2026. november 21. szombat,
Olivér napja.
Kalendárium

November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.

...
A Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.

Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek .

...

1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban.

...

Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott.

...

 Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt.

...

Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.

1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n.
...

 Megvetés, álomkergetés, sznobizmus és képmutatás.
Charles Dickens a szív írója. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből. Pip, a regény hőse egy nap szökött fegyenccel találkozik. A fegyenc ráveszi a halálra rémült kisfiút arra, hogy szabadítsa meg bilincseitől. Miután Pip teljesíti a fegyenc kérését, útjaik elválnak.
...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Ajtók
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


  Kardos Gyula, a harmincas évei dereka táján járó szikár testalkatú férfi szótlanul könyökölt a vacsorája maradéka fölött az ebédlő asztalnál és mereven bámulta a szemközti ablak fölé helyezett faliórát. Felesége, Edit a tűzhely mellett szorgoskodott: a sebtében összedobott sajtos-tejfölös makarónihoz használt eszközöket öblögette el, majd helyezte épp a mosogatógépbe.
  - Látom, elfáradtál rendesen, menj és zuhanyozz le - mondta Edit, miután hátrafordult és a férjére nézett. - Hosszú volt ez a mai nap is. 
  - Mint mostanában mindegyik - állt fel nagyot sóhajtva a férfi. - Tényleg az lesz a legjobb, ha elteszem magam holnapra.
  - Lassan csak túl leszünk rajta - próbált mosolyt erőltetni, nem sok sikerrel, az asszony.
  - Nagyon remélem, mert ez mindkettőnket teljesen kimerít, felőröl - fordult még egyszer vissza a férj, miközben a fürdőszoba felé indult.
 
  Mintha jeges fuvallat csapott volna az arcába, erre riadt fel. A vörösen világító elektromos óra fél négyet mutatott. Megnevezhetetlen, baljós, érzés kerítette hatalmába, s miközben próbálkozott megfejteni, összerakni, mi is történtik, egy nyikorgó kilincs jól hallható nyöszörgésére és egy ajtó záródásának félreismerhetetlen hangjára lett figyelmes. Már az ágy szélén ülve, a zajok felé kapta a fejét. Felállt és az ággyal szemközti sarokban lévő ajtóhoz botorkált, amelyet a kintről beszüremlő utcai fények tettek egészen egyértelműen láthatóvá az éjszakai sötétség minden mást ellepő takarója alatt. Lenyomta a kilincset és belépett a világosszürke félhomályba. Balázs, Gyula nyolcéves kisfia a kedvenc motoros pizsamájában ott ült a szőnyegen a szemközti ablak alatt és egy képes újságot lapozgatott.
  - Hát te nem alszol? -kérdezte meglepetten Gyula, miután becsukta maga mögött a szoba ajtaját.
  - Nem sokkal ezelőtt felriadtam, hogy fázom, és úgy éreztem, kialudtam magam.
  - Valóban elég hűvös van itt - jelentette ki Gyula, miközben a bukóra nyitott ablakra pillantott. - Nem kellene becsukni azt?
  - Már nem fázom, apa, nem számít - jelentette ki a kisfiú.
  - Mit nézegetsz? - kérdezte az apa, mialatt odatelepedett a gyermeke mellé.
  - Régi képes sportújságok, amiket te gyűjtöttél annakidején össze.
  - Igen, igen emlékszem - felelte mosolyogva Gyula. - Örülök, hogy tetszenek neked és így vigyázol rájuk. Ezek szerint érdemes volt megtartanom mindet. Úgy látom, fontosak neked.
  - Azok - válaszolta kurtán a fiú és tovább folytatta a lapozást.
  - Van valami plusz, amit adhattam neked.
  - Sok van - nézett fel szeretetteljesen a kis Balázs az apja szemébe. - Én is ilyen csatár szerettem volna lenni - jelentette ki hirtelen, miközben az előtte lévő képre mutatott.
  - Leszel is, egyet se félj - simította meg a gyermeke haját gyengéden az apa.
  - Nem úgy néz ki, apa - mondta a kisfiú és a férfi karjára tette a kezét.
  - Dehogynem, hidd el!  - ellenkezett nyomban Gyula. - jövő tavaszra megerősödsz, és újra elkezdhetsz edzésre járni.
  - Jó lett volna, ha egyáltalán nem is kell abbahagynom a focit.
  - Ezen már nem tudunk változtatni, így alakult, de újrakezdeni mindig lehet. Még csak nyolc éves vagy, nem veszett el semmi - igyekezett megnyugtatni a gyermekét.
  - Azt mondod, hogy lehet újrakezdeni? 
  - Már miért ne lehetne? Elég fiatal vagy még - nevetett egyet Gyula -, előtted áll egy teljes élet.
  - Egyszer, talán - suttogta alig hallhatóan Balázs. - Talán akarom majd megint.
  - Ne butáskodj már, hogyne akarnád? Géza bá is megmondta, hogy őstehetség vagy. És különben is a vér nem válik vízzé.
  - Tudom apu, tudom, hiszen sokszor mesélted, hogy micsoda balszélső voltál… Mégsem lett belőled első osztályú…
  - Mert nem vettem komolyan. Te viszont tanulhatsz a hibáimból, meg itt vagyok neked én is, aki nem engedi, hogy elkövesd ugyanazokat a butaságokat, mint én.
  -  De a tüdöm - kezdte elszomorodva Balázs, ám az apja közbevágott:
  - Hagyd azt most, nem értünk hozzá, de ott vannak az orvosok, akiknek az a dolguk, hogy rendbe hozzák - nyugtatta a fiát Gyula.
  - Nem mindig sikerül nekik - felelte meglepő érettséggel a kisfiú, majd olyan szörcsögő köhögésbe kezdett, melytől az apját újfent elfogta a rettegés, a tehetetlen düh, mint minden alkalommal a kisfiú betegségének kezdete óta eltelt napok mindegyikén, ha az általában hosszú percekig tartó roham kezdetét vette.
  - Most fog és kész - vágta rá határozottan az apja, miközben magához ölelte a levegő után kapkodó gyermeket. - Látod, most pillanatok alatt abbamaradt. Ez jó jel, határozottan javulsz.
  - Emlékszel még, amikor sokkal kisebb voltam és az uszodában kicsúsztam a kezeid közül és a medence lépcsőjébe vertem a fejem? - kérdezte hirtelen témát váltva Balázs, miután ivott néhány kortyot a kezébe kapott gyógyteából.
  - Én igen, de te hogyan? - Kérdezte a meglepettségét nem is titkolva az elképedt apa. - Nagyon kicsi voltál, nem is emlékezhetnél rá.
  - Az előbb jutott az eszembe. Valahogy egyszerre sokkal több mindenre kezdtem emlékezni, mint előtte, szinte mindenre, amit együtt csináltunk hárman.
  - Döbbenetes, nem is értem.
  - Annyira én sem, de nagyon különös. Egyszerre jó is meg rossz is.
 - Sohasem mondtam el anyádnak, hogy az én hibám volt, mert féltem…
  - Tudom. Nem baj, apa, ez örökre a mi titkunk marad. Te nagyon jó apa vagy, megérdemled.
  - Annyira okos vagy és én annyira szeretlek - mondta a könnyeivel küszködve elcsukló hangon a férfi és újfent magához ölelte a fiát.
  - Én is téged, és anyát is. Ezt mindenképpen tudnia kell.
  - Biztos vagyok benne, hogy tudja, Te kis tudós.
  - De most már menned kell, apa. Fáradt vagy, aludj, pihenj, mert holnap biztos nagyon nehéz napod lesz. És én is pihenni szeretnék már - jelentette ki Balázska, miközben felállt.
  - Rendben - válaszolta Gyula és felpattant ő is a szőnyegről, majd megpuszilta gyermeke hűvös homlokát.
  - Misikére is nagyon vigyázz majd! - szólt utána halkan a fiú.
  - Ki az a Misike? - fordult vissza szinte ijedten az ajtón épp kilépni készülő férfi.
  - Az öcsém - suttogta Balázs.
  - De hát neked nincs…
  - Menj, apa, anya is mindjárt felébred.
 
  Néhány pillanattal később arra ébredt, hogy a felesége szólongatja őt.
  - Mi történt, elaludtunk? -kérdezett vissza amint kinyitotta szemét. 
 - Hívtak a kórházból, be kell mennünk Bazsikához azonnal.
  - De mi történt? - ébredt fel teljesen a férfi és nyomban kipattant az ágyból.
  - Nem tudom, de siess, kapd össze magad, én már félig kész vagyok - hadarta ijedtséggel megtelt hangon az asszony.
  Gyula pár pillanat alatt felöltözött, s mikor már az ingje utolsó gombjával babrált, tekintete megakadt az ággyal szemközti sarokban álló könyvszekrény legfelső polcán, ahonnan egy, a fiáról néhány hónappal ezelőtt készült fénykép nézett vissza rá.
  
  Odakint szakadt az eső. A hajnali forgalom sűrűsége jelentéktelen méreteket öltött, így Gyula a kihaltnak tűnő utakon negyedóra alatt a kórházhoz ért. Lélekszakadva rohantak fel a második emeletre, ahol a megdöbbenéstől szóhoz jutni sem tudó éjszakás nővér mellett úgy vágtattak el a kilences kórterem felé, mintha az ott sem lenne. Dr. Bodnár épp annak ajtajában állt, mikor odaértek.
  - Balázska, Balázska, bemehetek hozzá? - lihegte Edit alig kapva levegőt, és már tolta is volna félre az útjában álló orvost, de az meg sem mozdult.
  - Sajnálom asszonyom, de Balázs állapota a késő esti órákban rosszabbodott és átkerült az intenzív osztályra - mondta részvétteljes hangon, lehajtott fejjel az orvos, bár azért olykor hol Editre, hol Gyulára is pillantott.
  - Jézusom! De láthatjuk? - sikoltott és kérdezett Edit.
A doktor már válaszra nyitotta a száját, amikor Gyula egy határozott mozdulattal elnyúlt mellette, és lenyomta a kórterem rézkilincsét. Az ajtó zárva volt.
  - Balázskám! Kisfiam! Édes Istenem, ezt ne! Édes Istenem, miért? - szakadt fel az a mérhetetlen nagyságú és kegyetlen erejű fájdalom az apában, amely a pillanat tört része alatt roppantotta össze a lelkét. Egyik tenyerébe temette arcát, amíg a másik kezével magához ölelte a holt sápadtra vált, könnyeit hullató feleségét, és annak vállán úgy zokogott, nyüszített, mint még életében soha

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007