Busong a hold. Könny és sok szeráf ragyog
álmodón, ujjaikkal a vonón,  párás virágok
csendjében lengenek haldokló violák elébe
és zokogva terül szét pártáik azúr-kéksége.
- Áldott nap volt, szent napja első csókodnak.
De álmaim mindig bősz kéjjel megkínoznak,
s a bánat illata bölcsen, mélyen megrészegít,
miket sajnálat és kábaság nélkül hagynak itt
az Álom szív-szüretén, hol szívet lel az ember.
Bolyongtam kopott köveken lesütött szemmel,
mikor tincseidből felragyogó fénnyel az utcán,
az estben, nevetve és hirtelen elém toppantál,
s én hittem, angyalt látok, fény ült szép haján,
ő, ki mihaszna gyermek-álmaimban hajdanán
intett, ellebegett tőlem s nyitott kezéből olykor
nagy pelyhek hulltak alá, illatos csillag-csokor.

(Willem Haenraets festménye)

Apparition

La lune s'attristait. Des séraphins en pleurs
Rêvant, l'archet aux doigts, dans le calme des fleurs
Vaporeuses, tiraient de mourantes violes
De blancs sanglots glissant sur l'azur des corolles.
- C'était le jour béni de ton premier baiser.
Ma songerie aimant à me martyriser
S'enivrait savamment du parfum de tristesse
Que même sans regret et sans déboire laisse
La cueillaison d'un Rêve au coeur qui l'a cueilli.
J'errais donc, l'oeil rivé sur le pavé vieilli
Quand avec du soleil aux cheveux, dans la rue
Et dans le soir, tu m'es en riant apparue
Et j'ai cru voir la fée au chapeau de clarté
Qui jadis sur mes beaux sommeils d'enfant gâté
Passait, laissant toujours de ses mains mal fermées
Neiger de blancs bouquets d'étoiles parfumées.

Budapest, 2009. október 20.