 | | | 2026. szeptember 6. vasárnap, Zakariás napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
"Most áhítatot áhítok..." | | 
Több hetes kényszerű
szobafogságomtól szabadulva most szinte naponta megfordulok a belvárosban.
Mikor utoljára csatangoltam a maihoz hasonló felszabadult lélekkel, - az még a
buta balesetem előtt volt, március elején.
...a tél semmivé foszlása, a tavasz első napjai így gyakorlatilag
„kiestek" számomra.
Nagyon hiányzott.
Nagyon rossz volt csak az ablakon keresztül és ritkábban az autóból elsuhanni
látni az éledő világot magam körül, - és most ámulok az április bőkezűségén...
Buda gyönyörű.
Tavasszal pedig különösen az.
Ma - bár szégyenlősen - , de sütött a nap, és kellemesen meleg volt a
délelőtt.
Igazi tavasz záporozott rám mindenfelől, és én nem tudtam elég hálás lenni a
harsogóan szép zöld fáknak, bokroknak, színes virágoknak, tárt ablakoknak, a
budai, mindig lejtős, vagy hegynek kapaszkodó kis utcácskáknak az illatért, a
látványért, a színekért, a tündérjátékért.
Már annyiszor leírtam, elmondtam, megverseltem, mégis minden új tavasszal
kibukik belőlem az ámulat: valami őselemi erővel szeretem ezt az évszakot...
Ma egy gesztenyefa előtt álltam percekig és csodáltam.
Üde-zöld, szinte áttetszően friss, újszülött levelei ejtettek rabul: nem tudom,
vajon megnézett-e már mindenki egészen közelről egy új gesztenyefa levelet...?
Legyezőszerűen, kúposan tárulnak szét halványszép levelei, és úgy ejtik
fejüket a föld felé, mint egy hatalmas, zöldfülű nyuszi, aki hátracsapta
hosszú, érzékeny fülecskéit...
Percekig álltam előtte és néztem.
Nem tud nem
eszembe jutni
Tóth Árpád csodálatos verse:
„Nézd! gesztenyefa-pagoda!
Lombja mélyén egész sereg
zeg-zug, mint száz szentély-üreg,
s bent apró virágoszlopok
halvány ivor-szine lobog.
Üljünk le itt e szent helyen,
öledbe hadd tegyem fejem;
agyamban alszik gond, szitok,
most áhitatot áhitok,
szárnyat, röpítőt és puhát,
levetni a bús test-csuhát,
nehéz szivem elejteni,
a fájó Én-t felejteni."
...
A zsenge levelek közt néha átszűrte magát az áprilisi (ma délelőttön kissé
bágyatag) napfény, megrezzent egyik-másik tapsifüles, zöld levél a langyos
fuvallatban, a közeli iskola nagyszüneti zsibongása is belesimult abba az
áhítatos, tompa fényességbe és finoman hangszerelt zsivajba, amit még az
útjavító munkások harci gépeknek is beillő masinái sem tudtak recsegőssé tenni.
Minden szelíd volt és az ázott föld illata dúsan, gazdagon áradt a hatalmas és
gondozott kertekből, az orgonabokrok a kerítésekre könyökölve káprázatos
színorgiát dobáltak a Júlia és a Pasaréti útra, duzzadtan, ezernél is több,
aprócska szirmaikkal lobogó mély-lilákat és hófehéreket lobbantottak a
szemembe, orromba, olyan erővel, hogy míg felfelé baktattam a Fenyves lejtőn,
hazáig éreztem hajamban az illatukat. Jobban mondva véges-végig kísértek,
hiszen itt minden kert - akár egy-egy kastélypark -, virágzó, szép rendjük
látványával nyugtatják lelkemet.
...fülemen a modern kor szerkentyűje, az elmaradhatatlan mp3 - mennybéli zene
szól,- zsebemben a telefon, mely megszólalt, alighogy beléptem a
kapun...Mindkettő éltető erőm.
Csöndes, hálás mosolyommal föltétlen bizalmamról biztosítom a tavaszt ebben az
évben is.
Vajon hányszor mondhatom még el ugyanezt...?
Budapest, 2008. április 23.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |