 | | | 2025. április 30. szerda,
Katalin, Kitti napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek.
...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...
| |  Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát. ... | | HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON Állj meg, szívem, betelt ím az idő.
Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál?
De nem! Bár nincs szív, érted hevülő,
te csak lobogjál!
Nagy lombhullásban állnak napjaim.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Paul Claudel : A Szűz, aki meghallgat |   | Az én falumban, Brangues templom-kastélyában kicsiny kápolna áll:
öt óra tájt minden nap betérek ide, ha künn a forróság már rám talál.
Az ember nem kóborolhat mindig céltalan, inkább járul a Jó Isten elé,
ha utcákon, tereken perzsel a nap: „tűz van!” teli torokkal ezt üvöltené.
De bent a Szent Szűz áll előttem, csak reám vár, hűs és tiszta, mint a hó,
hosszú ruhája alól csak lába látszik, gyermeke ölében, s ringatja az altató.
Mária! Ismét eljöttem hozzád, vén szívem szorong és csupa aggodalom:
ó, jaj, talán sosem lesz elég időm elmondani azt, amit el kell mondanom!
De ő lesütött szemmel néz komolyan s gyengéden, rám, ki egy senki,
ám úgy lesi számról a szót, mint ki meghallgatva igyekszik engem érteni.
Paul Claudel - La Vierge qui écoute
À l’église de mon village de Brangues il y a la chapelle du château :
C’est là que je vais tous les jours à cinq heures parce qu’il fait trop chaud.
On ne peut pas se promener tout le temps, alors autant aller chez le Bon Dieu
Dehors le soleil à tue-tête s’en donne, et la route à travers la place en hurlant, on croirait qu’elle crie : Au feu !
Mais, dedans, la Sainte Vierge devant moi pour moi, elle est aussi pure et fraîche qu’un glacier,
Toute blanche avec son fils dans sa belle robe tout blanc, si longue qu’on ne lui voit que le bout des pieds.
Marie ! c’est ce bonhomme encore une fois qui est là, tout débordant d’anxiétés et de désirs :
Ah, je n’aurai jamais assez de temps pour les choses que j’ai à vous dire !
Mais elle, les yeux baissés, avec un visage sérieux et tendre,
Regarde les paroles sur ma bouche comme quelqu’un qui écoute et qui se prépare à comprendre.
Brangues, 27 juin 1934.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika