláltam. Semmi sem véletlen, gondolkodtam, számoltam mindennel - mondta szinte dicsekedve. - Sohasem láttak minket együtt. Nem jártunk egy társaságba. Találkoztunk, megcsináltuk a bulit, bepattantuk a közelben parkoló kocsiba, osztoztunk, azután te arra, én meg erre.
  - Ezzel azért te sem számoltál - vágta rá a lány.
  - Ezzel persze, hogy nem - váltott idegesebb hangnemre a férfi.
   - Annyira hülye vagyok, - mondta szinte síró hangon Olga. - Miért is hallgattam rád? Én barom!
   - Olyan voltál, mint egy amatőr. mellé nyúltál, babám, de rendesen. 
  - Benne van, nem? - kérdezte visszavágva Olga. - Nem hallottam még olyanról, akinek mindig minden sikerül.
  - Oké benne van, evvel nincs hiba. Botrány lett, ribillió, futni kellett, előfordulhat. És akkor, mintha így lett volna megírva; mint valami kárpótlás, belebotlottunk abba a vénasszonyba.
  - Ne mondd így! Ez olyan, akár egy szentségtörés.
  - Mit bánom én, hogy mi volt, sose jártam templomba, de te is láttad, micsoda aranylánc lóg a nyakában. Rád néztem, tudom, emlékszem, és bólintottál.
  - Persze, fogd rám.
  - Nem fogom, de ne is tagadd, benne voltál.
  - De nem így!
   - Én se így, de így alakult. A Lépcsőházban értem utol. Nem akartam, hogy leguruljon a lépcsőn, főleg nem egy teljes emeletnyit.
  - De amikor elszaladtunk, bele is rúgtál. Ez annyira embertelen.
  - Mert közben megkarmolt, alig tudtam kitépni a nyakából.
  -  Biztos, hogy meghalt. Gyilkosok vagyunk, Úristen! Ebből az életben nem fogunk kimászni.
  - Dehogynem, csak ne ess darabokra, szedd rendbe magad!
  - Nagyon félek… Ha megtalálnak…
  - Ne legyél ilyen gyenge takony, mert ez bosszant a legjobban, az egészben. Ne csináld, hogy miattad is aggódnom kelljen, amikor van elég bajom. Amúgy sem bízom teljesen benned, ne tetézd még!
  - Mutasd azt a nagy zsákmányt, legalább megérte az a lánc?
  Olga a kezébe vette a kisujjnyi vastagságú ékszert, forgatta a tenyerében, nézegette egy darabig, majd nagy lendületet véve olyan magas ívben hajította el az útszéli fák felé, ahogyan csak az tőle kitellett.
  - Te átkozott idióta - kiáltotta döbbenten Oleg és Olga felé ugrott. Dulakodni és lökdösődni kezdtek. - Te, utolsó szerencsétlen - kiáltotta dühösen, miközben a zsebében szó szerint kinyílt a bicska. Féktelen indulattal kétszer szúrt a lány oldalába, aki hörögve hanyatt esett.
  Oleg bepattant az autóba és villámgyorsan elhajtott a helyszínről.
 
  A holttestet még aznap délután megtalálta egy mezőőr, aki a biciklijén igyekezett a majorságba. A rendőrség a koraeste folyamán nagy erőkkel lepte el a helyszínt. Bartalos százados, miután a helyszínelők végeztek a munkájukkal és átadták neki a halott lány kezében szorongatott iratkártyatartót, melyben minden okmány Mironkó Oleg névre volt kiállítva, szokásához híven többméteres körben újra átfésülte a helyszínt, mert azt vallotta, sohasem lehet tudni…
  Amikor rálépett egy, a földön heverő korhadt ágra, s amint az hangos reccsenéssel kettétört, egy madárcsapat rebbent el ijedtében a feje fölötti ágak sokaságáról. Ő úgy hitte, csupán egy letört száraz gally hullott a nyakába, de amint a lába mellé tekintett, megbizonyosodott róla, hogy egy tekintélyes vastagságú aranylánc volt az. 
  Néhány pillanattal később lépett mellé Kocsis hadnagy, aki mindeddig a közeli majorság dolgozóit kérdezte ki.
  - Itt akad valami nyom, Százados?
  - Azt hiszem, elég sok minden van a kezünkben, Hadnagy!

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007