 | | | 2025. július 15. kedd, Henrik, Roland napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Ismeretlen ismerős - Kónya István lantművész | | Kónya István életrajza már önmagában is az a szenvedélyes és alázattal teli magyar sors, mely oly sokaknak jutott osztályrészül megannyi évszázad alatt.
Szenvedély és alázat, e két nemes művészi attitűd teszi hasonlatossá alakját és művészetét egy másik nagy magyaréhoz, aki ugyanúgy bejárta Európa boldogabb felét, Misztótfalusi Kis Miklóséhoz.

Két művész és két kor úgy fonódik egybe, ahogy az örök magyar elvágyódás és hazavágyódás két iránya egyesül egy életben, hogy magának a kornak a jelképévé emelkedjék. Protestáns életérzés volt ez inkább, ahogy Kis Miklós Hollandiába ment, hogy teológiai tanulmányokat folytasson, miközben felfedezte a magyar betűket, s lett a magyar betű misszionáriusa még akkor is, mikor a holland mesterek nevettek csúszva-mászva araszoló régi betűvonalainkon.
És ilyen volt Bessenyei, de még inkább Ady, aki ott hagyta a magyar falut Párizsért, a párizsi nőkért, duhaj, vad lázakért, forgatagért és szellemi-lelki narkotikumokért akkor, amikor a test első lázrohamai csendes Istenvágyássá békítették a nagy szenvedélyt. Aztán a falu visszahívta és magához ölelte, ahogy anya a gyermeket, s vigasztalta, miközben dacosan megbocsátott neki.
És így járt a nagy Szabó Dezső, akit a magyar vérrel szentelt föld elkábított, hogy felemelje e misztikus kábulatból.
Ilyen ma Magyarország első költője, Döbrentei Kornél, a hamsuni világcsavargó, akit az ősi földekből felzuhogó igék magyarrá szenteltek a szavak szentségszagú tömjénében.

És ilyen ma Kónya István is, aki elindult, hogy felfedezze a Nyugatot Magyarország számára, hogy aztán Nyugat felfedezhesse Magyarországot általa. Zenét hozott a messziből, s a mi különleges és társtalan zenénket vitte külföldre.
Mert magyarnak lenni Európában mindig jobbnak, tudósabbnak akart létet jelent, mert a legkisebb fiúnak legalább a világot kell megváltania, hogy néhány elismerő vállveregetést kaphasson.
Misztótfalusi Kis Miklós megtanult mindent, amit a nyomdászmester tudhat, de lassan bármihez ért, az művészetté nemesedett. Fejedelmek és a pápa rendelt tőle, de ő hazaindult a szentségesen koldus anyaföldhöz, hogy beteljesedjék a magyar végzet, elbujdosni a legnagyobbként a nagyságot luxussá rugdosó Nyugat elől.
Kónya István Nyugat- Magyarországon szerez tanári oklevelet, az ősi pannon tájakon, hogy majd Debrecen, a kálvinista Róma rántsa magához. Innen pedig Hága hívja el, a Királyi Konzervatórium, ahogy a másik nagy magyart is magához édesgetett. A tudás és a tanulás akarata volt ez, mely őt is elvitte a németalföld kifinomult szellemi vegetációjába.
A tanulóévek után már érett mester tér haza, aki a gitár és a lant mestere, avatott kamarazenész, de legfőképpen misszionárius.

Régi korok zenéjét hozza haza, s talán vissza is nekünk. Azokét a korokét, mikor egész Európát védte a magyar erő a töröktől.
Mikor máshol egyre fényesedő udvari kultúra hajtott pompázatos és émelyítő virágokat, addig itt a megmaradás volt az egyetlen távoli remény.
Kónya István elhozta mindazt, ami majdnem elveszett az örök küzdelmeinkben, elhozta a valódi európaiságot, miközben a magyar zene maradványait is kutatta, s lemezre játszotta azt az illuzórikus világot, a nemesi udvarok vidékies csendjének gyenge hajtásait, a végvári kultúzánk gyenge humuszából kinővő éretlen virágokat. Ennyi maradt, de az akkor is és most is elég ahhoz, hogy büszkén viseljük magyarságunkat.
Kónya István ma újabb koncerteken mutatja meg egy virtuális európaiságtól mentes Európát, s mutatja meg magyarságunk régi töredékeit, a nyugatot mímelő, de mélyebb, s leginkább fájdalmasan feltörő ősi zenei kincsünk maradékát, mely egy világtörténelmi mércével mérhető erkölcsiségben hatalmassá növekedhetett volna.
A legnagyobb nyugati és déli barokk mesterek művei mellett ott vannak a magyar műsorok, a régi reneszánsz művek, a lantzenében újranemesedő ősi magyar harmóniák.
Nem ismerem Őt, de képei boldog embernek mutatják. Hiszem, hogy mindent megkapott, Istent, szeretetet, tudást, hazafiságot, a legmélyebb emberséget.
Képei töprengő, tudósfajta embernek mutatják, mikor egyedül van a pódiumon. És szelíd derűvé nemesedik arcán a játék öröme, mikor a zenésztársak körülülik. Játékában imádságos áhítat vegyül, a ruskini esztétika bölcs művészetimádsága. Azé az emberé, akit egy mélyebb szeretet kinyilatkoztatásában társnak hív a Teremtő.
Sokszor szerepel a képeken zenészekkel, énekesekkel. Úgy gondolom, a zenei harmónia lényege a saját emberi mivoltunk harmóniája másokéval.
Mosolygó énekesek és zenésztársak állnak vagy ülnek mellette. Irigylem a képeken messzibe néző ember nyugalmát, s még inkább az embert. Ahogy a hatalmas és titokzatos szépségű hangszerek ütegein át a legmagasabbrendű vallomások toboroznak új lelki hadtesteket. És azokat, akik vele zenélhetnek….
Szenvedély és alázat metszéspontjában csak a művészet állhat. Ott is a választottak….
Jó lehet Isten lantosának lenni. És a hazáénak…

|
| | | Pete László Miklós [egyéb] érkezett: 2008.12.22. 13:32:26 (mindenki olvashatja) Remek portré, Zsolt, gratulálok!
De amennyire Kónya István - annyira Te is vagy. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |