 | | | 2025. július 12. szombat, Izabella, Dalma napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Hangulat | | 
Debussy-t
hallgatok, Reverie L. 68. Fülhallgató a fülben, mobil a zsebben. A korlát
vasára támaszkodom, elszívok egy cigarettát. Éjfél felé járhat. Kezd
elcsendesedni. Nézem a város apró fényekkel kirajzolt tervrajzát.
Gyerekkoromban nem volt jelentősége ennek a látványnak. Mára megtanultam
értékelni.
Mintha
lebegnék. Vagy repülőn szállnék le, s én lennék a pilótafülkében.
Szemben
a Siklósi út hosszú egyenes fénycsíkja. Mint egy repülőtér leszállófénye.
Ettől
balra a temető sötét téglalapja. Próbálom felsorolni az ott nyugvó
családtagjaimat, rokonokat, barátokat, ismerősöket. Hosszúra nyúlik már a sor.
Talán
csak nagy átverés az élet! Amikor meghalunk, majd felébredünk valahol, és
elcsodálkozunk, hogy milyen hosszú álom volt! A meghalás a valódi felébredés
lenne!
Egész
életemben ragaszkodtam a helyhez. Ehhez a városhoz. El sem tudtam képzelni,
hogy máshol éljek. Mára viszont szűknek érzem, mint amikor az ember kinő egy
ruhát. Valahogy elfogytak a lehetőségek. A város nyújtotta élvezetek. A
barátok. A szerelmek. Vagy csak én változtam meg.
Nem
akarom befejezni ezt a napot! A zene is tart még, átvált ugyan Silvestrov 2.
bagatelljére, s belefér még egy cigi is - lelkiismeret-furdalás nélkül teszem.
Gyufa sercen, apró láng lobban. Nekem úgyis csak a hangulat kelléke. Soha
semmire nem tudtam rászokni.
Meleget
párolog a város. A mai az utolsó kánikulás nap volt. Idefent remek a vegetáció.
Odalent, a városban, ahogy mondani szoktuk, még biztos zajlik az élet.
Elképzelem: valahol a téren ülök, mint régen a barátokkal, fiatal koromban, s
várjuk, hogy bejussunk a Mecsek bárba. Néha hiába, ilyen tájékban mindig
teltház volt. Főleg szombat éjjel. Irigykedve hallgattuk a kihallatszó zenét.
Persze az óvatosan odanyújtott pár száz Forint többnyire besegített minket.
Eszembe
jut a számtalan elszalasztott lehetőség.
Legalább
megtanultam volna élni!
S
most?!
Nézem,
hogyan játszanak a fények odalent, s próbálom a nap utolsó perceiből kicsikarni
a maradék kis hangulatot.
Pécs,
2020. szeptember 6. |
| | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |