 | | | 2026. szeptember 7. hétfő, Regina napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Hangulat | | 
Debussy-t
hallgatok, Reverie L. 68. Fülhallgató a fülben, mobil a zsebben. A korlát
vasára támaszkodom, elszívok egy cigarettát. Éjfél felé járhat. Kezd
elcsendesedni. Nézem a város apró fényekkel kirajzolt tervrajzát.
Gyerekkoromban nem volt jelentősége ennek a látványnak. Mára megtanultam
értékelni.
Mintha
lebegnék. Vagy repülőn szállnék le, s én lennék a pilótafülkében.
Szemben
a Siklósi út hosszú egyenes fénycsíkja. Mint egy repülőtér leszállófénye.
Ettől
balra a temető sötét téglalapja. Próbálom felsorolni az ott nyugvó
családtagjaimat, rokonokat, barátokat, ismerősöket. Hosszúra nyúlik már a sor.
Talán
csak nagy átverés az élet! Amikor meghalunk, majd felébredünk valahol, és
elcsodálkozunk, hogy milyen hosszú álom volt! A meghalás a valódi felébredés
lenne!
Egész
életemben ragaszkodtam a helyhez. Ehhez a városhoz. El sem tudtam képzelni,
hogy máshol éljek. Mára viszont szűknek érzem, mint amikor az ember kinő egy
ruhát. Valahogy elfogytak a lehetőségek. A város nyújtotta élvezetek. A
barátok. A szerelmek. Vagy csak én változtam meg.
Nem
akarom befejezni ezt a napot! A zene is tart még, átvált ugyan Silvestrov 2.
bagatelljére, s belefér még egy cigi is - lelkiismeret-furdalás nélkül teszem.
Gyufa sercen, apró láng lobban. Nekem úgyis csak a hangulat kelléke. Soha
semmire nem tudtam rászokni.
Meleget
párolog a város. A mai az utolsó kánikulás nap volt. Idefent remek a vegetáció.
Odalent, a városban, ahogy mondani szoktuk, még biztos zajlik az élet.
Elképzelem: valahol a téren ülök, mint régen a barátokkal, fiatal koromban, s
várjuk, hogy bejussunk a Mecsek bárba. Néha hiába, ilyen tájékban mindig
teltház volt. Főleg szombat éjjel. Irigykedve hallgattuk a kihallatszó zenét.
Persze az óvatosan odanyújtott pár száz Forint többnyire besegített minket.
Eszembe
jut a számtalan elszalasztott lehetőség.
Legalább
megtanultam volna élni!
S
most?!
Nézem,
hogyan játszanak a fények odalent, s próbálom a nap utolsó perceiből kicsikarni
a maradék kis hangulatot.
Pécs,
2020. szeptember 6. |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |