 | | | 2026. október 5. hétfő, Aurél napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott, két kart fűzve egymásba sejtek ollykor egy hajnallott fényt az elkábulásba. Ugyan mi az? El-elfoszlik előlle a semmi ó leple; s ha nézem, széjtoszlik ...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs. Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A restaurátor | | Zuhogott, amikor kiléptek
a presszó ajtaján. Cypriánt az esőcseppek koppanása mindig idegesítette, de
most furamód jó volt hallgatnia ezt az eszeveszett kopácsolást. Pár lépés után
csurom víz volt mindene. Ditkére nézett, s magában elmosolyodott. A lány még
csak nem is sejti, hogy van esernyője, s az ott gubbaszt valahol a
reklámszatyor alján. Most együtt áznak, mert ő Cyprián ázni akar, bőrig ázni.
Fanyalogva nézte az embereket, hogy menekülnek a zápor elől a kapualjakba.
Ditke arcáról az eső már lemosta a púdert, s a szemcsék furcsa nyakörvként
gyülekeztek a nyaka körül. A selyem garbó már teljesen a melléhez tapadt,
sejthetővé téve a bimbókat. A lány elkapta pillantását, félrefordult, majd
váratlanul megcsókolta. Ez a nap a változás napja lesz. Cyprián erre gondolt,
amikor még reggel felébredt. Elhatározta, hogy most augusztus 9.-én szakít
eddigi barátaival, új életet kezd. Az utolsó nap jogán zsebébe rakott ötszáz
forintot és leutazott ide X-be.
Koncert után ment be a
presszóba, s kezdett el inni. Sajnálta magát.
Itt van X-ben egyedül. A lányok, akik szerették,
vagy akiket szeretett (ez a két dolog ritkán járt együtt) isten tudja, hol
vannak. Néha belenézett a szemközti falon lévő tükörbe, s érezte gyenge,
túlságosan gyenge a változáshoz. Rozsdavörös haja láttán egy cinikus kérdés
ötlött a tudatába: " Miért is nem rozsdásodtam bele az anyámba? ".
Röhögni szeretett volna, de nem tudott.
A pincérnő a harmadik rendelés után már nem is
kérdezte mit kér, hanem automatikusan elé rakta az üvegsört s a fél rumot.
Éppen a pohár felé nyúlt, amikor a háta mögül megszólalt egy félénk hang.
- Leülhetek? - gépiesen
bólintott.
- Nem ismersz meg?
- N-
e-e-m. - mondta akadozva.
Erre a lány előkotort a
táskájából egy fényképet. Cyprián a kezébe vette, majd megfordította. "
eDitkének sok szeretettel, Cyprián 1980. Június 11. ". Több mint egy éve.
Két hónapig tartott, beteljesületlen szerelem volt, és mégis ez a kép? Ditke?
Emlékszik még rá, hogy is nézett ki akkor?
Igen, hosszú haja volt, de
barna, nem szőke. Igen, most már emlékszik.
- Mióta festeted a hajad?
- Úgy fél éve. Mi az meg
se csókolsz?
Megcsókolta, majd jöttek
az emlékek, a csók nélküli séták, mozik, színházak stb.. Most pedig, itt mennek
egymás mellett, kéz a kézben a buszmegálló felé s közben zuhog. Határozott
léptekkel a buszmegállóhoz, majd tovább. Határozott céllal Ditke
keresztapjához, aki állítólag restaurátor és megrögzött agglegény. Előbb-utóbb
odaérnek a lépcsőházhoz, feljutnak a lifttel, becsengetnek, s amihez nem volt
elég két hónap elég lesz egy nap - gondolta Cyprián.
Tévedett, a restaurátor
családi házban lakott. A csengetésre egy negyven év körüli férfi nyitott ajtót.
Bizalmatlanul végigmérte őket.
- Kit keresnek? - Ditke
elmondta.
- Ne haragudjon, öt év
hosszú idő kisasszony, megnézhetném a személyi igazolványát?
Ditke odaadta, s ekkor
meglepő változás következett be. Az addig rideg úriember egyszeriben olyan
közvetlen lett, mintha a legkedvesebb rokonait fogadta volna. Betessékelte őket
a lakásba, vacsorát készített, s természetesnek vette, hogy az éjszakát nála
töltik. A szoba, ahová a restaurátor ágyazott nekik olyan volt, mint a többi
helyiség a lakásban. Nélkülözött minden flancot. Mégis az ágy valahogy megtörte
a többi bútor által sugárzott hangulatot. Régi stílusa különleges jelentőséget
tulajdonított neki. Miközben ezen gondolkodott Ditke megszólalt:
- Mi az te nem vetkőzöl?
Cyprián odament hozzá
megcsókolta, majd hagyta, hogy a női kezek levetkőztessék, hogy ne Cyprián
legyen, az ember, hanem egy ösztönein uralkodni nem akaró férfi.
Másnap, amikor felébredt, Ditke még aludt. Hosszú haja az arcát takarta. A paplan kicsit félrecsúszott a
melléről. Megigazította, majd felkelt. Az üvegajtón keresztül látta, hogy a
restaurátor már dolgozik. Benyitott hozzá.
- Jó reggelt!
- Viszont, habár már jó
napot van.
- Ilyen sokáig aludtam
volna?
- Csöppet sem izgassa
magát fiatalember, ilyen koromban én még tovább aludtam.
Látja, hogy áll össze
darabjaiból ez a váza? Tudja, még mennyit kell ezen dolgozni? Tudja a festők, a
szobrászok, szóval azok a művészek, akik maguktól alkotnak, sokszor lenézik a
mi munkánkat, pedig néha sokkal nehezebb restaurálni valamit, mint egyszerűen
újra elkészíteni az egészet. Itt van például ez a váza. Ezekből a cserépdarabokból
próbálom összerakni. Új darabokat készítek a hiányzó részek helyére, ahelyett
hogy fognék egy marék agyagot és újra formáznám az egészet.
- Ne haragudjon, de
tulajdonképpen csak azért jöttem, hogy megköszönjem a…
- Nem kell megköszönnie.
- kis szünetet tartott, majd folytatta. - Gondolom furcsának tartotta, hogy
Editet " igazoltattam ", de öt év az hosszú idő. Meg már annyian
kihasználtak az életben, és álmomban sem gondoltam rá, hogy egyszer majd
megkeres. Olyan sok dolog van az életben, amit még utólag sem tud megmagyarázni
az ember. Én valaha szerelmes voltam Edit anyjába, három évig tartott, egészen
addig, amíg nem jött egy orvostanhallgató. Hozzáment. Talán csak szánalomból
kért meg, hogy legyek a lánya keresztapja. Szerettem, de nem bírtam a közelébe
maradni. El kellett jönnöm.
Egy darabig merően az
ablak felé nézett, de biztosan nem a virágokat látta. Kisvártatva újra
megszólalt.
- Edit alszik még?
Éppen felelni akart,
amikor a fürdőszobából vízcsobogás hallatszott.
Cyprián visszament a
szobába, már be volt ágyazva. Az asztalon ott volt Ditke táskája. Kíváncsiság
fogta el, kinyitotta. Az ő fényképe mellett még vagy húsz darab férfikép
hullott az asztalra. A hátoldalukon ceruzával a megismerkedések körülményei
jelentéktelennek tűnő kicsinységekkel.
1983

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |