2026. október 6. kedd,
Brúnó, Renáta napja.
Kalendárium

Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....

Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....

1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
...

Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során. De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...

Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is. Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat. A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon: https://www.animakonyv.hu/index.php? BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1 A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe: https://drive.google.com/file /d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view https://drive.google.com/ file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view

...

A Képzet

Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
...

 Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette.

...
-

Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro  mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta.

...

 Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs.
Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot.

...

A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye.

Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Ajtók
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


  Kardos Gyula, a harmincas évei dereka táján járó szikár testalkatú férfi szótlanul könyökölt a vacsorája maradéka fölött az ebédlő asztalnál és mereven bámulta a szemközti ablak fölé helyezett faliórát. Felesége, Edit a tűzhely mellett szorgoskodott: a sebtében összedobott sajtos-tejfölös makarónihoz használt eszközöket öblögette el, majd helyezte épp a mosogatógépbe.
  - Látom, elfáradtál rendesen, menj és zuhanyozz le - mondta Edit, miután hátrafordult és a férjére nézett. - Hosszú volt ez a mai nap is. 
  - Mint mostanában mindegyik - állt fel nagyot sóhajtva a férfi. - Tényleg az lesz a legjobb, ha elteszem magam holnapra.
  - Lassan csak túl leszünk rajta - próbált mosolyt erőltetni, nem sok sikerrel, az asszony.
  - Nagyon remélem, mert ez mindkettőnket teljesen kimerít, felőröl - fordult még egyszer vissza a férj, miközben a fürdőszoba felé indult.
 
  Mintha jeges fuvallat csapott volna az arcába, erre riadt fel. A vörösen világító elektromos óra fél négyet mutatott. Megnevezhetetlen, baljós, érzés kerítette hatalmába, s miközben próbálkozott megfejteni, összerakni, mi is történtik, egy nyikorgó kilincs jól hallható nyöszörgésére és egy ajtó záródásának félreismerhetetlen hangjára lett figyelmes. Már az ágy szélén ülve, a zajok felé kapta a fejét. Felállt és az ággyal szemközti sarokban lévő ajtóhoz botorkált, amelyet a kintről beszüremlő utcai fények tettek egészen egyértelműen láthatóvá az éjszakai sötétség minden mást ellepő takarója alatt. Lenyomta a kilincset és belépett a világosszürke félhomályba. Balázs, Gyula nyolcéves kisfia a kedvenc motoros pizsamájában ott ült a szőnyegen a szemközti ablak alatt és egy képes újságot lapozgatott.
  - Hát te nem alszol? -kérdezte meglepetten Gyula, miután becsukta maga mögött a szoba ajtaját.
  - Nem sokkal ezelőtt felriadtam, hogy fázom, és úgy éreztem, kialudtam magam.
  - Valóban elég hűvös van itt - jelentette ki Gyula, miközben a bukóra nyitott ablakra pillantott. - Nem kellene becsukni azt?
  - Már nem fázom, apa, nem számít - jelentette ki a kisfiú.
  - Mit nézegetsz? - kérdezte az apa, mialatt odatelepedett a gyermeke mellé.
  - Régi képes sportújságok, amiket te gyűjtöttél annakidején össze.
  - Igen, igen emlékszem - felelte mosolyogva Gyula. - Örülök, hogy tetszenek neked és így vigyázol rájuk. Ezek szerint érdemes volt megtartanom mindet. Úgy látom, fontosak neked.
  - Azok - válaszolta kurtán a fiú és tovább folytatta a lapozást.
  - Van valami plusz, amit adhattam neked.
  - Sok van - nézett fel szeretetteljesen a kis Balázs az apja szemébe. - Én is ilyen csatár szerettem volna lenni - jelentette ki hirtelen, miközben az előtte lévő képre mutatott.
  - Leszel is, egyet se félj - simította meg a gyermeke haját gyengéden az apa.
  - Nem úgy néz ki, apa - mondta a kisfiú és a férfi karjára tette a kezét.
  - Dehogynem, hidd el!  - ellenkezett nyomban Gyula. - jövő tavaszra megerősödsz, és újra elkezdhetsz edzésre járni.
  - Jó lett volna, ha egyáltalán nem is kell abbahagynom a focit.
  - Ezen már nem tudunk változtatni, így alakult, de újrakezdeni mindig lehet. Még csak nyolc éves vagy, nem veszett el semmi - igyekezett megnyugtatni a gyermekét.
  - Azt mondod, hogy lehet újrakezdeni? 
  - Már miért ne lehetne? Elég fiatal vagy még - nevetett egyet Gyula -, előtted áll egy teljes élet.
  - Egyszer, talán - suttogta alig hallhatóan Balázs. - Talán akarom majd megint.
  - Ne butáskodj már, hogyne akarnád? Géza bá is megmondta, hogy őstehetség vagy. És különben is a vér nem válik vízzé.
  - Tudom apu, tudom, hiszen sokszor mesélted, hogy micsoda balszélső voltál… Mégsem lett belőled első osztályú…
  - Mert nem vettem komolyan. Te viszont tanulhatsz a hibáimból, meg itt vagyok neked én is, aki nem engedi, hogy elkövesd ugyanazokat a butaságokat, mint én.
  -  De a tüdöm - kezdte elszomorodva Balázs, ám az apja közbevágott:
  - Hagyd azt most, nem értünk hozzá, de ott vannak az orvosok, akiknek az a dolguk, hogy rendbe hozzák - nyugtatta a fiát Gyula.
  - Nem mindig sikerül nekik - felelte meglepő érettséggel a kisfiú, majd olyan szörcsögő köhögésbe kezdett, melytől az apját újfent elfogta a rettegés, a tehetetlen düh, mint minden alkalommal a kisfiú betegségének kezdete óta eltelt napok mindegyikén, ha az általában hosszú percekig tartó roham kezdetét vette.
  - Most fog és kész - vágta rá határozottan az apja, miközben magához ölelte a levegő után kapkodó gyermeket. - Látod, most pillanatok alatt abbamaradt. Ez jó jel, határozottan javulsz.
  - Emlékszel még, amikor sokkal kisebb voltam és az uszodában kicsúsztam a kezeid közül és a medence lépcsőjébe vertem a fejem? - kérdezte hirtelen témát váltva Balázs, miután ivott néhány kortyot a kezébe kapott gyógyteából.
  - Én igen, de te hogyan? - Kérdezte a meglepettségét nem is titkolva az elképedt apa. - Nagyon kicsi voltál, nem is emlékezhetnél rá.
  - Az előbb jutott az eszembe. Valahogy egyszerre sokkal több mindenre kezdtem emlékezni, mint előtte, szinte mindenre, amit együtt csináltunk hárman.
  - Döbbenetes, nem is értem.
  - Annyira én sem, de nagyon különös. Egyszerre jó is meg rossz is.
 - Sohasem mondtam el anyádnak, hogy az én hibám volt, mert féltem…
  - Tudom. Nem baj, apa, ez örökre a mi titkunk marad. Te nagyon jó apa vagy, megérdemled.
  - Annyira okos vagy és én annyira szeretlek - mondta a könnyeivel küszködve elcsukló hangon a férfi és újfent magához ölelte a fiát.
  - Én is téged, és anyát is. Ezt mindenképpen tudnia kell.
  - Biztos vagyok benne, hogy tudja, Te kis tudós.
  - De most már menned kell, apa. Fáradt vagy, aludj, pihenj, mert holnap biztos nagyon nehéz napod lesz. És én is pihenni szeretnék már - jelentette ki Balázska, miközben felállt.
  - Rendben - válaszolta Gyula és felpattant ő is a szőnyegről, majd megpuszilta gyermeke hűvös homlokát.
  - Misikére is nagyon vigyázz majd! - szólt utána halkan a fiú.
  - Ki az a Misike? - fordult vissza szinte ijedten az ajtón épp kilépni készülő férfi.
  - Az öcsém - suttogta Balázs.
  - De hát neked nincs…
  - Menj, apa, anya is mindjárt felébred.
 
  Néhány pillanattal később arra ébredt, hogy a felesége szólongatja őt.
  - Mi történt, elaludtunk? -kérdezett vissza amint kinyitotta szemét. 
 - Hívtak a kórházból, be kell mennünk Bazsikához azonnal.
  - De mi történt? - ébredt fel teljesen a férfi és nyomban kipattant az ágyból.
  - Nem tudom, de siess, kapd össze magad, én már félig kész vagyok - hadarta ijedtséggel megtelt hangon az asszony.
  Gyula pár pillanat alatt felöltözött, s mikor már az ingje utolsó gombjával babrált, tekintete megakadt az ággyal szemközti sarokban álló könyvszekrény legfelső polcán, ahonnan egy, a fiáról néhány hónappal ezelőtt készült fénykép nézett vissza rá.
  
  Odakint szakadt az eső. A hajnali forgalom sűrűsége jelentéktelen méreteket öltött, így Gyula a kihaltnak tűnő utakon negyedóra alatt a kórházhoz ért. Lélekszakadva rohantak fel a második emeletre, ahol a megdöbbenéstől szóhoz jutni sem tudó éjszakás nővér mellett úgy vágtattak el a kilences kórterem felé, mintha az ott sem lenne. Dr. Bodnár épp annak ajtajában állt, mikor odaértek.
  - Balázska, Balázska, bemehetek hozzá? - lihegte Edit alig kapva levegőt, és már tolta is volna félre az útjában álló orvost, de az meg sem mozdult.
  - Sajnálom asszonyom, de Balázs állapota a késő esti órákban rosszabbodott és átkerült az intenzív osztályra - mondta részvétteljes hangon, lehajtott fejjel az orvos, bár azért olykor hol Editre, hol Gyulára is pillantott.
  - Jézusom! De láthatjuk? - sikoltott és kérdezett Edit.
A doktor már válaszra nyitotta a száját, amikor Gyula egy határozott mozdulattal elnyúlt mellette, és lenyomta a kórterem rézkilincsét. Az ajtó zárva volt.
  - Balázskám! Kisfiam! Édes Istenem, ezt ne! Édes Istenem, miért? - szakadt fel az a mérhetetlen nagyságú és kegyetlen erejű fájdalom az apában, amely a pillanat tört része alatt roppantotta össze a lelkét. Egyik tenyerébe temette arcát, amíg a másik kezével magához ölelte a holt sápadtra vált, könnyeit hullató feleségét, és annak vállán úgy zokogott, nyüszített, mint még életében soha

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007