 | | | 2026. szeptember 10. csütörtök, Nikolett, Hunor napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Tavaszjelek - néhány szó március tizenötödike előtt | | Ebben az évben nem kaptunk olyan csodás, korai tavaszt, mint tavaly ilyenkor. Ez a március inkább a gyermekkori márciusaimra emlékeztet... Emlékszem, kislányként a kötelező sötét szoknya, fehér blúz és fehér térdharisnya volt az egyenöltözet, - így mentünk ünnepelni. Aztán jött sok-sok olyan március tizenöt, amikor még a télikabát sem került le rólunk, vagy éppen hatalmas hóvihar vagy fagy, de legalábbis nagyon hideg volt azon a napon. Ma is mintha újra a régi lenne a tavasz...Mintha újra az eszmélésem körüli időszak lopódzott volna vissza egy kicsit... Borongós, hűvös, esős napokat élünk, - de itt a hegyen olyan mély a csend és a békesség, hogy szinte hallani lehet. Tudom, ez képzavar, - de ellentmondásaink ütközéséből akár okosodhatunk is, - és bevallom, rácsodálkoztam a mostani tavaszunkra, ahogy a kutyámmal a hegyen csavarogtunk. Olyan felemás... Ha azt írom, hogy mindennek dacára az illatok már sejtetik a gyönyörű tavasz settenkedését, hogy mégiscsak zümmög déltájban a levegő, hogy csakazértis kinyíltak a korai, téltemető virágok, hogy szinte hallhatóan pattannak a zsenge rügyek és noha rejtegeti fényességét a nap, mégis jelen van, - akkor túl dagályosnak hangzana az egész mondat. Pedig így van. Sétálok a vizslámmal, Cipóval a kedves kis budai utcákon és semmi sem tudja megzavarni a nyugalmamat és a gyönyörködésemet a tájban. Alattam, pontosabban a lábam alatt egy csodás félkaréjban lüktet Budapest - ide semmi zaj nem ér fel, csak a halványan bágyadt fény erőlködése a láblógató esőfellegek mögül és az opálosan szürke csönd. Különleges tavasz ez. Beteg, erőtlen, de mégis tavasz. Nem tehetek róla, én ezidőtájt kezdek feléledni tetszhalott álmomból, amibe a szép, simogatós ősz elmúltával hullok minden évben. Most lényem minden rostjával ebbe a kora tavaszi napba vagyok lehorgonyozva, és nincs semmi, ami elronthatná ezt a kézzel fogható, tapintható, érezhető csodát. Bennem rend van, béke és nyugalom. És várakozás. Várom a következő és az azután következő napot, mely egyre szebb lesz, minél beljebb jutunk a tavaszba, amit én annyira várok... Sok minden fér majd el egy ilyen nyilvánvalóan "köznapi" szombatban, ami azért most kicsit más, mint a többi szombat. Előre jelezte szokatlanságát ez a tavasz, hiszen a tél is kíméletlen volt velünk az idén. Most mégis hálás vagyok ennek a mai napnak ezért a sápadt fényért és csendért, ami körüllebeg... Jegyzetemnek nem tárgya semmi más, csak a tavasz köszöntése március idusán, - pont úgy, mint gyermekkoromban. Írásomban talán pátoszt vél felfedezni az olvasó. Ez olyan titokzatosság lehet, amikor az emelkedettség eléri azt a hangmagasságot, amelyen a hang, - ha kimondjuk, megbicsaklik. Jobb, ha egy lépésre a végső céltól rábízzuk a szavakra a munka nehezét, - a megértést; hogy az, - a tehetetlenség törvényénél fogva - maga fussa be az útját, éppen csak alkalmat adni alája, lehetőséget hogy megéledjen. Az alkalom - jelen esetben - ez a pár, bennem kóborló mondat le-, és kiírása. Most átadtam gondolataimat a betűknek, - és innentől kezdve mindenki önmagán át látja a mai napot, és az elkövetkezendőket.... Én így, ahogy fentebb olvasható. Méltósággal, betelt szépséggel, emlékezéssel, békével és renddel a szívemben. Ha kicsit bágyatag is, de mégis gyönyörű nap van. Hamarosan itt az igazi tavasz.
 |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |