 | | | 2026. május 6. szerda,
Ivett, Frida napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik.
...
| | 
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
...
| | 15. A félelmetes Oz leleplezése "Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek. ... | | (Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...
| | 
Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. ... | |
1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.
Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is. ... | |
A "Figaro házassága"-t 1786...
| | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | | 
A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről. ... | |
Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”.
...
| | Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze. ... | | 
1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Akik életüket az Istennek s a hazának szentelik |   | 
Gondolatok
tanévkezdéskor
Mindig eltűnődöm
tanévkezdéskor. Vajon gyermekeink tudják-e, milyen a nagybetűs Élet? Nem, nem
az arasznyi földi életre gondolok, hanem arra, ami utána jön. Kinek hol,
persze. A pokolban, a tisztítótűzben vagy a mennyországban.
Sokan nevetnek ezen. Micsoda ásatag fogalmak! Pokol, tisztítótűz,
mennyország. Élvezzük inkább az életet. Együnk belőle nagykanállal!
Eltűnődöm, ismétlem. Vajon őseink mindennapos
áldozatkészségei nélkül hol lennénk mi, Gaia bolyongó palántái? Sőt mit
Gaiának, magának a Teremtőnek ajándékai?
Eszembe jut ilyenkor szűkebb pátriám, Vas vármegye (igen,
vármegye, nem megye) egyik jeles magyarja, boldog Batthyány-Strattmann László
köpcsényi-körmendi hercegorvos. Aki nem elei vagyonfeleslegéből adott bőkezűen,
hanem önnön életének javaiból, élete óráiból annyit, amennyit csak lehetett.
Kiknek? Elsősorban a szegényeknek. Takács Ince ferences barát írta róla:
„[…] voltak kórházai: Köpcsényben és Körmenden, amelyek mellé
Kedves Nővéreket hívott meg ápolókul, akiknek eltartásáról szintén ő
gondoskodott. Segédorvosokat tartott, akikkel együtt orvosi rendelőjében éppúgy
vizsgálta a betegeket, mintha fizették volna ezért; de ő mindenkinél jobban
tudta, hogy a jó Isten a megfizetője. Másnapokon ismét operált hasonló elvektől
vezérelt nejének segédletével.”
(Szeráfi tüzek. Pápa, 1939. Szent Antal kiadása-Keresztény
Nemzeti Nyomdavállalat. 151. old.)
Hol vannak ma az ilyen keresztények, kérdezhetnők? De
olvassuk csak tovább a ferences testvért:
„Például még Kassa vidékéről is fölkeresték. […] Hogy ezen
kívül mit tett a megszorult és pénzzavarban küzdő emberekkel, arról Köpcsény és
Körmend vidéke himnuszokat zengedezhetne. Körmend közelében az egyik gazda
váltót írt alá, amely majdnem családja pusztulását okozta. A jólelkű ember
szüksége a herceg fülébe jutott, aki házi káplánja révén körülbelül ezer pengőt
fizetett ki helyette, hogy a szegény embernek a vagyonkája dobra ne kerüljön.
Ilyen 1000 pengősök csöppentek szegény iparosok, tanítók stb. zsebébe, akik azt
a bátorságot vették maguknak, hogy a herceghez folyamodtak.”
(U., ott, 151-152. old.)
Boldog Batthyány-Strattmann élettörténete tehát rávilágít
arra, hogy messze nem a pénz a csúcsérték! A Szaharában hiába is lennének
valakinek dollármilliárdjai, ha nem lenne egy pohár ivóvize.
Korunk magyar művészettörténész polihisztor-asszonya, Prokopp
Mária vallja:
„[...] beleszülettem egy csodálatos családba, amelyet,
generációk óta – az apai és az anyai részről egyaránt – „a szellem napvilága
ragyog be”. Anyagi dolgokról, problémákról alig hallottam a gyermekkoromban,
pedig az 1950-es években, amikor a kommunista diktatúra igyekezett lefejezni a
hazai értelmiséget, a szüleim nemigen jutottak munkához... A pénz nálunk sosem
volt téma. Még az 1950-es évek elején sem, amikor Édesapámat, dr. Prokopp Gyula
járásbírót, négy gyermek édesapját, fiatalon elbocsátották az állásából, mivel
nem volt hajlandó az országot irányító kommunista párt utasítására igaztalan
ítéletet hozni. S a „Párt” évekig megakadályozta még a fizikai munkavállalásait
is. Pénzkereset éveken át nem volt a családunkban... Alkalmi munka
csurrant-csöppent, mint például szénkéreg kimérés. Ez igen életveszélyes volt,
de meg kellett ragadni. Állatokat tartottunk, földet műveltünk. Édesapa örült,
ha lehetőséget kapott fakitermelésre az erdőben... – de nem láncfűrésszel.
1950-ben államosították a földszintes családi házunkat, a lakásunk felét is
leválasztotta a hatóság... Mindemellett boldog gyermekkorunk volt!”
(Mindenki egyformán fontos. Prokopp Mária
művészettörténésszel beszélget Dvorszky Hedvig. Budapest, 2014. Kairosz, 5-6.
old.)
Erre mondja a magyar, hogy tartás. Akik életüket az Istennek
s a hazának szentelik, azoknak – a mennyország örököseinek – ezt aligha kell
magyarázni. Gerinckérdés ez, másképpen fogalmazva. Ha van tartás, azaz ha van
gerinc, nincs az a nyomor, ami ne lenne elviselhető. Hiányában viszont a
viszonylagos jólét közepette is könnyen elvész az emberből az – ember.
Van hát mit tudatosítani – igaz, korántsem csak tanévkezdéskor.
|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika