 | | | 2026. szeptember 2. szerda, Rebeka, Dorina napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Csend-lét | | Kinézek az
ablakon. Elszívok egy cigarettát. Valójában nem dohányzom, vagyis nem mondható
hiányérzettel összefüggésbe hozható cselekvéssorozatnak, inkább csak a hangulat
kedvéért teszem. S most ilyen a hangulatom. Kifelé fújom majd a füstöt, ne
menjen be a szobába, még akkor is, ha nincs senki, akit rajtam kívül zavarna. Több km hosszan ellátok a házak felett. Ablakaik – a közeliek,
mint sötét szemek – a távolban ponttá zsugorodnak. A 2x2 sávos országút hosszú, üres fénycsíkja. A rendőrlámpák sárga villogása. Holott tudom, az útnak nincs vége, nagyon messze mégis mintha a
végét látnám. Belevész a sötétségbe. Valamiért a mélység érzetét kelti
bennem. Néha egy elhaladó autó gumijainak surrogása, ilyenkor a
fényszórók vagy hátsólámpák fényei. Valahol egy kutya ugatni kezd. Valahonnan egy másik válaszol
neki. Talán beszélgetnek? Állati nyelven történő állati kommunikáció. Mindezt leszámítva csend van. Egyébként tökéletesre fejlesztettem életem csendélet-jellegét,
az egyhelyben mozgás élményét, amelyben fikció (és remélhetőleg esztétika)
minden, s melynek dinamikátlanságán csak Dalma időnkénti megjelenése képes
változtatni. Visszatekintéseim ezekre az alkalmakra fikcióváltozatok, mivel
egyetlen folyamatot sem vagyok képes teljes egészében ugyanúgy átélni. Az
emberi elme utólagos átélése kvantáló, és történéseink megállított –
felfutással, holtponttal és lefutással rendelkező – átélés-kvantumokba
foglalható élmények, amelyek látszólagos egymásutánisága megteremti a mozgást,
vagyis a valóság illúzióját; ezt csak a fikció szintjén élhetjük át újra és
mondhatjuk el ismét. Cselekvéseink mozzanatai önmagukban magányosak, de ezek
összefűzése – immár láncolata – azt az érzetet kelti, hogy mindennek a
mozgatórugója én vagyok, hogy én teremtem meg a világot. A Világ tehát olyannak
látszik, amilyennek én láttatom; illúzió és valóság, fikció és
bekövetkezés… Hogy miért mondom el mindezt? Valójában magamnak
dokumentálok. S ezen a ponton megint eszembe jut Ricoeur, aki azt állítja, hogy
el kell mondanunk magunkat valakinek, ha másnak nem, akkor legalább a narratíva
útján önmagunknak, mert ez a létezés egyik bizonyítéka, így lesz életünk
hiteles… Momentán jobbat én sem tudok. Hideg van, fázom. Lehűlt a szoba, valamit fel kell vennem. És elégett a cigarettám is.

|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |