2021. szeptember 22. szerda,
Móric napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Hangulat
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Debussy-t hallgatok, Reverie L. 68. Fülhallgató a fülben, mobil a zsebben. A korlát vasára támaszkodom, elszívok egy cigarettát. Éjfél felé járhat. Kezd elcsendesedni. Nézem a város apró fényekkel kirajzolt tervrajzát. Gyerekkoromban nem volt jelentősége ennek a látványnak. Mára megtanultam értékelni.

Mintha lebegnék. Vagy repülőn szállnék le, s én lennék a pilótafülkében.

Szemben a Siklósi út hosszú egyenes fénycsíkja. Mint egy repülőtér leszállófénye.

Ettől balra a temető sötét téglalapja. Próbálom felsorolni az ott nyugvó családtagjaimat, rokonokat, barátokat, ismerősöket. Hosszúra nyúlik már a sor.

Talán csak nagy átverés az élet! Amikor meghalunk, majd felébredünk valahol, és elcsodálkozunk, hogy milyen hosszú álom volt! A meghalás a valódi felébredés lenne!

Egész életemben ragaszkodtam a helyhez. Ehhez a városhoz. El sem tudtam képzelni, hogy máshol éljek. Mára viszont szűknek érzem, mint amikor az ember kinő egy ruhát. Valahogy elfogytak a lehetőségek. A város nyújtotta élvezetek. A barátok. A szerelmek. Vagy csak én változtam meg.

Nem akarom befejezni ezt a napot! A zene is tart még, átvált ugyan Silvestrov 2. bagatelljére, s belefér még egy cigi is - lelkiismeret-furdalás nélkül teszem. Gyufa sercen, apró láng lobban. Nekem úgyis csak a hangulat kelléke. Soha semmire nem tudtam rászokni.

Meleget párolog a város. A mai az utolsó kánikulás nap volt. Idefent remek a vegetáció. Odalent, a városban, ahogy mondani szoktuk, még biztos zajlik az élet. Elképzelem: valahol a téren ülök, mint régen a barátokkal, fiatal koromban, s várjuk, hogy bejussunk a Mecsek bárba. Néha hiába, ilyen tájékban mindig teltház volt. Főleg szombat éjjel. Irigykedve hallgattuk a kihallatszó zenét. Persze az óvatosan odanyújtott pár száz Forint többnyire besegített minket.

Eszembe jut a számtalan elszalasztott lehetőség.

Legalább megtanultam volna élni!

S most?!

Nézem, hogyan játszanak a fények odalent, s próbálom a nap utolsó perceiből kicsikarni a maradék kis hangulatot.

Pécs, 2020. szeptember 6.

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007