Több változatban ismert az a tanulságos párbeszéd, amelyet most a húsvéti ünnep után érdemesnek látok feleleveníteni. A párbeszéd az alig 10 éves múlt Tanítvány és a Mester között folyik.
- Kis barátom, mit tervezel a jövőddel? - kérdi a Mester.
- Elvégzem az általános iskolát, majd gimnáziumban leérettségizek.
- És azután?
- Tetszik az asztalos szakma, közben vágyaim egyike, hogy jogász legyek.
- Látom van elképzelésed. De akkor még nem áll meg az élet.
- Dolgozom. Legyen pénzem és segítsek másokon.
- És aztán?
- Szerelmes leszek, családot alapítok. Boldog szeretnék lenni... Mesterem, sokat kérdez, de folytatom. Talán könyvet is írok, felnevelem gyermekeimet.
- És azután?
- Azután, aztán ( a tanítvány kicsit türelmetlen lett ), elérem az öregkort, nyugdíjba megyek, egyre gyakrabban meglátogatnak a betegségek. Látom ezt nagyszüleimen. És, és, ezt olyan furcsa kimondani: meghalok.
Ekkor nagy csönd lett közöttük. Néma és feszült csend, melyet a Mester újabb kérdése tört meg.
- És ezután? - a Mester hangja most nem halk kérdésként hatott, inkább kiáltásként érte az ifjú szívét, aki hosszú hallgatás után szólalt meg.
- Nem tudom. Ezen még nem gondolkoztam. Biztos megért, nincs válaszom...
......................
Nekünk van? Pusztulásba zuhan halandó voltunk, vagy halhatatlanok vagyunk?
.....................
A Nobel-díjas lengyel költő ( Czeslaw Milosz ) ÉRTELEM című versében arra gondol, ha meghal, meglátja a "világ bélését". Megérti a felfoghatatlant. Megismeri a másik oldalt. Jó érzés ezt olvasni, hiszen szeretnénk megismerni a halálon túli valóságot. Versében azonban helyet ad a másik lehetőségnek: " És ha nincs is belseje a világnak?" A változások semmi értelmet nem követnek, és a föld is csak föld. És más nincs. - Ebben a versében egyik felvetésére sem mond igent, de megállapít egy tényt.
" Még ha így volna is, megmaradt azért
Egy porlandó ajkak ébresztette szó,
Mi fáradhatatlan hírnökként rohan és rohan
A csillagközi űrön, pörgő galaxisokon át
És kiáltoz, tiltakozik, üvölt. "
Ez a költő által emlegetett, halandók ajkán ébresztett szó, akár van, akár nincs halálon túli élet, kiáltoz, tiltakozik, üvölt, és igényli ősi ösztönnel, hogy legyen halhatatlan élet. E "szó" bennünk sem néma. Olykor csak suttog. Meghalljuk? És találunk szavakat "és azután" kérdésre?
A francia matematikus Pascal (l633-1662) szavai jutnak gyakran eszembe: "Fölfoghatatlan, hogy Isten létezzék, de ugyanúgy az is, hogy ne létezzék." Hozzá hasonlóan vallom: Fölfoghatatlan, hogy halhatatlan élet, feltámadás létezzék, de ugyanúgy az is, hogy ne létezzék!