 | | | 2026. augusztus 18. kedd, Ilona napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
„Jött Trianon, úgy jártam-keltem, mint akit fejbe ütöttek” | | 
Olvasom Schütz Antal
(1880-1953) piarista tudós, dogmatikatanár önéletrajzi vallomásait. A Torontál
vármegyei Tószegen, német telepesek által alapított községben született
teológusnak német volt az anyanyelve, alapműveltsége, mégis magyarrá lett, és
1920. június 4-ét vérlázító történelmi aktusként élte át.
Noha
az első hazai kommunizmus tombolása idején, 1919 tavaszán külföldre hívták
„tudományos oldalról”, esze ágában sem volt elhagynia szülőföldjét:
„Szóba sem álltam ezzel
a gondolattal. Aki annyi ezer szállal itt gyökerezett be, mit keres másutt?
Csakugyan, „szívet cseréljen, ki hazát cserél”.”
(Schütz Antal: Életem. Emlékezések. Budapest, 1942. Szent István Társulat, 237.
old.)
Tudta, érezte, mi következik a kommunizmus után:
„Nagy nyomor következett a „több termelésből fakadó jóllét” után. Én azzal is
iparkodtam lelkileg is részt venni benne, hogy 1919/20 telét fűtetlen szobában töltöttem.
Azt tapasztaltam, hogy az ember nagyobb kár nélkül kibírja. Igaz, nem volt
nagyon kemény tél. A hőmérő négy fokra süllyedt, és egész télen ott maradt.
Dolgozni nem igen lehetett. Egész télen át olvastam Platónt
görögül. Azt is
tapasztaltam, hogy a nagy hideg, éppúgy, mint a nagy meleg, elernyeszt és
álmosít.”
Hát igen. Akkor egy értelmiségi meghúzta magát Platón eredetiben való
olvasásával! Ma, gyanítom, magyarul sem nagyon olvassák, függetlenül az
évszakváltozásoktól. No de olvassuk csak tovább!
„Közben jött Trianon.
Határozatai nem hiába voltak vérlázítóknak mondva. Én az első időkben úgy
jártam-keltem, mint akit fejbe ütöttek. A helyzetet számomra súlyosbította,
hogy családomat, mely előbb egy országban volt, most öt ország szaggatta, pedig
csak hatan voltunk. Az egyik öcsém Pozsonyban lévén az egyetemen,
Cseh-Szlovákiához tartozott; a másik mint fiumei gimnáziumi tanár Olaszországba
került; húgom Temesvárt rekedt, tehát Romániában; szülőim Tószegen maradtak,
tehát Szerbiában, én meg Magyarországon. Írni éveken keresztül nem lehetett.
Csak elvétve hoztak a ritka utasok hírt. Ilyenféle állapotok voltak két ezer év
előtt, a római birodalomban.” (u. ott, 237-238. old.)
Ám Trianon után sem változott lényegesen a helyzet:
„Mihelyt megnyíltak a sorompók, siettem Temesvárra, hová időközben nagy
üggyel-bajjal átköltöztek szülőim és kisebb öcsém Fiuméből, román, majd német
gimnáziumba tanárnak. Nem felejtem el a
határállomásoknál átélt vám- és útlevélvizsgálatot, mely legalább két óráig
tartott, és a románoknál a legprimitívebb módon ment végbe. Végül is ott azzal a kellemes hírrel
leptek meg, hogy a menetrendszerű vonat nem indul. Ki-ki úgy segített magán,
ahogy tudott. Én parasztszekéren mentem át Aradra és onnan vonaton Temesvárra.”
(u. ott, 238.old.)
Nem
volt olyan alkalom, hogy mag is ne élte volna át a román szekatúrát és hogy ne
találkozott volna ugyanakkor az 1919-1920-ban "győzők" önteltségével.
„Azután
míg szülőim éltek, 1941-ig minden évben átmentem, rövid időre, hiszen a románok
nem igen engedtek többet, mint egy hetet. Szívesen ott voltam. De mindig föllélegezhettem,
mikor a vonat átgurult a magyar határon. A román hatóságok aránylagos
jóindulata ellenére ott mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok jogállamban. A következő években volt alkalmam
megfordulni a párizsi békék áldozatainak országaiban is. Ott mindenütt csöndet,
munkát, szegénységet és elszántságot láttam. Voltam a győzők országaiban és
az új országokban is. Ott mindenütt, az emlékezésekben csakúgy, mint a
reményekben és intézményekben, egy nagy hólyagból táplálkozó önérzetet,
pöffeszkedést és nálunk ismeretlen, szemérmetlenül terjeszkedő jólétet láttam.”
(u. ott, 238-239. old.)
Tormay Cécile valaha
úgy vallott, hogy Trianon mindenünkben benne van. És ez ma sincsen másként. Aki
napjainkban éli át következményeit, valóban szintén úgy érzi magát, mint akit
fejbe ütöttek. Származástól függetlenül, tehetnők hozzá. A – saját szavaival –
„háromszáz éve magyar téreken vitézkedő piarista rendnek fiúi kegyelettel
ajánlva” megjelent memoárjában Schütz megmutatta Tormay igazságát |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |