2025. január 17. péntek,
Antal, Antónia napja.
Kalendárium

Hej emberek! Markomban sűrű
 fekete vérrel telt kupa!
 Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
 világgá űzött árva kobzos
 utolsó Koppány-unoka!
 Borra nem telt. Így hát kupámat
...

Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták.

...

Weöres Sándor: Újévi jókívánságok

Pulyka melle, malac körme
   liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
   az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt*,
   tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
   télre jó bakancsot.
Tavaszra sok rigófüttyöt,
...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 

Megérte ezt az évet is,
Megérte a magyar haza,
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik a kezünk,
De még azért elbirjuk fegyverünk,
...

Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe.

...

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.

...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Idegenek
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
Sűrű volt a sötét. A házakra ólomsúllyal borult a nehéz, idegen éj. A dermedt csendet csak a patak vízének csobogása törte meg. Koszos, vékony és jelentéktelen.
Magányosan csordogált az éjszaka komor végtelenségében. Távol a gyenge lámpafényben két ember alakja remegett, egy férfié és egy nőé. A hídhoz indultak, ami átívelte a patakot. A férfi magabiztos léptekkel haladt előre, a nő egy lépéssel lemaradva tőle. Nem tudta követni a férfit, mindig a holdat nézte, ahogy a sejtelmes felhők néma hálót szőttek köré és lassan megfojtották. Szépnek találta a látványt, mégis valami megmagyarázhatatlan félelem öntötte el, szorongott. Megtorpant egy pillanatra, választ próbált keresni a benne lakozó ismeretlen ősi szorongásra. Talán a sötét. Talán a patak kétségbeesett csordogálása. Talán önmaga, az élete...nem tudta megmagyarázni.
A férfi is megállt, de nem nézett a nőre. Tekintete messze merengett, egészen az utca végéig. A ködben a fények apró foltokra bomoltak, furcsa málló táncot jártak, úgy érezte, lelke színei is így estek darabokra. Sokáig kémlelte a messzeséget, örömét lelte benne, de nem a fények impressziója miatt, csak azért, mert odavágyott.
A nő szaporázta lépteit, de nem mert az égre figyelni, orrát a földnek szegezte, s így ment előre, vakon és bizonytalanul. Mikor felemelte fejét, megpillantotta a férfit, ahogy cigarettafelhőbe burkolózik, mely lassú, gyönge táncot lejtett a halk fényben. Elindult, de ismét megtorpant. A lámpa fénye megvilágította arca egyik felét, a másikra a sejtelem borult.
- Gyere ide hozzám! - szólt a férfi, hangja mély volt, aprón megrezegtette a mozdulatlan levegőt.
A nő nem válaszolt, dermedten bámult a férfira, képtelen volt közeledni, a holdra gondolt, a patakra, magányosak voltak ők is.
- Félsz? Tudod, hogy nincs mitől, sosem bántottalak.
A nő megint hallgatott, a szavak elvesztek gondolatai között.
- Nem értelek - a férfi nyugodt maradt, komolyan, megfontoltan szippantott a cigarettába.
- Sose értettél! - választolta gyönge, sápadt hangon a nő, közben a hold egyre erősebben szórta ezüstjét az égre.
- Talán... talán.
Könnyű felhőt rajzolt köréjük a bolondos cigarettafüst, a hold fénye már messze ragyogott, kis szél támadt és halkan bontotta fiatal szárnyait, csak a patak hallgatott.
Sokáig álltak, csendben, szó nélkül, nem tekintettek egymásra, távolinak érezték egymást, csak merengtek a messzibe. A nő néha a holdra tekintett, a férfi pedig a messzi utcára gondolt. Gondolataik ólomnehézséggel nehezedtek rájuk s megfojtották a szavakat,  melyek kimondatlanul lappangtak mindkettőjükben.
- Mióta nem szeretsz? - a nő megdöbbenést várt a férfitől.
A férfi mélyet szívott a cigarettából, melyet már nem érzett kellemesnek, keserű volt és émelyítő.
- Talán sose szerettelek, talán csak néhány pillanatra - válaszolt a férfi, arca részvéttelen volt, szemei üresek.
A nő hosszan hallgatott, figyelte a csendet, csodásnak találta, ahogyan a felhők a földre omlanak. Érzéketlenül hallgatta a férfi válaszát.
Egy lassú, méla érzés puha hálót szőtt köréjük, a némaság lepecsételte ajkaikat.
A hold már teljesen eltűnt, nem maradt semmi, a sötét elnyelte a bánatos felhőket, mintha azok sosem akarnának eltűnni.

2004.03.05



Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007