2025. július 12. szombat,
Izabella, Dalma napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Hangulat
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Debussy-t hallgatok, Reverie L. 68. Fülhallgató a fülben, mobil a zsebben. A korlát vasára támaszkodom, elszívok egy cigarettát. Éjfél felé járhat. Kezd elcsendesedni. Nézem a város apró fényekkel kirajzolt tervrajzát. Gyerekkoromban nem volt jelentősége ennek a látványnak. Mára megtanultam értékelni.

Mintha lebegnék. Vagy repülőn szállnék le, s én lennék a pilótafülkében.

Szemben a Siklósi út hosszú egyenes fénycsíkja. Mint egy repülőtér leszállófénye.

Ettől balra a temető sötét téglalapja. Próbálom felsorolni az ott nyugvó családtagjaimat, rokonokat, barátokat, ismerősöket. Hosszúra nyúlik már a sor.

Talán csak nagy átverés az élet! Amikor meghalunk, majd felébredünk valahol, és elcsodálkozunk, hogy milyen hosszú álom volt! A meghalás a valódi felébredés lenne!

Egész életemben ragaszkodtam a helyhez. Ehhez a városhoz. El sem tudtam képzelni, hogy máshol éljek. Mára viszont szűknek érzem, mint amikor az ember kinő egy ruhát. Valahogy elfogytak a lehetőségek. A város nyújtotta élvezetek. A barátok. A szerelmek. Vagy csak én változtam meg.

Nem akarom befejezni ezt a napot! A zene is tart még, átvált ugyan Silvestrov 2. bagatelljére, s belefér még egy cigi is - lelkiismeret-furdalás nélkül teszem. Gyufa sercen, apró láng lobban. Nekem úgyis csak a hangulat kelléke. Soha semmire nem tudtam rászokni.

Meleget párolog a város. A mai az utolsó kánikulás nap volt. Idefent remek a vegetáció. Odalent, a városban, ahogy mondani szoktuk, még biztos zajlik az élet. Elképzelem: valahol a téren ülök, mint régen a barátokkal, fiatal koromban, s várjuk, hogy bejussunk a Mecsek bárba. Néha hiába, ilyen tájékban mindig teltház volt. Főleg szombat éjjel. Irigykedve hallgattuk a kihallatszó zenét. Persze az óvatosan odanyújtott pár száz Forint többnyire besegített minket.

Eszembe jut a számtalan elszalasztott lehetőség.

Legalább megtanultam volna élni!

S most?!

Nézem, hogyan játszanak a fények odalent, s próbálom a nap utolsó perceiből kicsikarni a maradék kis hangulatot.

Pécs, 2020. szeptember 6.

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007