  |                    |                    |                              2025. november 4. kedd, Károly napja. Kalendárium  |                  
Kovács János István /1921-2013/ 
 Varga Csaba /1945-2012/ 
 Mácz István /1934-2024/ 
 |                 |                
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.
   
David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
 De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
   |                 |                Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem. 
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ...  |                 |       |                    |                              Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a  bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!  |       |                    |                    |                              |          Beállítás         Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.                  |       |        | 
                        
                            
                                  
                                           | 
                                   
                                  
                                                    A.A.Fet - Messzire...  |                     |                 Távoli kedves! Könnyeim’ értsd meg, és bocsásd meg annak fájó hangjait. Szívem emlékeidtől boldogan részeg, érintésed még őrzöm: ne hagyjon itt.
  Nem volt jogunk szeretni? Ki mondja? És ki, hogy rossz és tétlen elménk hajtott? Ketten voltunk a gyöngédség bolondja, a jóság támogatott s felénk hajlott.
  S hogy hol van mindez? Lobog e lélek, s a világot még ma is átölelni kész. De hiába parázslik! Némák a tények, olykor a hang feléled – aztán elenyész.
  Bár jönnél újra! E vágy tán’ megillet, s addig a távolból ellopom hangodat. Az arcomba vér fut, szívembe ihlet. - De álmom csak vendég - sírás fojtogat.
  Az életet nem vágyom, mert már éget. Mert mi az élet s halál? De a tűzért kár, mely felgyújtotta a világmindenséget, de éjjel kihuny, száll, mögötte könnyár.
 
  
 
  Фет А. А.  - Далекий друг...
                                      А. Л. Бржеской
  Далекий друг, пойми мои рыданья, Ты мне прости болезненный мой крик. С тобой цветут в душе воспоминанья, И дорожить тобой я не отвык.
  Кто скажет нам, что жить мы не умели, Бездушные и праздные умы, Что в нас добро и нежность не горели И красоте не жертвовали мы?
  Где ж это всё? Еще душа пылает, По-прежнему готова мир объять. Напрасный жар! Никто не отвечает, Воскреснут звуки - и замрут опять.
  Лишь ты одна! Высокое волненье Издалека мне голос твой принес. В ланитах кровь, и в сердце вдохновенье.- Прочь этот сон,- в нем слишком много слез!
  Не жизни жаль с томительным дыханьем, Что жизнь и смерть? А жаль того огня, Что просиял над целым мирозданьем, И в ночь идет, и плачет, уходя.
 
  28 января 1879
 
  
 
  Budapest, 2012. december 3. |  
  |                 |                            |                 |                 |        Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!  |    |       | 
                                   
                             
                      | 
                                     |                          |                     |                    |                   
 Könyvajánló  |                    |                    |                     |        |