Bús őszi fény vagy ma, szelíd pír s könnyű ég,
de most bánat dagad bennem, s vad hullámot vet,
s ha míg apad, helyén a bú hevül és ég,
s öklend iszapos-rossz múltú emlékeket.

Ha kezed mellemen szívet remél, Igaz Nőm…
Nincs ott! Buja nőstény őrjöngve széthordta:
a karma és foga vájt benne vérengzőn;
felejtsd e szívet, mert szétrágta a vad horda.

Palota volt szívem, emberszemét szállja meg,
mi dúlja; őrjöng és lármáz, majd hajba kap…
Melled lágy lankáján, dús illatú köd lebeg,

óh, Szépség, űzd el mind a rémet, és e vad
akaratot gyújtsad, tisztítsd szent tüzed alatt,
s mi e barbár tömeg rút rongyából itt maradt.

LV - Causerie

Vous êtes un beau ciel d'automne, clair et rose !
Mais la tristesse en moi monte comme la mer,
Et laisse, en refluant, sur ma lèvre morose
Le souvenir cuisant de son limon amer.

- Ta main se glisse en vain sur mon sein qui se pâme ;
Ce qu'elle cherche, amie, est un lieu saccagé
Par la griffe et la dent féroce de la femme.
Ne cherchez plus mon coeur; les bêtes l'ont mangé.

Mon coeur est un palais flétri par la cohue ;
On s'y soûle, on s'y tue, on s'y prend aux cheveux !
- Un parfum nage autour de votre gorge nue !...

O Beauté, dur fléau des âmes, tu le veux !
Avec tes yeux de feu, brillants comme des fêtes,
Calcine ces lambeaux qu'ont épargnés les bêtes !