 | | | 2025. december 6. szombat, Miklós napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
A keresztény egyház első vasárnapja közeleg, mely egyben Advent első vasárnapja is. Az Advent szó az „adventus Domini” szóból ered, melynek jelentése: eljövetel. Ez az eljövetel Jézus Krisztus eljövetelére vonatkozik, kinek születését December 25-én ünnepli az egyház. ... | | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
"Most áhítatot áhítok..." | | 
Több hetes kényszerű
szobafogságomtól szabadulva most szinte naponta megfordulok a belvárosban.
Mikor utoljára csatangoltam a maihoz hasonló felszabadult lélekkel, - az még a
buta balesetem előtt volt, március elején.
...a tél semmivé foszlása, a tavasz első napjai így gyakorlatilag
„kiestek" számomra.
Nagyon hiányzott.
Nagyon rossz volt csak az ablakon keresztül és ritkábban az autóból elsuhanni
látni az éledő világot magam körül, - és most ámulok az április bőkezűségén...
Buda gyönyörű.
Tavasszal pedig különösen az.
Ma - bár szégyenlősen - , de sütött a nap, és kellemesen meleg volt a
délelőtt.
Igazi tavasz záporozott rám mindenfelől, és én nem tudtam elég hálás lenni a
harsogóan szép zöld fáknak, bokroknak, színes virágoknak, tárt ablakoknak, a
budai, mindig lejtős, vagy hegynek kapaszkodó kis utcácskáknak az illatért, a
látványért, a színekért, a tündérjátékért.
Már annyiszor leírtam, elmondtam, megverseltem, mégis minden új tavasszal
kibukik belőlem az ámulat: valami őselemi erővel szeretem ezt az évszakot...
Ma egy gesztenyefa előtt álltam percekig és csodáltam.
Üde-zöld, szinte áttetszően friss, újszülött levelei ejtettek rabul: nem tudom,
vajon megnézett-e már mindenki egészen közelről egy új gesztenyefa levelet...?
Legyezőszerűen, kúposan tárulnak szét halványszép levelei, és úgy ejtik
fejüket a föld felé, mint egy hatalmas, zöldfülű nyuszi, aki hátracsapta
hosszú, érzékeny fülecskéit...
Percekig álltam előtte és néztem.
Nem tud nem
eszembe jutni
Tóth Árpád csodálatos verse:
„Nézd! gesztenyefa-pagoda!
Lombja mélyén egész sereg
zeg-zug, mint száz szentély-üreg,
s bent apró virágoszlopok
halvány ivor-szine lobog.
Üljünk le itt e szent helyen,
öledbe hadd tegyem fejem;
agyamban alszik gond, szitok,
most áhitatot áhitok,
szárnyat, röpítőt és puhát,
levetni a bús test-csuhát,
nehéz szivem elejteni,
a fájó Én-t felejteni."
...
A zsenge levelek közt néha átszűrte magát az áprilisi (ma délelőttön kissé
bágyatag) napfény, megrezzent egyik-másik tapsifüles, zöld levél a langyos
fuvallatban, a közeli iskola nagyszüneti zsibongása is belesimult abba az
áhítatos, tompa fényességbe és finoman hangszerelt zsivajba, amit még az
útjavító munkások harci gépeknek is beillő masinái sem tudtak recsegőssé tenni.
Minden szelíd volt és az ázott föld illata dúsan, gazdagon áradt a hatalmas és
gondozott kertekből, az orgonabokrok a kerítésekre könyökölve káprázatos
színorgiát dobáltak a Júlia és a Pasaréti útra, duzzadtan, ezernél is több,
aprócska szirmaikkal lobogó mély-lilákat és hófehéreket lobbantottak a
szemembe, orromba, olyan erővel, hogy míg felfelé baktattam a Fenyves lejtőn,
hazáig éreztem hajamban az illatukat. Jobban mondva véges-végig kísértek,
hiszen itt minden kert - akár egy-egy kastélypark -, virágzó, szép rendjük
látványával nyugtatják lelkemet.
...fülemen a modern kor szerkentyűje, az elmaradhatatlan mp3 - mennybéli zene
szól,- zsebemben a telefon, mely megszólalt, alighogy beléptem a
kapun...Mindkettő éltető erőm.
Csöndes, hálás mosolyommal föltétlen bizalmamról biztosítom a tavaszt ebben az
évben is.
Vajon hányszor mondhatom még el ugyanezt...?
Budapest, 2008. április 23.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |