 | | | 2026. szeptember 2. szerda, Rebeka, Dorina napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Temetőben | | 
GYERMEKSÍROK
Gyermeksírok, halott csecsemők, halott gyerekek. Roppant bölcsőjük, a Föld, a Mindenségben ringatja parány testüket. Gyermeksírok. Anyák. Apák. Kezükkel nem játékot nyújtanak, hanem virágot. Szájuk néma, mit beszéljenek? Szemükben könny, mit reméljenek? Kezükben szívük mozdul, simogatják a rögöket. Gyermeksírok, döbbenet ül fölöttetek és fényként ragyog a csodálatos Szere- tet: apák, anyák simogatják a porló rögöket.
BÖLCSŐDAL A KRIPTÁBAN
Kripta. Kő hideg levegő. Ketten megyünk le. Az Anya, aki rég temette ide gyermekét és én. Serceg a gyufa. Megtöri a csöndet. Gyertyafényben látom a márványba vé- sett betűket: Ilonka. Állunk.Az Édesanya ajka mozog. Imádkozik vagy magában beszél. Altató- dalt suttog. Nem hallom, mégis hallgatom.
" Elestél - felemeltelek. Elbújtál - megtaláltalak. Tanultál - tanultam veled. Sírtál - szívembe folyt könnyed. Nevettél - hallom kacagásod. Beteg voltál - voltam ápolód, orvosságod. Megnőttél - nekem kicsiny maradtál. Meghaltál - utánad sikoltott a testem, lelkem azóta keres szüntelen. Magamban hordlak újra, de megszülni nem tudlak. Márvány a sírodon. Jaj nekem - csak ezt csókolom! altatódalt súg a szívem, hallod, ugye?"
Állunk. Néma az Anya. Márványhoz hajol. Simogatja, csókolja, gyöngéden, mintha gyermekének arca volna. Hallgat. Mozdulatlan az ajka. Arca nyugodt, szép, mint amikor a bölcső felett énekelt dalt. A szeretet éneke ez itt, a krip- tában is...
ANYA SIRATJA CSECSEMŐJÉT
Álmom voltál, fiam lettél, álmom vagy újra. a világnak haltál meg, nem nekem, anyádnak élsz, élsz, míg élek. Mosolyogsz mosolyomban, szívemben rebben szíved, gügyögésed fülemben, neved méz a számban, kezecskéd arcomon, szájacskád mellemen, melegedben melegszem, fájdalmamban fázom. Tested a földben, lényed lényemben, hónapokig hordtalak, hordlak halálomig, megszülni már nem tudlak. Mégis születsz - jaj! - , naponta újra szüllek emlékeimből képzele- tembe, képzeletemből a szívembe. Karjaimban érezlek, csókjaim - mal halmozlak. Szerettelek. Szeretlek - van Isten! - halálon túl is. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |