 | | | 2025. december 12. péntek, Gabriella napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. ...
| | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Hangulat | | 
Debussy-t
hallgatok, Reverie L. 68. Fülhallgató a fülben, mobil a zsebben. A korlát
vasára támaszkodom, elszívok egy cigarettát. Éjfél felé járhat. Kezd
elcsendesedni. Nézem a város apró fényekkel kirajzolt tervrajzát.
Gyerekkoromban nem volt jelentősége ennek a látványnak. Mára megtanultam
értékelni.
Mintha
lebegnék. Vagy repülőn szállnék le, s én lennék a pilótafülkében.
Szemben
a Siklósi út hosszú egyenes fénycsíkja. Mint egy repülőtér leszállófénye.
Ettől
balra a temető sötét téglalapja. Próbálom felsorolni az ott nyugvó
családtagjaimat, rokonokat, barátokat, ismerősöket. Hosszúra nyúlik már a sor.
Talán
csak nagy átverés az élet! Amikor meghalunk, majd felébredünk valahol, és
elcsodálkozunk, hogy milyen hosszú álom volt! A meghalás a valódi felébredés
lenne!
Egész
életemben ragaszkodtam a helyhez. Ehhez a városhoz. El sem tudtam képzelni,
hogy máshol éljek. Mára viszont szűknek érzem, mint amikor az ember kinő egy
ruhát. Valahogy elfogytak a lehetőségek. A város nyújtotta élvezetek. A
barátok. A szerelmek. Vagy csak én változtam meg.
Nem
akarom befejezni ezt a napot! A zene is tart még, átvált ugyan Silvestrov 2.
bagatelljére, s belefér még egy cigi is - lelkiismeret-furdalás nélkül teszem.
Gyufa sercen, apró láng lobban. Nekem úgyis csak a hangulat kelléke. Soha
semmire nem tudtam rászokni.
Meleget
párolog a város. A mai az utolsó kánikulás nap volt. Idefent remek a vegetáció.
Odalent, a városban, ahogy mondani szoktuk, még biztos zajlik az élet.
Elképzelem: valahol a téren ülök, mint régen a barátokkal, fiatal koromban, s
várjuk, hogy bejussunk a Mecsek bárba. Néha hiába, ilyen tájékban mindig
teltház volt. Főleg szombat éjjel. Irigykedve hallgattuk a kihallatszó zenét.
Persze az óvatosan odanyújtott pár száz Forint többnyire besegített minket.
Eszembe
jut a számtalan elszalasztott lehetőség.
Legalább
megtanultam volna élni!
S
most?!
Nézem,
hogyan játszanak a fények odalent, s próbálom a nap utolsó perceiből kicsikarni
a maradék kis hangulatot.
Pécs,
2020. szeptember 6. |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |