 | | | 2025. július 15. kedd, Henrik, Roland napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Kelták a Homokosdombon I. | | Dr.
Németi János emlékére
A
síkon élőnek már pár méter is magasság. Egyedül a templomtorony, mint felszíni
forma, emelkedik ki a tájból, legfeljebb még a háztetők és ennyi. Épp ezért, ha
már egy alakzat magasabb egy háznál, azt már dombnak nevezik. Időtlen idők óta,
valami őstenger visszahúzódásából maradt itt a nyírségi homok. A szél
alakítgatta, ide fújta, oda fújta, emelte és lebontotta. Aztán megkapaszkodott
rajta a növényzet és Szél úr már csak azokat borzolhatta kedvére. Homokosdombnak nevezi a köztudat azt a dűnét, ami Piskolt határában a Nyírség
peremét jelzi. Gyalog mentünk akkortájt mezőre, szőlőbe, kapákkal, elemózsiával
és vizeskorsóval. A Gál utcán, vagy a kövesúton ha jöttünk, ugyanazt a pontot
tájoltuk be. Emlékszem a szép, sárga futóhomok összegyűlt a meredély aljában,
kitűnő hely volt bátrabbaknak leugrani a dűne tetejéről ebbe a süppedő laza
homokba. Míg anyámék átevickéltek a
kitaposott „hágón”, addig én többször is leugrottam, anyám ezt egy fülhúzással
jutalmazta, ha egyáltalán el tudott kapni. Mire meglettem, akkorára elmúlta
haragja, ami inkább féltés volt. Nem volt rossz anya, ritkán korholt, csak a
legvégső esetben taslizott meg, mikor már teljesen kivertem nála még a harmadik
tartalék biztosítékot is. Innen egyenes út vezetett, a toronyiránt-közlekedés
szabályai szerint, kinek-kinek a célpontja felé. A Kenderáztató ősi nádjaival
és fodrozó vizével csalogatott, benne szárcsák csapkodták szárnyukkal a vizet,
vadkacsák buktak tótágasban a víz színe alá. A Zsombokos, az Előrét, majd a vasúton túl a Kistelek, Liget alatt a Rózsadomb
és az Öregszőlő mind virágzó és művelt szőlőterületek voltak, mára már sajnos
csak az Öregszőlő van úgy, ahogy. A Kenderáztatót is lecsapolták, aztán semmit
sem tettek a helyére. Amúgy ezen a környékén bujkált a '30 -as években a
hírhedt betyárvilág modern, talán utolsó betyárja, Horvát István, aki homokba
ásott magának menedéket a nádasban, és csak úgy tudták a román csendőrök
kifüstölni onnan, hogy rágyújtották a nádast. Hatodikos koromban, az új Iskola udvarán a raktárépület fundamentumának ásása
közben egy bronzkori zsugorított sírra találtam, benne egy kis csésze és egy
nagyobb áldozati edény töredékével, a csontváz mellett; egy több mint 3000 éves
bronz sisakkal és csészével, amit apám hozott nekem, és amelyek az Öregszőlő
előtti gyümölcsös ültetése közben kerültek elő. Sokáig az ágyam mellett őriztem
ezeket az őskori edényeket, ösztönből, persze, mert nem tudtam, csak sejtettem
korukat és eszmei értéküket. Egy alkalommal Nagykárolyban a Múzeumban az egyik
tárlóban ugyanolyan csészét láttam, mint az enyém — mondtam is a testi-lelki
barátomnak, Bodogán Lajinak, akit játszás közben, az akkori rock and roll hatásra
Jambinak becéztünk, nagyvonalúan áthallva a rádióban elhangzott „jampi”
kifejezést. Szegény barátom minden volt, csak nem jampi, de ugye ez abban a
kontextusban egyáltalán nem számított.
- Nekem is van ilyen. — mondtam Jambinak, mire a közeli teremben restauráló
Németi János régész, az akkori igazgató azonnal lecsapott ránk. Így kezdődött
ismeretségem Közép-Kelet-Európa talán legképzettebb őskor-tudósával és kitűnő
keltológussal. Jancsi bácsi — ahogyan nálunk bevonult a köztudatba — megkért, hogy kísérjem el
egy határjárásra, amitől szinte elájultam örömömben, akkora megtiszteltetés
volt. Egy emlékezetes, szép napon a Nagykároly - Piskolt buszjárattal megérkezett
Jancsi bácsi (bár akkor még a 30-as évei elején járt, de az elvtársozás helyett
sokkal jobban hangzott a bácsi és neki sem volt kifogása ez ellen). Apámék egy
rövid, szíves kínálása után nekivágtunk a kalandnak. A kövesúton mentünk, majd
az Újsor mellett a Kincsvermen keresztül — ami felkeltette a régész figyelmét — érkeztünk a Homokosdombra. A domb tetején
gyér növényzet terjeszkedett, igyekezett megkapaszkodni a sovány homokban.
Itt-ott a szél leseperte a futóhomokot, a sárga homok helyett barna foltok
tűntek elő. Én jobbra bogarásztam, Jancsi bá' balra, ő tudta mit keres, én nem.
Egy ilyen lesepert barna foltból állt ki egy cserépedény töredék, amit ki is
vettem. Szép, barna, korongolt kerámiaperem töredék volt, akkor még csak óriási
izgalmat jelentett, mindenféle tudás nélkül. Megmutattam nagyot kiáltva a
töredéket — óriási tüzek gyúltak a régész szemében.
- Tudod mi ez, Jóska fiam? — perszonalizált izgalmában az éles szemű régész. —
Ez kelta edénytöredék! Alaposan feladta a leckét ezzel, fogalmam sem volt mi fán terem az a kelta,
majd később tudtam meg, hogy egy nép neve, amelyet gallnak is neveznek. Kelta
ide, gall oda, a szívem hevesen vert, éreztem:
valami nagy dologba kapartam bele. Ledobott hátizsákjából spakli került
elő, én kézzel kapartam a puha homokot, nemsokára egy edény került elő, amiből
hiányzott a megtalált darab.
- Ez egy kelta sír, Jóska! — mondta kicsit megnyugodva, szemével szerelmesen
simogatva az edényt. — Szaladj haza ásóért, lapátért, feltárjuk a sírt! Gondolom, mindenki látott már hosszútávfutó versenyt, a nyúl szégyenében a bokor
alá bújt volna, ahogy futottam. Csak felkaptam a szerszámokat, a lihegéstől
felelni sem tudtam apámék kérdéseire, már trappoltam is vissza. Nagyjából bő 3
kilométert futottam le, mire kimerülten lerogytam a domb tetején. Akkorára már
Jancsi bá' sokat kibontott a sírból. Még ziháltam erősen, de már szorítottam az
ásót, hamarosan akkurátusan feltártuk a több mint 180 sírból álló kelta temető
első sírját. A több mint 2000 éves temető az egyik legnagyobb ilyen jellegű
nekropolisz Közép-Kelet-Európában. Hamarosan elkezdődött a szisztematikus
feltárás, amin mint nagykárolyi diák minden tavaszi és nyári vakációban részt
vettem sok piskolti és mezőpetri diáktársammal.
 |
| | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |