 | | | 2026. március 10. kedd, Ildikó napja. Kalendárium | 
Március (Ősi magyar nevén, Kikelet hava) az év harmadik, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Március nevét Marsról, a háború római istenéről kapta. Az ókori Rómában szerencsét hozónak tartották, ha a háborút ez idő tájt indítják. A 18. századi nyelvújítók szerint a március: olvanos. A népi kalendárium Böjt máshavának (vagy másképpen Böjtmás havának) nevezi. ... | |  Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégyéves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője és páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Műveiben 60 ezer körüli egyedi szót használt, ezzel messze fölülmúlta költőtársait.
...
| |
A három - tavaszhozó - szent ünnepe. Ha ezeken a napokon kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyarat jövendölnek, ha nem, akkor esőre lehet számítani; viszont ha kemény az idő, akkor a tavasz már közelít. Sándor, az első meleghozó nap. A népi tapasztalat a Sándor, József és a hivatalos tavaszérkezés napjához, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: "Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget." (Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből)...
| | 
Életrajza SzülőházaKözép-Lengyelországban, a Varsói Nagyhercegség Mazovia tartományában, a Sochaczew város melletti Żelazowa Wolában született. Bár a születés után hetekkel kitöltött anyakönyvben február 22. szerepel, a család március 1-jét tekintette születésnapjának. Édesapja Mikołaj (Nicolas) Chopin (1771–1844) francia bevándorló, édesanyja, Tekla Justyna Krzyżanowska (1782–1861) lengyel volt. Egy nővére és két húga volt Chopinnek: Ludwika (1807–1855), Izabela (1811–1881) és Emilia (1812–1827). Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfő franciatanárként dolgozott. ... | | -
Joseph Maurice Ravel francia zeneszerző volt. 1875. március 7-én született a dél-franciaországi Ciboure-ban. Gyermekkorát Párizsban töltötte. Hét évesen kezdett zongorázni Henry Ghys tanítványaként. Első művét 12 évesen komponálta Változatok egy Schumann-dalra címmel. Összhangzattani ismereteit Charles Renének köszönhette. 1889-ben felvették a Conservatoire-ra. A zongora-előkészítő osztályt kitűnő eredménnyel végezte, ennek köszönhetően további tanulmányait Charles-Wilfrid de Bériot osztályában folytathatta. Később André Gédalge-nál ellenponttant és Gabriel Faurénál zeneszerzést tanult. ... | | 
Az előző napi terveknek megfelelően reggel hat és nyolc óra között a Dohány és Síp utcák sarkán álló ház első emeletén, ahol Petőfi Sándor és felesége bérelt szobát, ő maga, a költő, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendőkről. Jókai és Bulyovszky egy proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja. Ezután mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház földszintjén lévő Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövetkező események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - bérli egy Fillinger nevű kereskedő. Itt Jókai felolvassa a proklamációt, Petőfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt. ... | | | | Az egyházi naptár szerint e napon azt a Gergely pápát ünnepelték Európa-szerte, aki pápasága idején, a VI. században, összegyűjtötte a kor keresztény népénekeit. Ebből alakult ki az úgynevezett gregorián ének és éneklési mód, a középkori Európa első egyszólamú műzenéje. ...
| | 
Petőfi Sándor, János Vitéz című műve verses mese, azaz irodalmi kifejezéssel élve elbeszélő költemény. Verses formája van, de mégis az epikák közé tartozik, mert cselekményt mond el. Verselése: ütemhangsúlyos, felező tizenkettes és páros rímei vannak. A művet Kosztolányi Dezső a "magyar Odüsszeia" -nak nevezte. Az író eszményképet teremt a nép számára, hiszen Kukorica Jancsi, az árva juhász Tündérország királyává válik. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Perzselő nyár | | A város megint hömpölygött,
zsúfolt volt a turistáktól, ugyanúgy párát és forróságot lehelt ki magából,
mint ahogy emlékeiben élt. Kacskaringós, néhol meredek utcácskáival
elkápráztatta a férfit. A hegyoldalba épült házaival, a szőlőskertekkel és a tehetősebbek
villáival mediterrán hangulatot árasztott.
Visszatért arra a helyre, ahol boldog napokat
töltött el egy lánnyal, aki abban az időben virágot árult a városban. Tudta,
hogy még egyszer el kell jönnie, és újból át kell gondolnia mindent, amiket együtt
éltek át. Félt a találkozástól, pontosabban az emlékezéstől, melyek olyan elemi
erővel hatottak rá, hogy még ennyi év után is a torkában dobogott a szíve.
Különleges erő lett úrrá rajta, ezért pontosan ott vett ki szobát, mint azon a
nyáron, amikor itt járt. Ablaka ugyanarra az erkélyre nézett, ahol hajdanán a
virágáruslány lakott. Reggeleken, amikor fehér hálóingben kitárta a zsalukat,
majd öntözni kezdte a muskátlikat az erkélye párkányán, olyan volt, mint egy
angyal. Majd azt is látta, hogy a szoba homályába visszatérve fésülni kezdi
hosszú, barna haját.
A virágáruslány csak hétvégeken árulta a
virágot. Ezeken a napokon vett tőle egy csokor rózsát, mindig fehéret és mindig
öt szálat, csak azért, hogy láthassa őt, hogy elnézhesse, ahogy csokorba rendezi
a szálakat. Ilyen nővel csak gondolatban vétkezhet az ember – ismerte be
magának.
Újból nyakába vette hát a várost. Elindult
felfedezni mindazt, amit megismerkedésük után együtt tettek meg. Olyannyira
elviselhetetlenné vált nélküle minden, hogy folyton megjelent a lány arca és
alakja, szinte valóságossá materializálódott számára. Néha keskeny utcákon,
tereken, parkokban tűnt fel pár lépéssel előtte; ilyenkor az illatát is érezni
vélte, amely a vaníliára emlékeztette. Máskor meg egy kirakat előtt állva látta,
egy kapualjba befordulva vagy egy szökőkút vize fölé hajolva.
Sétái során amikor szűkebb utcákba tévedt, ahova
a napfény csak a déli órákban süt be, a pincesori ablakokból néha dohos levegő
csapta meg vagy az öreg házak hámló vakolatának szaga, de ezt is kellemesnek
találta. Aztán végigsétált az árkádsor alatt, egészen a belváros határáig. Néha
nekiütközött férfiaknak vagy nőknek, akik ezért furcsán néztek rá.
Leginkább talán a késő délutánt és az estéket
kedvelték, mert a déli forróság megtöri az ember akaraterejét, meggörbíti a
vasakat, meglágyítja az aszfaltot, és tűzforróvá teszi a köveket. Amikor az ég
alja mályvaszínű alkonyban úszik, és az épületek ontják még magukból a
napközben felgyülemlett forróságot, a járókelő megkönnyebbül egy-egy északról
érkező, hidegebb áramlat hatására; az emberek is mintha vidámabbak lennének. A
zsaluk újból kinyílnak, és a szobák isszák az éltető levegőt. Milyen jó is volt
ilyenkor elvegyülni a sokaságban, milyen boldog pillanatok voltak ezek! –
idézte fel magában ezeket is.
Emlékezett, hogy egyszer a dóm hatalmas
kőtömbjei előtti téren úgy érezték magukat, mint az időutazók, kikre nem hat az
idő, sem a fizika törvényei. Abban a késő délutáni órában, amikor a tér színe
aranyból szürkévé fakul, és a dóm hatalmas, fémből készült kapuja a higany
színére emlékeztet, megígérték, hogy egymáséi lesznek. Most újból e hatalmas
falak előtt teljesen elveszettnek érezte magát.
Még mindig megvolt a kávéház, melynek hűvös,
márványasztalai fölött szerelmes beszélgetéseket folytattak, s mint a lesben
álló vadállat, kémlelték egymás szemét. Óh, azok a sóhajok, azok a szerelmes és
vágyakozással teli órák! – gondolta. Megvolt még a teraszpresszó is, mely a
langyos estéken kis lámpácskáival csalogatta befelé a járókelőket; az ott ülő
vendégek csak elmosódott formák, mozdulataik ekkor már nem kivehetők.
Megtalálta az éjszakai bárt is, ahol a dzsessz egyhangú, bágyadt ütemére
áttáncoltak hajnalig egy forró éjszakát, miközben egymás fülébe suttogtak
szerelmes szavakat. Aztán egy esős vasárnapi délelőttön, az egyik templom
csendjében örök hűséget ígértek egymásnak.
Napról napra közeledett egy helyhez, ami
vonzotta attól a perctől kezdve, ahogy a városba érkezett. Tudta jól, hogy ezt
a helyet nem kerülheti el; a temető volt az. Felkereste hát a sírt is, ahol a
lány fekszik. Elolvasta a feliratot: „Élt 22 évet.”
A lány tíz éve halt meg, és azóta a férfi is
folyton meghal egy kicsit. Csókjait még mindig érzi, melyek olyanok voltak,
mint a perzselő nyár, amelyen megismerkedtek: forrók, szenvedélyesek.
Pécs, 2005. november 1.
 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |