 | | | 2026. augusztus 13. csütörtök, Ipoly napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Álom-magyar könyvnapokról | | 
Lehet, hogy ostobának néznek, de én még azok közé tartozom
negyvenhat évemmel, akik számára a könyv – szentség. Akik használják ugyan
naponta, nem is kevésszer, az internetet, de akiknek életében a könyv továbbra
is mégis pontosan olyan, mint a lélegzetvétel. Ha azt a szót hallják, hogy
könyvnap, izgatottak lesznek. „Ott a helyünk!” – kiáltják öntudatlanul is.
Csakhogy ha vannak is Magyarországon könyvnapok – amúgy 1929 óta –, valahogy
keserű a szájízük, ha ezekre ellátogatnak. Pedig vannak jó könyvek rajtuk
mindig, persze, de mégis. Vajon miért?
Válaszul
idézhetnők irodalmunk talán legnagyobb „fenegyereké”-t, Szabó Dezsőt, aki a
maga által írt és olvasói-hallgatói anyagi támogatásával havi rendszerességgel
megjelentetett „Szabó Dezső Füzetek”-ben 1937 júniusában így írt:
„Az idei könyvnapokon eladótanyám (sátorra nem telik) Schimkó Gyula
könyvkereskedő Múzeum-körút 2. szám alatti könyvesboltja előtt lesz. Kaphatók
lesznek a Szabó Dezső Füzetek minden számai, ez az új júniusi, 29-ik szám is.
Nagyon kérem mindazokat, akik a kitartó heroikus akaratot becsülik és az
esetleg még létező magyarokat, csináljanak propagandát a Füzetek vételére.
Hozzák el nagyszüleiket, szüleiket, házastársaikat, gyermekeiket, ángyaikat,
barátaikat, szolgálóleányaikat stb. és mindegyikkel vétessenek legalább egy, de
inkább tizen-, sőt huszonegy Füzetet. A Füzetek ára könyvnapon is egyenkint
csak egy pengő lesz. Szabó Dezső mindegyik könyvnapon délelőtt 11 és 1 között
és délután 4 és 6 óra között névaláírást ad – csak a Füzetekre. A gyengélkedők
is bátran jöhetnek: A m. kir. Kémiai Laboratórium megállapította, hogy a
Schimkó-bolt előtt a levegő ózondús és szerteszét nagy, kövér vitaminok
mászkálnak.”
Mit ne mondjunk, eléggé lehangoló sorok. Mintha, adományok ide, adományok oda,
ámde mégis önmenedzselésre szorult volna hát az író, tehetnők hozzá. A néhai
jeles publicista, Nyisztor Zoltán ki is fakadt emiatt – noha nyilván sok
mindenben nem értett egyet Szabó Dezsővel, de nem ez számított ebben az
esetben, hanem maga a tény, vagyis egy igencsak tehetséges magyar író totális
egzisztenciális elhagyatottsága:
„A teljesen lezüllött magyar könyvnapot kétségbeesettebb, de egyúttal
megérdemelten gúnyosabb hangon aposztrofálni sem lehetne, mint ahogy Szabó
Dezső kitűnő szimattal előre megtette. Az események nem is cáfoltak rá! Hogy
rögtön vele kezdjük, hát Szabó Dezső is, az ifjúságnak egykoron való mindenható
bálványa, ott állt rendületlenül a Múzeum-körút ózondús levegőjében s átlag 2-3
alig serdült gyermek vagy fiatalember előtt prelegált az esetleg még létező
magyarokról s minden valószínűség szerint az egyedül biztosan létező magyarról,
önmagáról. De ugyanaz a sors érte utol a magyar irodalom többi nagyjait és
kicsinyeit egyaránt. Kopott szegénységükben, vagy kövér jóllakottságukban
kiültek mindannyian a sátrak köré és boldogok lehettek, ha valamelyik barátjuk,
annak nagyszülője, ángya vagy szolgálóleánya egy egész délelőtt vagy délután
folyamán 2-3 könyvet, illetve aláírást kért tőlük.”
(Nógrády [Nyisztor] Zoltán: A könyvnap bukása. Magyar Kultúra, 1937. június 20.
362. old.)
Tegyünk hozzá valamit. Gombos Gyula Szabó Dezsőről szóló könyvében megjegyzi,
hogy amikor az író 1938-ban – ötvenkilenc évesen! – végre önálló lakáshoz
jutott, házmestere megtudta, kicsoda ő. „Író? Tud majd lakbért fizetni? –
kérdezte, és bizony nem minden alap nélkül.
Ezerkilencszázharminchét óta ugyebár sok víz lefolyt a Dunán, de
mintha a helyzet ma sem lenne lényegesen jobb, sőt. Érdeklődéssel várjuk a
könyves szakma képviselői okkereső reagálásait. Mindenesetre addig is marad az
álom – magyar könyvnapokról. |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |