2024. december 1. vasárnap,
Elza napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Meghökkentő valóságok 4.
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



A gőzhangya

Így nevezték kortársai Szinnyei Józsefet, az egykori segéd könyvtárost, későbbi akadémiai tisztviselőt, a magyar írók életének legnagyobb ismerőjét. A szobatudósok fajtájából származott, mint Pintér Jenő vagy Várkonyi Nándor, de míg Várkonyit a fizikai megtörettetése száműzte a végtelen könyvespolcok közé, addig Szinnyeit a nyugodt élet csábítása vitte e különös és lélektelen világba. Igaz, az élete nem mindig volt reménytelenül csendes, hiszen a magyar forradalom idején katonai pályára lépett önkéntesként, s közkatonából egészen hadnagyi rangig jutott, miközben Komárom bombázását és ostromát a várfalakon élte át és túl.
Komárom feladása után más kalandok felé sodorta az élet, mégpedig annak a hatalmas vállalkozásnak a szolgálatába szegődött, mely a teljes magyar irodalom lexikon megalkotását eredményezte 30 000 írói életrajzzal két tucat vaskos kötetbe gyűjtve.
Hosszú élete könyvtárszobáktól hivatali tisztségeken át vezetett, tucatnyi azoknak az intézményeknek a száma, melynek alapítója, társasági tagja volt, a vidék és a könyvek nyugalma adta meg neki azt a boldogságot, melyet oly’ kevesen birtokolhatnak ebben a világban. Katolicizmusa neveltetése és egyéniségének ötvözette volt, mindvégig szilárd és fáradhatatlan élet felé kormányozta. Hagyatéka roppant terjedelmű gyűjteménye milliós nagyságú adatolással, fél évszázadnyi kutatómunkával.
Műve ma is élő hagyaték, a modern egyetemek is használják köteteit, és műve egykor népszerű költőket, színészeket, politikusi tévelygőket is túlélt, mert majd a legnagyobbat adta nemzetének, egy lassan jövő nélkülivé romló nemzetnek reménykeltő múltját.



Őrület és alkoholizmus

A modern amerikai irodalom Verlaine-i figurája kétségkívül az a Tennessee Williams, akinek egész életét az öröklött betegségek és a kétes hírű művészi egzisztencia bűzös elegye mérgezte meg.
Olyan családból jött, ahol az elmebaj és az egzisztenciális zaklatottság egymást felerősítő jelenség volt. Ráadásul a család állandó költözései a beteges gyermekben eltörölték a biztos otthon képzetét, s bár sikereinek idején két házat is vásárolt, mégis valamiféle utazó irodalmi ügynökként szállodában élte életének nagyobbik részét.
Nővére skizofrén volt, aki sikertelen agyműtétje után az őrültek házában végezte. Tennessee Williams pedig ötévesen olyan súlyos betegségbe esett, hogy évekig tartott, mire újra járni tudott, s az élete is normalizálódni kezdett.
Később egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a skizofrénia magát az írót is terhelte, depresszióját egyre borzalmasabb és illegális gyógyszerekkel kezelte. Enyhülést életében férfiszeretője haláláig egy homoszexuális fiatal olasz hozta meg. Annak halála után egyre erősebb szerek, majd az alkohol rabjává lesz, mint a romlott és kegyetlen francia költő.
Gyógyszeres fiolájának fedele okozta a halálát. Mialatt a gyógyszert a szemébe csepegtette, részegen összeeshetett, miközben a foga közt tartott kupak a torkán megakadt, s az író megfulladt.
Ahogy Verlaine-t, úgy Tennessee Williamst is katolikus szertartás szerint temették el.


Szépség és szörnyeteg

G.B. Shaw az utókor számára a szellemes és meghökkentő megjegyzéseiről vált híressé. Fábiánus volt némi szocialista utópizmussal megverve, ugyanakkor patriotizmusa olyan volt, mint az uborkás szendvics, bármennyit eszik belőle az ember, mindig kevésnek érzi azt.

Sokak szerint igen kellemetlen fráter volt, tisztelői nemes szívnek és igaz embernek tartották. Hatalmas kort ért meg, utolsó éveire megcsúnyult és egyre elviselhetetlenebb lett.


A magyar nyelvről írt szavait egyre többet idézik:
Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
De van róla egy közkeletű mese, amit újra és újra elmondanak más szereplőkkel, mégis Shaw-ra illik leginkább.
Egyszer a fiatal Marilyn Monroe így szólt az aggastyán irodalmi prófétához:
- Mr. Shaw, képzelje el, ha nekünk gyermekünk születne, s a maga eszét, valamint az én szépségemet örökölné, milyen tökéletes gyermek lenne.
Shaw hosszan előrenézett, úgy tett, mint aki hosszan elgondolkodik, majd így válaszolt:
- És mi van, ha fordítva történnék?

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007