2025. február 9. vasárnap,
Abigél, Alex napja.
Kalendárium

Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel.

...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Szent Bálint napján tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day...

Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Indigó alatt az irodalom
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

  


 A modern magyar irodalom – valljuk be férfiasan – szinte semmi kapcsolatot nem tart a magyarsággal.
Üvegházban tenyésztett, életidegen és leginkább aljas.
Ha az irodalomban jártas olvasó visszatekint arra a korra, mely nem volt ment az irodalmi vitáktól, még ezekben a késhegyig menő tollharcokban is látott valami nemességet, idealizmusból fakadó nagyvonalúságot, s némi humanizmussal fűszerezett empátiát.
Ma nincsenek viták, a tenyészirodalmunk sem nem magyar, sem nem európai, s még arról is meggyőződtem, hogy a legkevésbé sem irodalom. Mivel törpévé zsugorodott, ezért vitáknak sincs helye.
A régi nagyjaink: Alszeghy, Féja, Farkas Gyula, Pintér Jenő mindig számon kérték az erkölcsöt és a patriotizmust. Ma elég ahhoz a nemzetidegen és degenerált szellemi csoportosuláshoz tartozni, amelynek semmi más feladata nincs, mint hogy végleg lezüllesszen mindent, ami nemzeti, erkölcsös, vagy egy magasabb rendű szellemiségből nyeri testnedveit. Ez a magyar irodalom fonnyadt kóró, egy elrészegült szellemi nihil mellékterméke
Spirók, esterházyk, kertészek, partinagyok kora ez…
De a várak ma sem bevehetetlenek, s mivel nincs nemzeti szellemű kritika, ezért idegen országok tüzérsége kénytelen ide lődözni. A válaszreakció is könnyen megjósolható.
Ugyanis megszólalnak a magyar újságok is. Szokásuk szerint halkan és elnagyoltan, intellektuális lózungok párolognak a megbújtatott cikkek trágyadombjaiból.
.
Előbb Kertésszel kapcsolatban lehetett olyasmiket hallani, hogy egyik barátja Csacsifogat című írását vélhetőleg vagy feltehetőleg ellopta. Kertész amúgy sem kegyeltje a magyar olvasónak, hiszen nem szereti, nem tiszteli – ma már látható – kényszerű hazáját. A plágiumbotrány kirobbanásakor a liberalizmus teljes arzenálját bevetve megmentette az óriás műfogsora mögé hízott írót mind a nemzetközi, mind a hazai botránytól…


„Még egyetlen tolvaj se állította, hogy becsvágyból lopott volna, inkább azért, mert pénzre volt szüksége. Valóban elképzelhető, hogy Kertész Imre a Csacsifogat című darabomat nem becsvágyból lopta el, hanem mert pénzre volt szüksége. Holott az ő esetében a becsvágy sem kizárt, hiszen neve a magyar színpadi világban addig teljességgel ismeretlen volt.
Nagyszerűen kalkulált, ezt el kell ismerni. Én disszidens voltam, így jogaimat nem tudtam érvényesíteni. Ő sok pénzt keresett a darabbal és jó nevet szerzett magának a színházi körökben. (Ki ismerte Kertészt a Csacsifogat előtt?)
(…)

Engem, a Csacsifogat szerzőjét mélységesen felháborít, hogy a plágiumbotrány kirobbanása előtt Kertész vadul dicsekedett ezzel a darabbal, most pedig lekicsinylően »durva gyalupadon készült kisipari terméknek« nevezi…”

Bármi is történt, Kertész megúszta az ügyet, ahogy azt a tucatnyi vádat, melyet hihető szavú emberek mondtak róla. Ugyanis Kertész mögött ott áll a Nobel-díj tekintélye, de még ennél is megrázóbb, annak az európaidegen szellemiségnek a médiaterrorizmusa, mely az elmúlt száz évben megmondta, hogy Európában mi számít irodalomnak, s mi az, ami nem…

Most Esterházyról látszik bebizonyosodni, hogy az irodalmi szarkaság egyik vezéralakja.
Már az sem volt újdonság, hogy a fürtös hajkupac mögé szemüvegesedő és intellektualitás látszatával hülyén pislogó Esterházy ellopta a Magyarországon kevéssé ismert szerb-magyar-zsidó Danilo Kis novelláját.
Természetesen Esterházynak erre is van magyarázata.:
„Azonnal tudtam, hogy valami olyamit olvastam, amelyhez alapvető közöm van. A magam önző módján ezt úgy fogalmaztam, hogy ez a novella az enyém, az én írásom, noha ő írta, s szerencse, hogy ő írta, mert én elrontottam volna, mert én nem tudtam volna a szövegben előforduló »esterházy« szót az itt szükséges egyszerűséggel kezelni. Végig a kilencvenes években egy, mondjuk így, családregényt írtam, amelyben az említett szó nem jelentéktelen szerepet játszik. Közben, a hosszú kilenc év alatt sokszor éreztem ennek a Danilo-szövegnek a segítségét. [...] Nem túlzás azt mondani (legföljebb szerénytelenség), hogy a Danilo-szöveg az, amelyből kihajtott az én 800 oldalas regényem.”

De az újabb botrány németföldről süvít ide…Sigfrid Gauch állítása egyszerű, Esterházy egy teljes fejezetet emelt át 1979-es Apanyomok című regényéből. Gauch megtoldja vádját azzal, hogy Esterházy műfordítója nem fordította vissza németre Esterházy művében a kölcsönzött szöveg magyar fordítását, hanem a német eredetiből szó szerint beleillesztette azt.
Lothar Müller, a Süddeutsche Zeitung irodalomkritikusa némi iróniával csak annyit jegyez meg, hogy a Harmonia Caelestisben fellelhető irodalmi tolvajkodás miatt több szerzőt anyagi kár is ért.
Esterházy egyszerűen a tenyészszellemiség retorikájával válaszolt, ahogy szellemi tejtestvére is hasonló helyzetekben hasonlóképpen tett.  Míg az utóbbinak „őszödi beszéd”-ként elhíresült szellemi ürüléke szenvedélyes igazságbeszéd, addig Esterházy más kontextusba helyezte a kölcsönzött szövegeket.
S mivel a két embernek azonos a szellemi eredője, ezért mindketten az őszödi beszéd kapcsán újra egyesülnek.

„Ez ugyanaz a tahóság, vagy inkább fegyelmezetlenség, sőt civilizálatlanság; a miniszterelnöké annyival jobb, hogy az "otthoni", informális beszéd volt, s mint ilyen a helyén. Ha szerencsénk volna, ez most nem nagyon látszik lenni, akkor ez a mostani botrány, maga a Gyurcsány-beszéd elgondolkoztatna minket a saját hazugságainkról. Nem a másikéról, a magunkéról. Megint ott vagyok, ahol már sokszor: hogy mondjuk el, nem másnak, magunknak a saját történetünket. Nem ezt a rossz pártpolitizált rizsát, amivel etetjük - magunkat. Ha a baloldal a sátántól való, ha Gyurcsány egy Kim Ir Szen vagy ki, az nem kritika, az semmi, üres beszéd. Amire a válasz is üres. Üres az üresre, öncsalás az öncsalásra válaszol.”
(Esterházy Gyurcsány őszödi beszédéről)


A modern magyar irodalom útja a magyargyűlölettől a pofátlan irodalmi szarkaságig befutotta azt az utat, amely a magyar olvasónak immáron követhetetlen.

 

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007