 | | | 2026. szeptember 10. csütörtök, Nikolett, Hunor napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Álom-magyar könyvnapokról | | 
Lehet, hogy ostobának néznek, de én még azok közé tartozom
negyvenhat évemmel, akik számára a könyv – szentség. Akik használják ugyan
naponta, nem is kevésszer, az internetet, de akiknek életében a könyv továbbra
is mégis pontosan olyan, mint a lélegzetvétel. Ha azt a szót hallják, hogy
könyvnap, izgatottak lesznek. „Ott a helyünk!” – kiáltják öntudatlanul is.
Csakhogy ha vannak is Magyarországon könyvnapok – amúgy 1929 óta –, valahogy
keserű a szájízük, ha ezekre ellátogatnak. Pedig vannak jó könyvek rajtuk
mindig, persze, de mégis. Vajon miért?
Válaszul
idézhetnők irodalmunk talán legnagyobb „fenegyereké”-t, Szabó Dezsőt, aki a
maga által írt és olvasói-hallgatói anyagi támogatásával havi rendszerességgel
megjelentetett „Szabó Dezső Füzetek”-ben 1937 júniusában így írt:
„Az idei könyvnapokon eladótanyám (sátorra nem telik) Schimkó Gyula
könyvkereskedő Múzeum-körút 2. szám alatti könyvesboltja előtt lesz. Kaphatók
lesznek a Szabó Dezső Füzetek minden számai, ez az új júniusi, 29-ik szám is.
Nagyon kérem mindazokat, akik a kitartó heroikus akaratot becsülik és az
esetleg még létező magyarokat, csináljanak propagandát a Füzetek vételére.
Hozzák el nagyszüleiket, szüleiket, házastársaikat, gyermekeiket, ángyaikat,
barátaikat, szolgálóleányaikat stb. és mindegyikkel vétessenek legalább egy, de
inkább tizen-, sőt huszonegy Füzetet. A Füzetek ára könyvnapon is egyenkint
csak egy pengő lesz. Szabó Dezső mindegyik könyvnapon délelőtt 11 és 1 között
és délután 4 és 6 óra között névaláírást ad – csak a Füzetekre. A gyengélkedők
is bátran jöhetnek: A m. kir. Kémiai Laboratórium megállapította, hogy a
Schimkó-bolt előtt a levegő ózondús és szerteszét nagy, kövér vitaminok
mászkálnak.”
Mit ne mondjunk, eléggé lehangoló sorok. Mintha, adományok ide, adományok oda,
ámde mégis önmenedzselésre szorult volna hát az író, tehetnők hozzá. A néhai
jeles publicista, Nyisztor Zoltán ki is fakadt emiatt – noha nyilván sok
mindenben nem értett egyet Szabó Dezsővel, de nem ez számított ebben az
esetben, hanem maga a tény, vagyis egy igencsak tehetséges magyar író totális
egzisztenciális elhagyatottsága:
„A teljesen lezüllött magyar könyvnapot kétségbeesettebb, de egyúttal
megérdemelten gúnyosabb hangon aposztrofálni sem lehetne, mint ahogy Szabó
Dezső kitűnő szimattal előre megtette. Az események nem is cáfoltak rá! Hogy
rögtön vele kezdjük, hát Szabó Dezső is, az ifjúságnak egykoron való mindenható
bálványa, ott állt rendületlenül a Múzeum-körút ózondús levegőjében s átlag 2-3
alig serdült gyermek vagy fiatalember előtt prelegált az esetleg még létező
magyarokról s minden valószínűség szerint az egyedül biztosan létező magyarról,
önmagáról. De ugyanaz a sors érte utol a magyar irodalom többi nagyjait és
kicsinyeit egyaránt. Kopott szegénységükben, vagy kövér jóllakottságukban
kiültek mindannyian a sátrak köré és boldogok lehettek, ha valamelyik barátjuk,
annak nagyszülője, ángya vagy szolgálóleánya egy egész délelőtt vagy délután
folyamán 2-3 könyvet, illetve aláírást kért tőlük.”
(Nógrády [Nyisztor] Zoltán: A könyvnap bukása. Magyar Kultúra, 1937. június 20.
362. old.)
Tegyünk hozzá valamit. Gombos Gyula Szabó Dezsőről szóló könyvében megjegyzi,
hogy amikor az író 1938-ban – ötvenkilenc évesen! – végre önálló lakáshoz
jutott, házmestere megtudta, kicsoda ő. „Író? Tud majd lakbért fizetni? –
kérdezte, és bizony nem minden alap nélkül.
Ezerkilencszázharminchét óta ugyebár sok víz lefolyt a Dunán, de
mintha a helyzet ma sem lenne lényegesen jobb, sőt. Érdeklődéssel várjuk a
könyves szakma képviselői okkereső reagálásait. Mindenesetre addig is marad az
álom – magyar könyvnapokról. |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |