 | | | 2026. április 13. hétfő,
Ida napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek.
...
| | Kassán született, 1900. április 11-én. Apja Grosschmid Sándor ügyvéd, a kisebbségi magyarság sorsáról írt könyvet az első világháború után. Öccse, Radványi Géza, a későbbi neves filmrendező a ...
| |
Apja Josifu Aron (1871-1937) szappanfőző munkás, anyja ...
| | 
Albán:
Krishti Ungjall! Vertete Ungjall!
Angol:
Christ is Risen! Indeed, He is Risen!
Arab:
Al Maseeh Qam! Haqqan Qam!
Cseh:
Kristus vstal zmrtvých! Skutečně vstal!
Dán:
Kristus er opstanden! Ja, sandelig opstanden!
...
| | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | |
Névadója Sárkányölő Szent György, a lovagi erények megtestesítője. Ókeresztény eredetű szent, aki hitéért Diocletianus római császár idején, 303-ban szenvedett vértanúhalált. Magyarországon már az Árpád-házi királyaink idején is nagy tisztelet övezte. Szent György a magyar népi vallásosságban úgy él, mint a pásztorok, állattartók védőszentje. Napja előkelő helyet foglal el a jeles napok sorában. A néphit szerint Szent György napja a legszerencsésebb nap az egész naptárban. Egész Európában - hagyományosan nálunk is - a mezőgazdasági tavasz kezdeteként tartják számon. ... | | 
ÉMILE ZOLA
(1840-1902)
Az olvasó embereknek a naturalizmus szó Zolát jelenti, és Zola nevéről mindenekelőtt a naturalizmus fogalma rémlik fel. Ez az olasznak született kisfiú francia klasszikusnak nőtt fel. Apja Dél-Franciaországban jó állást szerzett olasz mérnök volt. ... | | 
Tristan Tzara (Moineşti, Bacău megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Sami Rosenstock (felvett neve románul megszomorított országot jelent), román művész. Költő és esszéista, élete nagy részét Franciaországban töltötte. ... | |  Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | 
-Raffaello di Giovanni Santi, a reneszánsz szellem és a reneszánsz művészet egyik óriása 1483. április 6-án született, és harminchét év múlva ugyancsak április 6-án halt meg. Az általa megélt idő, a harminchét év, nagyon kevés egy teljes emberi életre. Raffaello azonban a kivételes tehetségek, a zsenik közé tartozott. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Miként lehetne egyszer s mindenkorra felszámolni a balliberális holdudvart? |   | Szakács Árpád – kinek híres, kinek hírhedt – elemzéssorozata (Kinek a diktatúrája?) legújabb, tizenkettedik részét („Migránssimogató akciók állami támogatással") olvasva, a benne közölt tragikus tényekkel szembesülve óhatatlanul is az jut az eszébe az embernek megint, mennyire nem új keletű jelenség áll előttünk.
Az aczéliánus – hogy így nevezzük – véleményterror és ízlésdiktatúra mintha kiirthatatlan volna. Mintha, persze, mert azt azért ne állítsuk, hogy teljesen az! De valóban, sokszor tényleg olybá tűnik, hogy az.
Képviselői ott vannak ma leginkább, ahol aztán végképp nem kellene, hogy legyenek. A reklámiparban, különösen is a képi informatika vizein, a vizuális tudatformálás mezein. De hadd ne részletezzük ennek szimptómáit – olvassuk el inkább Szakács Árpád legújabb írását, amelynek kapcsán viszont, legalábbis e sorok írójának, Bangha Béla egyik megsárgult írása jut eszébe.
A régi-új (egyszóval mindenkor ugyanazon) véleményterror és ízlésdiktatúra Banghát legalább annyiszor kikezdte egykor, mint Szakácsot most. Bangha orgánumában, a „Magyar Kultúra" 1929. október 20-i számában megjelent írásában („Akik értik a sajtógondolatot s akik nem értik") keserű tapasztalatról számolt be. Eszerint egy nagyon illusztris katolikus előkelőséggel beszélgetett a katolikus sajtóról: az illető is fontosnak tartotta vele együtt e sajtó megerősítését, de ő csak azután, ha kellő számú katolikus templom, iskola épül.
„Megsemmisülten mondogattam magamban: Ez az! ezért nem jutunk mi előbbre! Az emberek azt hiszik, érzik a katolikus sajtó gondolatát, pedig valóságban nem értik." Tovább idézve, lesújtó következtetésre jutott Bangha: ha nem mi vesszük kezünkbe a gyeplőt, azaz a sajtót, nem mi irányítjuk, akkor építhetünk akárhány templomot, alapíthatunk bármennyi iskolát, a vallástól amúgy is elszokott embertömegeket nem tudjuk megmenteni a totális lelki-szellemi és anyagi elzülléstől.
Természetesen nem volt ezzel egyedül Bangha (Szent X. Piusz pápa már pontifikátusa kezdetén ugyanezeket mondta), s most Szakács újabb elemzése után csak egy kérdés kínozza az embert: miért hagytuk, hogy így legyen, s főleg, hogy kívánunk-e ez ellen érdemben tenni, s ha igen, miként?
Aki csak egy kicsit is ismeri az aczéliánusokat, tudja, hogy nekik nem elsősorban a pénz, hanem a hatalom s az annak megtartásához, sőt továbbéltetéshez nélkülözhetetlen kapcsolati rendszerek erősítése és bővítése a valódi céljuk. Köreikben szitokszó minden, ami a keresztény világnézettel és nemzeti szemléletmóddal kapcsolatos. Egy becsületes keresztény és hazafi csak azt tudja mondani újra és újra, hogy a balliberális holdudvarhoz képest Augiász istállója vendégszoba volt.
Rendben van, elemezzük, kikből is áll ez a holdudvar – elvégre az eredményes terápia alapfeltétele a megbízható diagnózis. De talán merjünk azért ennél többet is tenni! Merjük meghatározni a „modus vivendi"-t: miként lehetne egyszer s mindenkorra felszámolni e holdudvart?
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=117880S |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika