 | | | 2026. október 3. szombat,
Helga napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.
David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs.
Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Tiszta lappal |   | Befejezte a felmosást a konyhában, és a kockakövek még nedvesen ragyogtak. Leült az asztal mellé egy székre, és várta, hogy a huzat elvégezze feladatát. Ahogy körbepillantott a falakon, a plafonon, a bútorokon, úgy érezte magát, mint egy színész a díszletek között, s mintha ezt az előadást már ezerszer eljátszotta volna.
Ezért történhetett, hogy Éva nem figyelt fel a félig becsukódott ablakra, és arra, hogy a kövek ezért lassan száradnak. De miért is figyelt volna fel, hiszen nem volt semmi különös ebben a konyhában, és ezekben a pillanatokban, hacsak nem az, hogy a Nap sárgán becsorgó fénye az asztal közepén álló vizeskancsó és néhány pohár mögé bátortalan árnyékot vetett; vagy talán a falióra ketyegése, amely csúfot űzött az elterülő csendből, és kibélelte a konyhát, majd kiszaladt a kitárt ajtón az udvar felé.
Ahogy ült a széken, karja tehetetlenül lógott maga mellett, s bár tökéletesen beleillett ebbe a házba, és a konyha mozdulatlanságba, az emlékezés szövetein keresztül mégis egy régi arc kezdett kibontakozni előtte.
"Jaj, te lány, te lány! - idézte fel anyja gyengéden korholó hangját, mert az egyedüllét megtanítja, hogyan szerezzen társat magának az ember. - Már megint ki jár a fejedben?"
Éva, nem törődve a csúszós kövekkel, a konyhabútorhoz lépett, és kihúzott egy fiókot. Keresgélni kezdett benne. Mikor megtalálta, amit keresett, a melléhez szorította: egy havas tájat, hegycsúcsokat ábrázoló képeslap volt az, a messzi Norvégiából. Ebben a pillanatban, emlékeiben megszólalt a zene, Grieg zenéje, amit szerelme játszott neki egykoron. A romantikus futamok egy pillanat alatt szinte más emberré varázsolták. Ahogy a zene felkúszott az emlékein keresztül az ereiben, és eltalált minden porcikájához, sejtjeihez, mintha kicserélték volna; minden megszépült számára. Megszűnt a konyha a nedves kövekkel, az ebéd, amit délelőtt rakott fel a tűzhelyre főni, a férje kedvencét, amit annyira szeretett, és megszűnt az egyhangúság, amin számtalanszor kesergett már. De tudta, hogy igazságtalan kicsit. Mert nagyon szereti a kertjét, amit nap mint nap gondoz, amire minden szabadidejét tölti, és ott a tavacska is, kristálytiszta vízzel, amit előző évben épített, aztán a fehér és rózsaszín leanderek a vakítóan fehér falak előtt, a hatalmas dézsákban; és ott a sziklakertje is, amire annyira büszke. Amikor reggeleken szétnyitja a zsalukat, kikönyököl, s mindez a szeme elé tárul, mindig öröm járja át.
A férfi magas volt és fekete, őszinte kék szemekkel. Zongorán játszott egy zenekarban. Amikor elbúcsúztak egymástól egy novemberi, ködös reggelen, megfogadták, hogy a turné végén - ahová indult - összeházasodnak, és ők lesznek a kivételek, a legboldogabb szerelmesek. De az élet másként írta át sorsukat: csak egyetlen képeslap érkezett, mert az autóbusz, amin a zenekar utazott, egy szakadékba zuhant.
Az idő mintha elfolyt volna Éva mellett; arra lett figyelmes, hogy fázik, és arra, hogy az óra tizenkettőt ütött. A káprázat, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt. Körülnézett: a huzat végre megtette jótékony hatását. Erőt vett magán, a tűzhelyhez lépett, megkevergette a levest. Gondos háziasszony módjára sorolni kezdte a tennivalóit: "Délután kimegyek a kertbe, elintézem a palántákat, vagy felteszem a kajszibarackot főzni. A legfinomabb lekvár készül belőle. Mennyire szeretnék az unokák, ha lennének!" Érezte, hogy szívébe különös bánat költözik, mert eszébe jutott lánya, aki egy hirtelen elhatározás következtében elhagyta otthonát, a férjét. Évát abban az időben, mintha egy hatalmas kéz roppantotta volna ketté, mégsem hibáztathatta érte: mert előtte, ugyanezt, ő is megtette. Az elején Robinsonnak érezte magát: ez a kis ház, és a kert volt a sziget, és a levelei, amit küldözgetett, volt az egyetlen kapcsolat a külvilággal. De őszinte válaszlevél csak a legritkábban érkezett.
Éva délután kiment a kertbe, ahogy tervezte. Az ég felé emelte arcát. Különös érzése támadt. Talán a fények játékától, amit a felhő okozott, ahogy elúszott a Nap előtt, és fénybarázdákat festett a földre, a virágágyásokra - maga sem tudta. Visszafordult a palántái fölé, s tovább végezte munkáját. Örömmel tette, hiszen évek óta a kert volt az egyetlen, a növények, amikhez beszélhetett. Minden egyes virágnak és bokornak tudta a nevét, jellemzőjét, mit szeret a legjobban, s mit nem.
"A kert... - morfondírozott magában, s földes kézzel igazgatta a palántáit tovább - mi lenne velem nélküle? Én gondoskodom róla, vagy a kert gondoskodik rólam?" Ezen elmosolyodott.
Folytatta, amit aznapra előirányzott magának, annál is inkább, mert a csipkeszélű felhők a távolban már sötét felleggé álltak össze.
A ház felől, ahogy elért hozzá a hang, nem tudta biztosan kire emlékezteti.
Nyomban lerakta a szerszámokat, kezét összedörzsölve lemorzsolta tenyeréről a fekete földet, és szaladt a házhoz. A Nap különösen izzott. Valahogy nem úgy fénylett, ahogy szokott. A homlokához emelve, és kezét ellenzőnek használva próbált az ellenfényben kivenni egy alakot. De nem volt ott senki. Csalódottan tért vissza munkájához. Nem sietett. Ugyan miért is sietett volna, hiszen a Nap nem veszített még erejéből, s a felhők is, ahogy nézte, mintha megálltak volna, de ha mégsem, és esni kezdene, legfeljebb holnap folytatná, amit elkezdett, ugyanúgy, ahogy előző nap, és ahogy azelőtt is tette, kimérten, végezetlenül.
Pécs, 2009. január 23.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika