 | | | 2026. május 31. vasárnap, Angéla, Petronella napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik. ...
| |
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? ...
| | 15. A félelmetes Oz leleplezése "Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek. ... | | (Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...
| |
Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. ... | |
1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.
Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is. ... | |
A "Figaro házassága"-t 1786...
| | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | | 
A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről. ... | |
Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”. ...
| | Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze. ... | | 
1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Idegenek | | Sűrű volt a sötét. A házakra ólomsúllyal borult a nehéz, idegen éj. A dermedt csendet csak a patak vízének csobogása törte meg. Koszos, vékony és jelentéktelen. Magányosan csordogált az éjszaka komor végtelenségében. Távol a gyenge lámpafényben két ember alakja remegett, egy férfié és egy nőé. A hídhoz indultak, ami átívelte a patakot. A férfi magabiztos léptekkel haladt előre, a nő egy lépéssel lemaradva tőle. Nem tudta követni a férfit, mindig a holdat nézte, ahogy a sejtelmes felhők néma hálót szőttek köré és lassan megfojtották. Szépnek találta a látványt, mégis valami megmagyarázhatatlan félelem öntötte el, szorongott. Megtorpant egy pillanatra, választ próbált keresni a benne lakozó ismeretlen ősi szorongásra. Talán a sötét. Talán a patak kétségbeesett csordogálása. Talán önmaga, az élete...nem tudta megmagyarázni. A férfi is megállt, de nem nézett a nőre. Tekintete messze merengett, egészen az utca végéig. A ködben a fények apró foltokra bomoltak, furcsa málló táncot jártak, úgy érezte, lelke színei is így estek darabokra. Sokáig kémlelte a messzeséget, örömét lelte benne, de nem a fények impressziója miatt, csak azért, mert odavágyott. A nő szaporázta lépteit, de nem mert az égre figyelni, orrát a földnek szegezte, s így ment előre, vakon és bizonytalanul. Mikor felemelte fejét, megpillantotta a férfit, ahogy cigarettafelhőbe burkolózik, mely lassú, gyönge táncot lejtett a halk fényben. Elindult, de ismét megtorpant. A lámpa fénye megvilágította arca egyik felét, a másikra a sejtelem borult. - Gyere ide hozzám! - szólt a férfi, hangja mély volt, aprón megrezegtette a mozdulatlan levegőt. A nő nem válaszolt, dermedten bámult a férfira, képtelen volt közeledni, a holdra gondolt, a patakra, magányosak voltak ők is. - Félsz? Tudod, hogy nincs mitől, sosem bántottalak. A nő megint hallgatott, a szavak elvesztek gondolatai között. - Nem értelek - a férfi nyugodt maradt, komolyan, megfontoltan szippantott a cigarettába. - Sose értettél! - választolta gyönge, sápadt hangon a nő, közben a hold egyre erősebben szórta ezüstjét az égre. - Talán... talán. Könnyű felhőt rajzolt köréjük a bolondos cigarettafüst, a hold fénye már messze ragyogott, kis szél támadt és halkan bontotta fiatal szárnyait, csak a patak hallgatott. Sokáig álltak, csendben, szó nélkül, nem tekintettek egymásra, távolinak érezték egymást, csak merengtek a messzibe. A nő néha a holdra tekintett, a férfi pedig a messzi utcára gondolt. Gondolataik ólomnehézséggel nehezedtek rájuk s megfojtották a szavakat, melyek kimondatlanul lappangtak mindkettőjükben. - Mióta nem szeretsz? - a nő megdöbbenést várt a férfitől. A férfi mélyet szívott a cigarettából, melyet már nem érzett kellemesnek, keserű volt és émelyítő. - Talán sose szerettelek, talán csak néhány pillanatra - válaszolt a férfi, arca részvéttelen volt, szemei üresek. A nő hosszan hallgatott, figyelte a csendet, csodásnak találta, ahogyan a felhők a földre omlanak. Érzéketlenül hallgatta a férfi válaszát. Egy lassú, méla érzés puha hálót szőtt köréjük, a némaság lepecsételte ajkaikat. A hold már teljesen eltűnt, nem maradt semmi, a sötét elnyelte a bánatos felhőket, mintha azok sosem akarnának eltűnni. 2004.03.05 
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |