| | | 2024. december 10. kedd, Judit napja. Kalendárium | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Stéphane Mallarmé - Brise marine | |
A test bizony már bágyadt, és könyveim kiolvastam, hát menekülni kell! Messzire! Bódult madarak rajokban szállnak el ismeretlen habok és a tenger-ég fölött! Szememben semmi, még a régi kert sem tükrözött vissza semmit, szívem halkan alámerül az óceánba, - ó, éjszakák! – sem lámpám soványka, sárga világa a hófehér és üres lapokon mit véd önnön tisztasága, sem az anya képe nem rajzolódik, ki gyermekét táplálja. Eltűnök! Árbocodat ringató apró kis halászbárka szedd a horgonyt! Induljunk egy új, egzotikus világba !
Bár közöny kínoz, és rettegő reményeim félbetörten, én mégis hiszek egy keszkenő édes búcsúintésében! És talán egyszer az árbocok egy bősz vihart idézve mélyre hajolnak, lebillenve a tenger azúrkék vizébe, elmerülnek, eltűnnek, nem lesz hírmondójuk sem… de jaj, hallgasd most a tengerészek énekét, szívem!
Stéphane Mallarmé: Brise marine
La chair est triste, hélas ! et j'ai lu tous les livres. Fuir ! là-bas fuir! Je sens que des oiseaux sont ivres D'être parmi l'écume inconnue et les cieux ! Rien, ni les vieux jardins reflétés par les yeux Ne retiendra ce coeur qui dans la mer se trempe Ô nuits ! ni la clarté déserte de ma lampe Sur le vide papier que la blancheur défend Et ni la jeune femme allaitant son enfant. Je partirai ! Steamer balançant ta mâture, Lève l'ancre pour une exotique nature !
Un Ennui, désolé par les cruels espoirs, Croit encore à l'adieu suprême des mouchoirs ! Et, peut-être, les mâts, invitant les orages, Sont-ils de ceux qu'un vent penche sur les naufrages Perdus, sans mâts, sans mâts, ni fertiles îlots ... Mais, ô mon coeur, entends le chant des matelots !
|
| | | Kovács Anikó [méltatás] érkezett: 2009.06.14. 11:49:48 (csak regisztrált tag olvashatja) Ennek a versnek sok fordítása van, tehát én az ikszedik fordítója voltam e nagyon híres versnek. Talán nincs is műfordító, aki ne nyúlt volna hozzá a Tengeri szélhez...
Érdekes, elég sok Mallarmét fordítottam már az eltelt 15-20 évben. ...de egyre jobban kristályosodik ki bennem azon költők névsora, akik a "szívem csücskei"...Akiket imádok. Mallarmé nincsen közöttük, bár elismerem Őt, a forma nagy művészét. De a szigorúsága, parnasszista, titokzatos, megfejtésre váró versei nem teljesen az én világom. (Kivétel persze akad! A Tengeri szél például eléggé tetszik, ha nem is ez jut ezsembe legelőször, ha a nagybetűs Versre gondolok...)
Szerelembe estem :)) ...nekem újabban Rodenbach a nagy-nagy szerelem, még az eddigi első helyezett Samain-nél is jobban szeretem, egyszerűen rajongok a flamand költőóriásért. Azt hiszem, iszonyú mennyiségű Rodenbachot fogok fordítani, háttérbe szorítva az irodalomtudósok által klasszikusnak és legnagyobbnak kikiáltott (valóban) Nagyok helyett. Illetve inkább mellett... Rodenbach-esszé is készül, mert mindenkivel meg akarom osztani azt a csodálatos, utolérhetetlen világot, amit ez a hatalmas szimbolista költő ránk hagyott.
Mélabú, szobabelsők, virágok, harmónika, templomfalak, jégbe zárt kristályok, melankólia, poros, metszett üvegkelyhek, csillárok, a Kedves szeme, halk zongoraszó, szent ostya, ködös rakpartok és újra az enteriőr...Újra és újra. Nála a szoba a kulcsszó...Rodenbach egyszerűen zseniális. Mintha nekem írt volna minden verset: mindre "vevő" vagyok. Sok-sok minden elkápráztat Georges Rodenbach páratlanul gyönyörű költői palettáján... Méltatlanul kevesen és keveset fordítottak Rodenbachot - de majd jövök én :)
Hopp, kicsit sokat fecsegtem - köszönöm Klára!
| | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |