2024. július 15. hétfő,
Henrik, Roland napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Emlékezés Mácz Istvánra
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


Sokak sok szép szóval fognak búcsúzni Tőle. És méltán, hisz maga is a jótékony szavak és igék termője, törzse és ága volt. Különleges és az utóbbi évtizedek legszebb könyvei százezreknek adtak vigaszt, együttérzést, atyai önzetlenséggel megmutatott életirányokat.

De mégsem az írótól, a költőtől, a bölcselőtől búcsúzom, hanem az embertől, aki túláradón volt emberi, s annyira az volt, hogy nem lehetett leválasztani az istenitől. Valamiképpen a földön itt volt velünk, de mindig az Istenben is otthon, s mintha az Isten tervezőasztaláról tanulta volna az életet.

Sok alkotói évet nyert, szolgálta az Egyházat, a Várost, Családteremtő volt és Igéket hordozó. Tucatnyi könyve velem van, a szavai, a gondolatai hosszan elkísérnek azzal a felemelő, de már csendes rezignáltsággal is, melyet az általa hagyott űr a maga csöndességével könyörög hozzám.  

Művei úgy viszonyulnak az emberhez, mint hanglemezek az énekeshez vagy filmszalagok a színészhez.  Újra látjuk és halljuk őket, mozdulatok, rezdülések vissza-visszatérnek, de a megtapasztalás immár földi létünkben elveszett. „Összedőlt a kincstár”, ahogy Kosztolányi írta Róla is, noha a Kincs megmaradt. Idekívánkozó hasonlat, a nagy művészethez mindig pompás épületeket építettek, így az Isteni gondolatokhoz, a legnagyobb Kincshez Mácz István lelkének pompás épületét adta a Teremtő. Tudom, hogy lelkeket mentett meg és adott vissza a könyveivel, s tudom, kincseit kincsek, utódai, tisztelői őrzik tovább.   

Nemes hajtású szövegeiben gyakran fordult költőkhöz, ráemlékezve én is a legnagyobbakhoz fordulok, hogy megidézhessem az Ő nagyságát: „Többé soha/nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. /Szegény a forgandó, tündér szerencse, /hogy e csodát újólag megteremtse.”

Egyszer a legnagyobb nagyság is iskolai tananyaggá válik, mert már nincsenek velünk. Nincsen itt Ő sem, aki elmondta ezt vagy azt, közelebb vitt azokhoz a távolságokhoz, melyet egy szemérmes Isten jelölt ki az ember számára. Egyszer-egyszer panaszkodott a szívére, de a sors mindig oda üt rést, ahol a legnagyobb erény nyílt ki bennünk. Széchenyi az elméjében, Mozart a józanságában, Beethoven a hallásában fogyatkozott meg. Ha valami túl nagyra nő, az egyszer csak felrepül, ahogy Kosztolányi híres novellájában kis gyermekhőse: „… Repült az egekbe, (…), a lehetetlen képzelet birodalmába, s éreztük, hogy sohase bukik le, meg se áll az örökkévalóságig.”

És ezért hiányzik a nagyság teljessége, ezért szomorú látni az antik világ csonka, enyésző romjait, pusztuló életműveket, hírességek sírjait a temetőben, mert a tűzhöz kell a Tűzgyújtó, a Lánghoz annak Hordozója. Hiányoznak. Végzetesen!

Mikor leveleztünk, sokszor írt nekem a barátságról, barátságáról. Érlelődött és megért bennem, elért, megérintett engem, értettem értékeltem. A legtöbbre. Talán neki is tetszene ez az Őt megidéző szójáték, nyelvünk örök, aranyigazsága. Hiszen nyelvében költő, gondolataiban filozófus, hétköznapjaiban a legemberibb ember volt a szó nemes, tiszta értelmében. Szinte napra pontosan ezt írta egy esztendeje: „…őrizzük különös barátságunkat, bízom abba, hogy mindkettőnket gazdagít. Nekem szükségem is volt és van rá.” Teszem hozzá, nekem is. És a jövőben is, hiszen tudom, hogy a barátságot időtlenként definiálta.

És tértelennek.

És evangéliuminak.

Január 28-án köszöntésére, utolsó születésnapi köszöntésemre így válaszolt: „Isten tartsa meg barátságunkat.” Mindketten tudjuk: megtartja.

Örökre.

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007