 | | | 2026. október 4. vasárnap, Ferenc napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott, két kart fűzve egymásba sejtek ollykor egy hajnallott fényt az elkábulásba. Ugyan mi az? El-elfoszlik előlle a semmi ó leple; s ha nézem, széjtoszlik ...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs. Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Kelták a Homokosdombon I. | | Dr.
Németi János emlékére
A
síkon élőnek már pár méter is magasság. Egyedül a templomtorony, mint felszíni
forma, emelkedik ki a tájból, legfeljebb még a háztetők és ennyi. Épp ezért, ha
már egy alakzat magasabb egy háznál, azt már dombnak nevezik. Időtlen idők óta,
valami őstenger visszahúzódásából maradt itt a nyírségi homok. A szél
alakítgatta, ide fújta, oda fújta, emelte és lebontotta. Aztán megkapaszkodott
rajta a növényzet és Szél úr már csak azokat borzolhatta kedvére. Homokosdombnak nevezi a köztudat azt a dűnét, ami Piskolt határában a Nyírség
peremét jelzi. Gyalog mentünk akkortájt mezőre, szőlőbe, kapákkal, elemózsiával
és vizeskorsóval. A Gál utcán, vagy a kövesúton ha jöttünk, ugyanazt a pontot
tájoltuk be. Emlékszem a szép, sárga futóhomok összegyűlt a meredély aljában,
kitűnő hely volt bátrabbaknak leugrani a dűne tetejéről ebbe a süppedő laza
homokba. Míg anyámék átevickéltek a
kitaposott „hágón”, addig én többször is leugrottam, anyám ezt egy fülhúzással
jutalmazta, ha egyáltalán el tudott kapni. Mire meglettem, akkorára elmúlta
haragja, ami inkább féltés volt. Nem volt rossz anya, ritkán korholt, csak a
legvégső esetben taslizott meg, mikor már teljesen kivertem nála még a harmadik
tartalék biztosítékot is. Innen egyenes út vezetett, a toronyiránt-közlekedés
szabályai szerint, kinek-kinek a célpontja felé. A Kenderáztató ősi nádjaival
és fodrozó vizével csalogatott, benne szárcsák csapkodták szárnyukkal a vizet,
vadkacsák buktak tótágasban a víz színe alá. A Zsombokos, az Előrét, majd a vasúton túl a Kistelek, Liget alatt a Rózsadomb
és az Öregszőlő mind virágzó és művelt szőlőterületek voltak, mára már sajnos
csak az Öregszőlő van úgy, ahogy. A Kenderáztatót is lecsapolták, aztán semmit
sem tettek a helyére. Amúgy ezen a környékén bujkált a '30 -as években a
hírhedt betyárvilág modern, talán utolsó betyárja, Horvát István, aki homokba
ásott magának menedéket a nádasban, és csak úgy tudták a román csendőrök
kifüstölni onnan, hogy rágyújtották a nádast. Hatodikos koromban, az új Iskola udvarán a raktárépület fundamentumának ásása
közben egy bronzkori zsugorított sírra találtam, benne egy kis csésze és egy
nagyobb áldozati edény töredékével, a csontváz mellett; egy több mint 3000 éves
bronz sisakkal és csészével, amit apám hozott nekem, és amelyek az Öregszőlő
előtti gyümölcsös ültetése közben kerültek elő. Sokáig az ágyam mellett őriztem
ezeket az őskori edényeket, ösztönből, persze, mert nem tudtam, csak sejtettem
korukat és eszmei értéküket. Egy alkalommal Nagykárolyban a Múzeumban az egyik
tárlóban ugyanolyan csészét láttam, mint az enyém — mondtam is a testi-lelki
barátomnak, Bodogán Lajinak, akit játszás közben, az akkori rock and roll hatásra
Jambinak becéztünk, nagyvonalúan áthallva a rádióban elhangzott „jampi”
kifejezést. Szegény barátom minden volt, csak nem jampi, de ugye ez abban a
kontextusban egyáltalán nem számított.
- Nekem is van ilyen. — mondtam Jambinak, mire a közeli teremben restauráló
Németi János régész, az akkori igazgató azonnal lecsapott ránk. Így kezdődött
ismeretségem Közép-Kelet-Európa talán legképzettebb őskor-tudósával és kitűnő
keltológussal. Jancsi bácsi — ahogyan nálunk bevonult a köztudatba — megkért, hogy kísérjem el
egy határjárásra, amitől szinte elájultam örömömben, akkora megtiszteltetés
volt. Egy emlékezetes, szép napon a Nagykároly - Piskolt buszjárattal megérkezett
Jancsi bácsi (bár akkor még a 30-as évei elején járt, de az elvtársozás helyett
sokkal jobban hangzott a bácsi és neki sem volt kifogása ez ellen). Apámék egy
rövid, szíves kínálása után nekivágtunk a kalandnak. A kövesúton mentünk, majd
az Újsor mellett a Kincsvermen keresztül — ami felkeltette a régész figyelmét — érkeztünk a Homokosdombra. A domb tetején
gyér növényzet terjeszkedett, igyekezett megkapaszkodni a sovány homokban.
Itt-ott a szél leseperte a futóhomokot, a sárga homok helyett barna foltok
tűntek elő. Én jobbra bogarásztam, Jancsi bá' balra, ő tudta mit keres, én nem.
Egy ilyen lesepert barna foltból állt ki egy cserépedény töredék, amit ki is
vettem. Szép, barna, korongolt kerámiaperem töredék volt, akkor még csak óriási
izgalmat jelentett, mindenféle tudás nélkül. Megmutattam nagyot kiáltva a
töredéket — óriási tüzek gyúltak a régész szemében.
- Tudod mi ez, Jóska fiam? — perszonalizált izgalmában az éles szemű régész. —
Ez kelta edénytöredék! Alaposan feladta a leckét ezzel, fogalmam sem volt mi fán terem az a kelta,
majd később tudtam meg, hogy egy nép neve, amelyet gallnak is neveznek. Kelta
ide, gall oda, a szívem hevesen vert, éreztem:
valami nagy dologba kapartam bele. Ledobott hátizsákjából spakli került
elő, én kézzel kapartam a puha homokot, nemsokára egy edény került elő, amiből
hiányzott a megtalált darab.
- Ez egy kelta sír, Jóska! — mondta kicsit megnyugodva, szemével szerelmesen
simogatva az edényt. — Szaladj haza ásóért, lapátért, feltárjuk a sírt! Gondolom, mindenki látott már hosszútávfutó versenyt, a nyúl szégyenében a bokor
alá bújt volna, ahogy futottam. Csak felkaptam a szerszámokat, a lihegéstől
felelni sem tudtam apámék kérdéseire, már trappoltam is vissza. Nagyjából bő 3
kilométert futottam le, mire kimerülten lerogytam a domb tetején. Akkorára már
Jancsi bá' sokat kibontott a sírból. Még ziháltam erősen, de már szorítottam az
ásót, hamarosan akkurátusan feltártuk a több mint 180 sírból álló kelta temető
első sírját. A több mint 2000 éves temető az egyik legnagyobb ilyen jellegű
nekropolisz Közép-Kelet-Európában. Hamarosan elkezdődött a szisztematikus
feltárás, amin mint nagykárolyi diák minden tavaszi és nyári vakációban részt
vettem sok piskolti és mezőpetri diáktársammal.
 |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |