2026. szeptember 9. szerda,
Ádám napja.
Kalendárium

1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. 

...

Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...

A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt.

...

Anne-Sophie Mutter  a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni.

A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét.

...

Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.

 

...

http://musicianswho.hu/wp-content/uploads/2015/05/operahaz1.jpg

1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház.

...

A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...

Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse.

...

Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár.

...

Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester.

...

 

Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet.

...

 A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb.

Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Akik életüket az Istennek s a hazának szentelik
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
                                                   

Gondolatok tanévkezdéskor

 

Mindig eltűnődöm tanévkezdéskor. Vajon gyermekeink tudják-e, milyen a nagybetűs Élet? Nem, nem az arasznyi földi életre gondolok, hanem arra, ami utána jön. Kinek hol, persze. A pokolban, a tisztítótűzben vagy a mennyországban.

 

Sokan nevetnek ezen. Micsoda ásatag fogalmak! Pokol, tisztítótűz, mennyország. Élvezzük inkább az életet. Együnk belőle nagykanállal!

Eltűnődöm, ismétlem. Vajon őseink mindennapos áldozatkészségei nélkül hol lennénk mi, Gaia bolyongó palántái? Sőt mit Gaiának, magának a Teremtőnek ajándékai? 

Eszembe jut ilyenkor szűkebb pátriám, Vas vármegye (igen, vármegye, nem megye) egyik jeles magyarja, boldog Batthyány-Strattmann László köpcsényi-körmendi hercegorvos. Aki nem elei vagyonfeleslegéből adott bőkezűen, hanem önnön életének javaiból, élete óráiból annyit, amennyit csak lehetett. Kiknek? Elsősorban a szegényeknek. Takács Ince ferences barát írta róla: 

„[…] voltak kórházai: Köpcsényben és Körmenden, amelyek mellé Kedves Nővéreket hívott meg ápolókul, akiknek eltartásáról szintén ő gondoskodott. Segédorvosokat tartott, akikkel együtt orvosi rendelőjében éppúgy vizsgálta a betegeket, mintha fizették volna ezért; de ő mindenkinél jobban tudta, hogy a jó Isten a megfizetője. Másnapokon ismét operált hasonló elvektől vezérelt nejének segédletével.”

(Szeráfi tüzek. Pápa, 1939. Szent Antal kiadása-Keresztény Nemzeti Nyomdavállalat. 151. old.)

Hol vannak ma az ilyen keresztények, kérdezhetnők? De olvassuk csak tovább a ferences testvért:

„Például még Kassa vidékéről is fölkeresték. […] Hogy ezen kívül mit tett a megszorult és pénzzavarban küzdő emberekkel, arról Köpcsény és Körmend vidéke himnuszokat zengedezhetne. Körmend közelében az egyik gazda váltót írt alá, amely majdnem családja pusztulását okozta. A jólelkű ember szüksége a herceg fülébe jutott, aki házi káplánja révén körülbelül ezer pengőt fizetett ki helyette, hogy a szegény embernek a vagyonkája dobra ne kerüljön. Ilyen 1000 pengősök csöppentek szegény iparosok, tanítók stb. zsebébe, akik azt a bátorságot vették maguknak, hogy a herceghez folyamodtak.”

(U., ott, 151-152. old.)

Boldog Batthyány-Strattmann élettörténete tehát rávilágít arra, hogy messze nem a pénz a csúcsérték! A Szaharában hiába is lennének valakinek dollármilliárdjai, ha nem lenne egy pohár ivóvize.

Korunk magyar művészettörténész polihisztor-asszonya, Prokopp Mária vallja:

„[...] beleszülettem egy csodálatos családba, amelyet, generációk óta – az apai és az anyai részről egyaránt – „a szellem napvilága ragyog be”. Anyagi dolgokról, problémákról alig hallottam a gyermekkoromban, pedig az 1950-es években, amikor a kommunista diktatúra igyekezett lefejezni a hazai értelmiséget, a szüleim nemigen jutottak munkához... A pénz nálunk sosem volt téma. Még az 1950-es évek elején sem, amikor Édesapámat, dr. Prokopp Gyula járásbírót, négy gyermek édesapját, fiatalon elbocsátották az állásából, mivel nem volt hajlandó az országot irányító kommunista párt utasítására igaztalan ítéletet hozni. S a „Párt” évekig megakadályozta még a fizikai munkavállalásait is. Pénzkereset éveken át nem volt a családunkban... Alkalmi munka csurrant-csöppent, mint például szénkéreg kimérés. Ez igen életveszélyes volt, de meg kellett ragadni. Állatokat tartottunk, földet műveltünk. Édesapa örült, ha lehetőséget kapott fakitermelésre az erdőben... – de nem láncfűrésszel. 1950-ben államosították a földszintes családi házunkat, a lakásunk felét is leválasztotta a hatóság... Mindemellett boldog gyermekkorunk volt!” 

(Mindenki egyformán fontos. Prokopp Mária művészettörténésszel beszélget Dvorszky Hedvig. Budapest, 2014. Kairosz, 5-6. old.)

Erre mondja a magyar, hogy tartás. Akik életüket az Istennek s a hazának szentelik, azoknak – a mennyország örököseinek – ezt aligha kell magyarázni. Gerinckérdés ez, másképpen fogalmazva. Ha van tartás, azaz ha van gerinc, nincs az a nyomor, ami ne lenne elviselhető. Hiányában viszont a viszonylagos jólét közepette is könnyen elvész az emberből az – ember. 

Van hát mit tudatosítani – igaz, korántsem csak tanévkezdéskor.
Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007