 | | | 2026. szeptember 10. csütörtök, Nikolett, Hunor napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Georges Rodenbach - Epilógus | | Lám, ez itt egy láthatatlan és körbezárt élet, mely - mint gyötrődő néma - elrejti magát, s mint alvó víztükör, hallani apró sóhaját, tó, mire a Hold is csak bánatosan fest képet.
És a víz töpreng; közben ragyog szüntelen, hisszük: égbolt, hol néma csillagok éke virul. De csak ámít e hamis tükörrel, ez küzdelem! Csak látszat! Megtévesztő derű! S nem csitul.
Mert a tó az álló, fehér felszín alatt szenved, a régi bánat oly’ rideggé és sötétté teszi; mint holt, kinek fű alatt vén sírbolt ad enyhet, egy rossz halott, aki az emlékeket könnyezi.
Ó, emlékek, nektek a varázslat lám, sikerült: sok gondtól, iszaptól fénytelen perc elpereg; a víz aranyat tükröz; a nád kórusban fecseg; - de az örömmel dús nap túl sokáig elkerült.
Békítgetni már késő; lelkem, mint a víz, olyan, régi, titkos fájdalomtól remeg és lásd - félszeg, fájdalmas, mély hang, és most elhallgat végleg, lent sír, fúlt harang, s felette zúg a vén folyam.

Georges Rodenbach - Épilogue Ici toute une vie invisible est enclose Qui n’a laissé voir d’elle et d’un muet tourment Que ce que laisse voir une eau d’aspect dormant Où la lune mélancoliquement se pose. L’eau songe ; elle miroite ; et l’on dirait un ciel, Tant elle s’orne d’étoiles silencieuses. Ô leurre de ce miroir artificiel ! Apparence ! Sérénités fallacieuses ! Sous la blanche surface immobile, cette eau Souffre ; d’anciens chagrins la font glacée et noire ; Qu’on imagine, sous de l’herbe, un vieux tombeau De qui le mort, mal mort, garderait la mémoire. Ô mémoire, par qui même les clairs instants Sont douloureux et comme assombris d’une vase ; L’eau se dore de ciel ; le chœur des roseaux jase ; Mais le manque de joie a duré trop longtemps. Et cette eau qu’est mon âme, en vain pacifiée, Frémit d’une douleur qu’on dirait un secret, Voix suprême d’une race qui disparaît, Et plainte, au fond de l’eau, d’une cloche noyée !

Budapest, 2012. szeptember 20.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |