 | | | 2022. május 28. szombat, Emil, Csanád napja. Kalendárium | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Temetőben: Bölcsődal a kriptában | | Kripta. Kő hideg levegő. Ketten megyünk le. Az Anya, aki rég temette ide gyermekét, és én. Serceg a gyufa. Megtöri a csöndet. Gyertyafényben látom a márványba vésett betűket: Ilonka.Állunk. Az Édesanya ajka mozog. Imádkozik vagy magában beszél. Altatódalt suttog. Nem hallom, mégis hallgatom. “Elestél – felemeltelek. Elbújtál – megtaláltalak. Tanultál – tanultam veled. Sírtál – szívembe folyt könnyed. Nevettél – hallom kacagásod. Beteg voltál – voltam ápolód, orvosságod. Megnőttél – nekem kicsiny maradtál. Meghaltál – utánad sikoltott a testem, lelkem azóta keres szüntelen. Magamban hordlak újra, de megszülni nem tudlak. Márvány a sírodon. Jaj nekem – csak ezt csókolom! Altatódalt súg a szívem, hallod, ugye?” Állunk. Néma az Anya. Márványhoz hajol. Simogatja, csókolja, gyöngéden, mintha gyermekének arca volna. Hallgat. Mozdulatlan az ajka. Arca nyugodt, szép, mint amikor a bölcső felett énekelt dalt. A szeretet éneke ez itt, a kriptában is…

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |