 | | | 2025. december 2. kedd, Melinda, Vivien napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
A keresztény egyház első vasárnapja közeleg, mely egyben Advent első vasárnapja is. Az Advent szó az „adventus Domini” szóból ered, melynek jelentése: eljövetel. Ez az eljövetel Jézus Krisztus eljövetelére vonatkozik, kinek születését December 25-én ünnepli az egyház. ... | | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Georges Rodenbach - Epilógus | | Lám, ez itt egy láthatatlan és körbezárt élet, mely - mint gyötrődő néma - elrejti magát, s mint alvó víztükör, hallani apró sóhaját, tó, mire a Hold is csak bánatosan fest képet.
És a víz töpreng; közben ragyog szüntelen, hisszük: égbolt, hol néma csillagok éke virul. De csak ámít e hamis tükörrel, ez küzdelem! Csak látszat! Megtévesztő derű! S nem csitul.
Mert a tó az álló, fehér felszín alatt szenved, a régi bánat oly’ rideggé és sötétté teszi; mint holt, kinek fű alatt vén sírbolt ad enyhet, egy rossz halott, aki az emlékeket könnyezi.
Ó, emlékek, nektek a varázslat lám, sikerült: sok gondtól, iszaptól fénytelen perc elpereg; a víz aranyat tükröz; a nád kórusban fecseg; - de az örömmel dús nap túl sokáig elkerült.
Békítgetni már késő; lelkem, mint a víz, olyan, régi, titkos fájdalomtól remeg és lásd - félszeg, fájdalmas, mély hang, és most elhallgat végleg, lent sír, fúlt harang, s felette zúg a vén folyam.

Georges Rodenbach - Épilogue Ici toute une vie invisible est enclose Qui n’a laissé voir d’elle et d’un muet tourment Que ce que laisse voir une eau d’aspect dormant Où la lune mélancoliquement se pose. L’eau songe ; elle miroite ; et l’on dirait un ciel, Tant elle s’orne d’étoiles silencieuses. Ô leurre de ce miroir artificiel ! Apparence ! Sérénités fallacieuses ! Sous la blanche surface immobile, cette eau Souffre ; d’anciens chagrins la font glacée et noire ; Qu’on imagine, sous de l’herbe, un vieux tombeau De qui le mort, mal mort, garderait la mémoire. Ô mémoire, par qui même les clairs instants Sont douloureux et comme assombris d’une vase ; L’eau se dore de ciel ; le chœur des roseaux jase ; Mais le manque de joie a duré trop longtemps. Et cette eau qu’est mon âme, en vain pacifiée, Frémit d’une douleur qu’on dirait un secret, Voix suprême d’une race qui disparaît, Et plainte, au fond de l’eau, d’une cloche noyée !

Budapest, 2012. szeptember 20.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |