2025. július 13. vasárnap,
Jenő napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Tollrajzok 1. - A virágos kendő
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Párizsban, nem messze a Sainte Benoit-tól egy kis utcában laktam apámmal és anyámmal. Tavasz volt, május felé hajlott az idő. Úgy és olyan bíborló daccal, ahogy a bimbóktól pelyhes bokrok nekidörgölőztek a kerítésekhez.
Anyám ekkoriban beteg volt, gyenge, gyorsan fáradó asszony. Keze, válla, dereka elvékonyodott, de hogy orvos apámnak ne kelljen második műszakot vállalnia, boldognak és boldogtalannak terítőt, függönyt, kendőt hímzett. Talán az egész kerületben a legkevesebb pénzt kérte a legszebb munkáért, így mindig a varróasztal fölött görnyedezve találtam.
Nem messze tőlünk, egy kis keresztutca első házában lakott Madame Dutois, egy babaarcú, ám pufók asszony, aki éppen az anyám miatt vesztette el a hímzésben való elsőségét.
Gyakran megszólított, anyám egészségéről kérdezősködött, s egyszer citromos tortát küldött neki.
- Szeretném megismerni! Olyan sok jót hallottam róla – mondta sápadt mosollyal.
- Mondom neki, Madame Dutois, nem felejtem el – válaszoltam, s a citromos tortát a következő sarkon be is faltam.
Azzal nyugtattam magam, hogy anyámnak nem ízlene, túl cukros, nemhiába ennyire kövér ez a pufók, mosolygós asszonyka, aki fél napokat tölt azzal, hogy a kerítésnek dőlve kibámul erre a szomorú párizsi világra, esetleg a rózsabokrok kifacsarodott virágait igazgatja.
Egy nap azt a feladatot kaptuk az iskolában, hogy hímezzünk édesanyánknak virágos kendőt. Két órán át tanítgatták a kendő beszegését, az öltéseket, de az én kezemből kiesett a tű, leesett a gyűszű, virágrajzom suta és nevetséges lett. Újból és újból visszafejtettem vagy egyszerűen levágtam a hímzésemet, s már lopkodnom kellett a fonalat anyám kosarából, aki hol apámra, hol rám nézett gyanakodva.
Egy délután apám benyitott a szobába, s meglátta, ahogy a fonalak közé gabalyodott ujjaimmal játszadozom. Felvette az ollót, s egyszerűen levágta rólam azt a formátlan és ijesztő szörnyűséget, melyet napok óta készítettem.
- Ez így nem mehet tovább! – mondta csendes türelmetlenséggel. – Én még ilyen ügyetlen gyereket nem láttam, mint amilyen te vagy! – mondta bosszúsan, majd dohogva kiment szobámból.
Másnap, iskola után kézen fogott, s csak ennyit mondott:
- Gyere!
Hiába kérdeztem, hova megyünk, egészen addig nem válaszolt, míg meg nem érkeztünk Madame Dutois szép, de egyszerű kis házához, mely még több virággal volt ékesítve, mint a mienk. Apró, sovány kutya fogadott, mely mindenben ellentéte volt Madame Dutois-nak. Hirtelen az jutott eszembe, hogy még a kutya elől is mindent megesz, ráadásul a kutya szótlan volt, ellenben a kövér asszonysággal, akinek be nem állt a szája.
- Jöjjenek csak, kerüljenek beljebb!
Mi pedig beljebb kerültünk, ahol is apám közölte, hogy a fia kétbalkezes, s arra kéri Madame Dutois-t, hogy segítsen a virágos kendő elkészítésében.
- Hát hogyne segítenék – válaszolta a pufók asszony, s a mosolya hirtelen apám és én közém furakodott, majd addig nőtt, amíg be nem borított ijesztő közvetlenségével.
Másnap került sor a megsegítésemre. És másnap el is készült a remekmű úgy, hogy én csak akkor érhettem hozzá, mikor Madame Dutois elharapta a cérnát. Rendkívül ízléstelennek találtam ezt, de megnyugtatott, hogy ez olyan szokás, mint amikor a festő fehér festékkel aláírja a vásznat, belefesti a nevét a könnyedén felmázolt égbe vagy a földbe.
- Szép lett, bár az édesanyád sokkal szebben csinálta volna. De ő egy angyal, senki nem versenyezhet vele – mondta szomorú beletörődéssel, és belecsomagolta egy selyempapírba. – Aztán ne mondd el senkinek, hogy egy kicsit segítettem! – simította meg a fejemet.
Olyan boldog voltam, hogy köszönés nélkül futottam el, hogy másnap megmutassam az iskolában. Kis társaim körbeállták a virágos kendőt, s úgy néztek rá, mintha valami szent ereklye volna.
- Te csináltad? – kérdezte az egyik kislány csodálkozva.
- Igen, én – hazudtam emelkedett hangsúllyal, a szégyenérzet leghalványabb pironkodása nélkül.
Elérkezett a nagy nap, mikor át kellett adnunk a művünk. Mindannyian ünneplőruhában álldogáltunk, s kezünkben virágot fogtunk, a másikban pedig ott szorongattuk a virágos kendőt. Voltak ügyetlenül elkészültek, formátlanok, de szépek is apró hibákkal. Csak az enyém volt tökéletes, és szinte ragyogott a kezemben. Anyám sápadtan ült, s óvón engem nézett. Ő ismert engem. Tudott az ügyetlenségemről, s szinte láttam, hogy felkészült, mit is mondjon majd, amikor meglátja azt a fércművet, amire tőlem számítani lehetett.
Valami kellemes francia dalocskát dúdoltunk, s így indultunk el, hogy majd anyánk ölébe ülhessünk, s azok könnyek közt simogathassanak meg.
Édesanyám óvatosan nyitotta ki a selyempapírba visszacsomagolt művet. Óvatos és lassú mozdulatokkal, ahogy az aknász hatástalanítja a robbanószerkezetet, és az ékszerész belefeledkezik az aranyóra roncsolódott rugói, fogaskerekei évszázados szerkezetébe. És akkor meglátta a kis mesterművet, mely csupa arany, bíbor volt, csupa fény és gondosság, türelmes ujjak aprón szerteszórt ornamentikája. Anyám meglepetéstől végigsimította az ő vékony és elhasznált ujjaival, majd rám nézett.
- Szép! Nagyon szép... - mondta, s az arca megtelt friss színekkel.
Magához ölelt, s hosszan csókolt. Hirtelen elszégyelltem magam. A szeretete feltárta önmagam előtt saját hitványságomat.
- Anyuka, nem egyedül csináltam – dadogtam a fülébe, s pityeregni kezdtem.
- Tudom, fiam, Madame Dutois segített.
Legszívesebben bevallottam volna, hogy semmi nem az enyém azon a kendőn. De csak azt kérdeztem:
- Apa mondta el?
- Nem, fiam, apád jól tud titkot tartani.
- Akkor Madame Dutois volt?
- Nem, fiam, nem ő mondta. Érzem az ujjaimmal az övét.
Értetlenül bámultam rá. Ő pedig csak mosolygott, s ekkor láttam, hogy a mosolya is vékony és erőtlen, amilyen teste. Olyannyira az volt, hogy félóráig tartott, mire az iskolai díszteremből levánszorogtunk az utcára, hogy onnan taxival menjünk haza.
Sok évvel később, hogy már nem élt, megtaláltam a hagyatékában ezt a kis virágos kendőt. Egy gyűrött borítékban volt elcsomagolva, s arra ráírva az ő reszketegen is szép írásával... A kisfiam lelkéből.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007