Éledni tavasszal, s múlni, ha hull a rózsa,
lebegni a tiszta menny szellő-szárnyain,
alig nyílt, friss virágok közt ringatózva
dús illatokba szédülni, az égi fény ha int,
lerázni a gyönge szárny finom porát,
mint sóhaj szállni, örökfényű zsarát,
lásd, csupán ennyi a pille bűvös végzete!
Örök, akár a vágy, mely nem enyhül soha,
épp csak súrol, feltámad, nincsen orvosa,
s gyönyört keresve lesz csillagoknak ékszere!
Alphonse de Lamartine (1790-1869) - Le papillon
Naître avec le printemps, mourir avec les roses,
Sur l'aile du zéphyr nager dans un ciel pur,
Balancé sur le sein des fleurs à peine écloses
S'enivrer de parfums, de lumières et d'azur,
Secouant, jeune encor, la poudre de ses ailes,
S'envoler comme un souffle aux voûtes éternelles
Voilà du papillon le destin enchanté !
Il ressemble au désir, qui jamais ne se pose,
Et sans se satisfaire, effleurant toute chose,
Retourne enfin au ciel chercher la volupté !
|
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
