 | | | 2025. október 14. kedd, Helén napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| |
1849. október 6.: a magyar történelem egyik leggyászosabb napja. A tizenhármakat, az 1848-49-es szabadságharcban hősiesen küzdő magas rangú katonai vezetőit végezték ki Aradon a császár pribékjei. Rájuk emlékezünk a mai napon. ...
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Elkerülhetetlen | | Ismét az Emberfiáról gondolkodunk. Legutóbb kérdeztük: ki Ő? Válasza: Én Vagyok! Ezekkel a bibliai szavakkal mutatkozott be kortársainak, napjainkban pedig a Bibliában nekünk. Jézus Krisztus, aki Van, Isten. Az emberré lett Isten.
Megtehetjük, hogy nem hiszünk neki. Tagadhatjuk. Vagy egyszerűen nem érdekel minket. Még gúnyolhatjuk is. Káromolhatjuk. Csak egyet nem tehetünk, elkerülni. Elkerülhetetlen.
Közismert Saul története (ApCsel 9,7-22)- Saul, a vakbuzgó farizeus üldözni kezdte a keresztényeket. Jeruzsálemből a Damaszkuszba vezető út egy, talán kanyarulatánál fény vakította el a szemét, lováról leesett és Jézust hallotta: “Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Mauriac francia író zseniálisan következteti, hogy azóta a Feltámadt Jézus ott bujkál az utak kanyarulatánál és lesi a mindenkorok sauljait, szeretett üldözőit. Állítja: „Ezentúl már minden ember életében ott leselkedik ez az Isten.” Ki tudná felsorolni a történelem jeles embereit, akik gyűlölve vagy szeretve keresték Őt, és találkoztak vele?! És hányan és hányan voltak, vannak, akik nem keresték, tagadták, gúnyolták, létét kétségbe vonták, ám egyszer mégis szembe találták magukat a rájuk leselkedő Istenre.
Babits Mihály írja „Az elbocsátott vad” című versében, hogy érzi, valaki őrzi, nézi őt. „Már gyermekül vermébe ejtett / s mint bölcs vadász gyenge vadat, / elbocsátott, de nem felejtett: / szabadon sem vagyok szabad.” Más helyen Jónás próféta szájába adja tapasztalatát: „Most már tudom, hogy nincs mód futni tőled.”
Váczi Mihály, aki tisztelettel irigyelte édesanyja vallásos hitét, a költő, aki nem imádkozik, mégis valami Istent kereső nyugtalanság íratja vele: „Valami nincs sehol!” A Mindenségből, a Világból, az Emberből hiányzik valami. Ezt kell bevallani.
” Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nins sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…”
Itt van mindannyiunkban… „Ezentúl minden ember életében ott leselkedik ez az Isten.” Az Emberfiában, a Názáreti Jézusban megjelent Isten elkerülhetetlen. ….. Számtalan ember van, aki részére (ha hallott is róla) Jézus, az Istenember elfogadhatatlan. Megtörténhet, hogy ők mégis találkoznak az Elkerülhetetlennel? Igen! Ennek megértéséhez Karl Rahner teológust idézem. ”Sokan találkoztak már Krisztussal, akik nem tudták /…/, hogy azzal találkoztak, akit a keresztények joggal neveznek názáreti Jézusnak. Isten és Krisztus kegyelme jelen van minden olyan valóság lényegeként, amelyet egyáltalán választhatunk. És ezért nem olyan könnyű bárkihez is nyúlni úgy, hogy ne kerülnénk kapcsolatba Istennel és Krisztussal, akár elfogadjuk, akár elutasítjuk, akár hiszünk benne, akár nem.
Aki egészen elfogadja ember voltát, (beleértve természetesen a másik ember voltát is), az az EMBERFIÁT fogadta el, benne fogadta el Isten az embert. – És ha a Szentírásban az áll, hogy aki szereti felebarátját, betöltötte a törvényt, akkor ez azért a végső igazság, mert maga Isten lett embertársunk. Jézus Krisztus ezt oly egyszerűen mondja el, amikor a történelem befejezésének ítéletéről beszél. Magához hívja azokat, aki neki enni adtak, inni, ruházták, betegségében meglátogatták, vándorként otthonukba fogadták. Ám azok kérdik, mikor történt ez? Válasza: ” Bizony mondom nektek, mikor megtettétek ezt egynek is a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” Azoknak pedig, akik embertársaikon nem segítettek, azokat elmarasztalja, mert neki nem adták meg azt, amit embertársaiktól megtagadtak. (Mt 25,31-46) Ebből az következik, hogy embertársainkat kellene elkerülni, hogy ne találkozzunk vele. Elkerülhetetlen!
De miért is kerülnénk el? Neki szüksége van ránk, nekünk még inkább Őrá.
(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2010. november 19-i számában.)
 |
| | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |