 | | | 2025. november 28. péntek, Stefánia napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Idegenek | | Sűrű volt a sötét. A házakra ólomsúllyal borult a nehéz, idegen éj. A dermedt csendet csak a patak vízének csobogása törte meg. Koszos, vékony és jelentéktelen. Magányosan csordogált az éjszaka komor végtelenségében. Távol a gyenge lámpafényben két ember alakja remegett, egy férfié és egy nőé. A hídhoz indultak, ami átívelte a patakot. A férfi magabiztos léptekkel haladt előre, a nő egy lépéssel lemaradva tőle. Nem tudta követni a férfit, mindig a holdat nézte, ahogy a sejtelmes felhők néma hálót szőttek köré és lassan megfojtották. Szépnek találta a látványt, mégis valami megmagyarázhatatlan félelem öntötte el, szorongott. Megtorpant egy pillanatra, választ próbált keresni a benne lakozó ismeretlen ősi szorongásra. Talán a sötét. Talán a patak kétségbeesett csordogálása. Talán önmaga, az élete...nem tudta megmagyarázni. A férfi is megállt, de nem nézett a nőre. Tekintete messze merengett, egészen az utca végéig. A ködben a fények apró foltokra bomoltak, furcsa málló táncot jártak, úgy érezte, lelke színei is így estek darabokra. Sokáig kémlelte a messzeséget, örömét lelte benne, de nem a fények impressziója miatt, csak azért, mert odavágyott. A nő szaporázta lépteit, de nem mert az égre figyelni, orrát a földnek szegezte, s így ment előre, vakon és bizonytalanul. Mikor felemelte fejét, megpillantotta a férfit, ahogy cigarettafelhőbe burkolózik, mely lassú, gyönge táncot lejtett a halk fényben. Elindult, de ismét megtorpant. A lámpa fénye megvilágította arca egyik felét, a másikra a sejtelem borult. - Gyere ide hozzám! - szólt a férfi, hangja mély volt, aprón megrezegtette a mozdulatlan levegőt. A nő nem válaszolt, dermedten bámult a férfira, képtelen volt közeledni, a holdra gondolt, a patakra, magányosak voltak ők is. - Félsz? Tudod, hogy nincs mitől, sosem bántottalak. A nő megint hallgatott, a szavak elvesztek gondolatai között. - Nem értelek - a férfi nyugodt maradt, komolyan, megfontoltan szippantott a cigarettába. - Sose értettél! - választolta gyönge, sápadt hangon a nő, közben a hold egyre erősebben szórta ezüstjét az égre. - Talán... talán. Könnyű felhőt rajzolt köréjük a bolondos cigarettafüst, a hold fénye már messze ragyogott, kis szél támadt és halkan bontotta fiatal szárnyait, csak a patak hallgatott. Sokáig álltak, csendben, szó nélkül, nem tekintettek egymásra, távolinak érezték egymást, csak merengtek a messzibe. A nő néha a holdra tekintett, a férfi pedig a messzi utcára gondolt. Gondolataik ólomnehézséggel nehezedtek rájuk s megfojtották a szavakat, melyek kimondatlanul lappangtak mindkettőjükben. - Mióta nem szeretsz? - a nő megdöbbenést várt a férfitől. A férfi mélyet szívott a cigarettából, melyet már nem érzett kellemesnek, keserű volt és émelyítő. - Talán sose szerettelek, talán csak néhány pillanatra - válaszolt a férfi, arca részvéttelen volt, szemei üresek. A nő hosszan hallgatott, figyelte a csendet, csodásnak találta, ahogyan a felhők a földre omlanak. Érzéketlenül hallgatta a férfi válaszát. Egy lassú, méla érzés puha hálót szőtt köréjük, a némaság lepecsételte ajkaikat. A hold már teljesen eltűnt, nem maradt semmi, a sötét elnyelte a bánatos felhőket, mintha azok sosem akarnának eltűnni. 2004.03.05 
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |